A karantén alatt Áfonya, az egyébként ultracuki karthauzi teljhatalomra tört. Azóta szokásává vált, hogy hajnalban átgyalogol rajtunk, hogy mázsás súlyával a fejemre ülve dagasszon, és hangosan berregjen, keljek már fel. Félóránkét. Aztán radiátorra telepedik, és megcsengeti az ablak kallantyúján lévő pici csengőt, jelezve, itt az ideje a madárkaszemlének, nyissuk ki az ablakot. Szintén félóránként. Később, és még mindig hajnali 4-5 óráról beszélek, vizet kell neki ereszteni, kizárólag csapból, langyos, közepes vastagságú és erősségű vízsugárból szeret kortyolni. Majd szekrényajtót kapar hangosan, hogy azonnal ott teremjünk, és kitárjuk neki egy kukkantásra. Legújabb szokása, hogy az orromba szúr, ha túlságosan be vagyok takarva, és nem tud hozzám bújni. Az egész napirendünk, és lassan már az egész éjszakánk is rettenetes elvárásaihoz igazodik, ő irányít, szőrszálai mindenhol jelen vannak, az orrunkban, a szájpadlásunkon is, ki tudja, a vérünkből nem kimutatható-e. Borostyánszín szeme, mint Szauroné, ránk villan, ha valamit nem úgy csinálunk, ahogy várja. Persze mi igyekszünk nagyon, de sosem lehetünk neki elég jók.
Rendben van, egy minimális túlzás azért van a leírásban, de tényleg csak egy minimális. Amikor megkérdeztem a páromat, „alvászavaros lettél-e, mióta nálunk van Áfonya”, gondolkodás nélkül igennel válaszolt. Akiknek nincs macskája, talán értetlenül áll a helyzet előtt, és jogosan kérdezi, miért nem zárjuk ki, vagy legalább szereljük le a pici csengőt az ablak kallantyújáról, mire nagy egyetértésben azt válaszoljuk:
De hát olyan cuki!
Egyértelműen mi vagyunk a hibásak, tudjuk ezt jól, és vállaljuk a következményeit: az álmatlanságot.
Áfonya cica
Körbekérdeztem, mi vagyunk-e az egyetlenek, akik egy macska áldozataivá váltak, és nem úgy tűnik. „Ha macskát vállalsz, sokan azt mondják, kevesebb a felelősség, a kis kedvenced magában is elvan, nem kell neki gardedám. Ez pedig nagyon is helyes elgondolás, kivéve az éjszaka és a hajnali órákat – kezdi Anna. – Ekkor a kedves cirmik holdfázistól és bolygóegyüttállástól függetlenül dalra fakadnak, piszkálnak, kilógó lábujjat pofoznak vagy harapnak, ételért kunyerálnak, almot feje tetejére forgatják. A saját kis kellemetlenkém már eljutott oda, hogy a jutalomfalatkával egész egyszerűen kiszolgálja magát. Előtte persze nagy sebbel-lobbal meglátogat, elsírja 900 decibelen, hogy egy szaralak vagyok, nem adtam neki a kajából. Aztán indul a portya és jól kieszi a zacskóból. Ha még marad ideje (mert ugye hajnalban kelnie kell, hívja a gyár), legalább egy kaspót lever vagy lesodor egy gyertyatartót.
Nem az alvási minőségem változott meg a cica óta, hanem a felébredések száma.
Persze, ha nagyon fáradt vagy, akár összerakhat a macsek egy IKEA-bútort is, nem fogsz rá felriadni.” (Ezzel vitatkoznék – a szerző.)
Kriszta cicája se kutya: „Az évek során rengeteg izgalomban volt részünk, kölyökmacskaként az volt a kedvenc szórakozása, hogy lefekvés után elkezdett vadászni a lábamra, és emiatt képtelenség volt aludni tőle, sokszor ki kellett zárni, de akkor pedig az ajtó előtt kezdett el tüntetőleg jajveszékelni, illetve felugrált a kilincsre, szerencsére idővel benőtt a feje lágya, legalábbis ezt a szokását illetően. Maradt viszont az éjszakai rohangálás, de ehhez most már idős, az viszont még mindig előfordul, hogyha nem tudok elaludni, akkor éjfélkor odahozza az egyik játékát, és dobálni kell neki, mert imád apportírozni. Máskor persze ő az, aki este nyolc és kilenc felé fellövi a pizsamát, pontosabban elkezd ingázni a nagyszoba és a hálószoba között, hogy legyek szíves átfáradni, és aludjunk inkább. Ami a reggeleket illeti, mintha megérezné, hogy mikor van hétvége, olyankor tovább hagy aludni (vagy én vagyok túl fáradt ahhoz, hogy felébredjek arra, hogy ott sündörög körülöttem), de sokszor elég csak megfordulnom a mások oldalamra hajnalban, és nincs kegyelem, amíg nem foglalkozok vele, dúródik, bökdös, dorombol, és ha ez nem hat, kimegy üvölteni a folyosóra.”
Andi egy örökké hathónapos gyerek gondozásához hasonlítja a macskatartást. Ha például nem tudja lefárasztani nap közben, éjjel háromkor támad a cica a lábára, vagy szándékosan billegteti a tálját, hogy felkeljen.
Sokkal többet voltam fent az elmúlt tíz évben hajnalban, mint azt bárki feltételezné.
Andi cicája is lábra támad
Kedvenc macskás csoportomban is feltettem a kérdést, változott-e az alvás minősége, mióta cica van a háznál. Íme néhány válasz:
- „Rendszeresen arra ébredek, hogy el vagyok gémberedve, vagy minimum kilóg a lábam, mert a macska kitúrt, és ő fekszik a lábam helyén.”
- „Forgolódós típus vagyok, fáj nekem, ha felébresztem a rajtam fekvő cicát.”
- „Kölyökkorában nem hagyott minket aludni, hajnalban elkezdte lebontani a házat, de sikerült leszoktatnom róla.
- „Zárt ajtók mögött alszunk a cicák miatt. Amikor még nem zártuk az ajtót, akkor a gyomorszájamon át fogócskázott Hógolyó és Kuksi éjjelenként.”
- „Az elalvást jól segítik a macskák, meg a felébredést is – bár ezt nem egészen így kérném, de ezt persze nem veszik figyelembe. A kettő közötti rész a nehézkes.”
- „Kis seggét a képünkbe nyomja, hogy addig molesztáljon minket, míg számára nem megfelelő az alvópózunk.”
Horkoló állatok
A Mayo Clinic alváskutatói által végzett tanulmány szerint az alvásklinikán konzultációt kérő betegek több mint fele állattartó. Az álmos kisállat-tulajdonosok 41 százaléka azt mondta, hogy a zavarok abból fakadtak, hogy megosztották ágyukat kedvenceikkel, a további 58 százalékuknak az is elég volt a kialvatlansághoz, hogy egy szobában tartózkodtak a kisállattal. A fáradt gazdik arra is panaszkodtak, hogy kedvenceik horkolása megzavarja az álmukat. Átlagosan a betegek 21 százaléka aludt horkoló kutyákkal, és 7 százaléka horkoló macskákkal. „Azt gyanítom, hogy a tapasztalt alvászavarok mértéke lényegesen nagyobb lehet, mint gondolnánk” – mondta az abcnews-nak Dr. John Shepard, a tanulmány vezető szerzője és a Mayo Clinic alvászavarokkal foglalkozó központjának orvosi igazgatója.
Mit mond a mancsterapeuta?
Osvald Zsófia Mancsteraputa kutyakiképzéssel és macskaviselkedés-tanácsadással foglalkozik, és azt mondja, „cicaklienseinél” rendszeresen visszatérő kellemetlenség, hogy a gazdi nem tud aludni a macska vad éjszakai életétől, bár a többi viselkedésproblémához viszonyítva, ez még egy könnyebben kezelhető jelenség.
„Fontos tudni a macskákról, hogy ők éjszakai ragadozó állatok. Mindez nem azt jelenti, hogy egész éjszaka aktívak, hanem leginkább akkor, amikor lemegy a Nap, illetve a napfelkelte előtti órákban, mert a zsákmányállatok is ekkor a legaktívabbak. A benti cicák egy része egyébként jól tud igazodni a gazdájának a bioritmusához, velük együtt fekszik és kell. Viszont az éjszakai állatok életritmusa erősebb lehet, vagy épp nap közben kevesebbet foglalkozik velük a gazdi, kevesebb idő jut a fárasztásukra, ezért az állat egy olyan időszakban lesz éber és jelzi a foglalkozásra való igényét, amikor nem feltétlenül örülünk neki. Másrészről azt is tapasztalom, hogy
a macskák rájönnek, hogy a gazdájuk könnyen beadja a derekát és irányíthatóvá válik egy csettintésre.
Ha például rögtön felkeléskor enni adunk neki, könnyen lehet, hogy megpróbál egyre korábban felébreszteni az ételért.”
Osvald Zsófia
A mancsterapeuta azt tanácsolja, az elején érdemes segítségért fordulni, amikor érzékeljük, hogy a macska kezd kicsúszni az irányításunk alól, és kezdi úgy gondolni, hogy szabályozhatja az életünket. Különösen azért is érdemes résen lenni, mert ha a probléma évek óta fennáll, a gazdiknak nem biztos, hogy lesz kedve, lelki ereje a szakemberek ötleteire fogékonynak lenni, és addigra a macskába is nagyon berögződhetett ez a viselkedés.
„És ha már elrontottuk, van visszaút?” – kérdezem reménykedve.
„Erre sajnos nincs Jolly Joker válasz, de egy állatokkal foglalkozó szakember meg tudja figyelni, hogy milyen más területen nyilvánul meg a nevelési hiányosság macska és gazda között – válaszolja Zsófi. – Ha kiszúrjuk például, hogy nap közben is vannak olyan helyzeteket, ahol a macska erőszakosan érvényesíti az akaratát, akkor este is könnyen erőszakos lehet és keltegetni fogja az embert. Ha változtatni akarunk valamin, akkor érdemes az összes többi hasonlóan zavaró viselkedésén változtatni, az egész életére kihatással alkalmazni következetesen, amit elterveztünk. Fontos például a cica jó viselkedését jutalmazni, és ignorálni, megvonni tőle a figyelmünket, amikor rosszul viselkedik. Természetesen ezt egyénre szabottan érdemes kidolgozni, hiszen sokszor a »ne foglalkozz vele, ha rossz« tanács lepereg a macskáról. Volt például egy gazdi, aki elmesélte, hogy
mérgében már vizet spriccelt a macskára, amikor nem hagyta őt aludni, és az állat szabályosan örült is annak, hogy végre történik vele valami izgalmas.
Nagyon okosak a macskák, könnyen rájönnek, hogyan tarthatják sakkban a környezetüket. Büntetni viszont semmiképpen sem szabad őket. A büntető alapú nevelés eleve se gyereknél, se kutyánál nem ajánlatos, de a macskák kifejezetten nehezen viselik a stresszhelyzeteket. Míg sajnos egy kutyát lehet szigorral is nevelni, egy macska félelem alatt nem fog semmit sem csinálni, hanem teljesen elönti az adrenalin, önkívületbe esik. Ez nyilván nehéz, amikor az ember amúgy is rosszul alszik, és még a macskája is piszkálja.”
fotó: getty images
Vannak azért „tentemacskák”
Nem szeretnék általánosítani, mert a tanulság egyáltalán nem az, hogy a macska alvászavart okoz. Sőt többen írták, hogy csodálkozva hallgatják más gazdik panaszait, akiket éjjel álmukból ébresztenek fel a macskák. Vannak ugyanis olyan, úgynevezett „tentemacskák”, akik növelik az alvásminőséget azzal, hogy dorombolnak, vagy épp cuki alváspózaikkal kedvet csinálnak az alváshoz:
- „Lencike az én élő plüssállatom, akit a „hónom alá csapok”, oldalra fordulok, és már alszunk is.”
- „Nyafi precíz belső órával rendelkezik, mintha csak Frankfurtból kapná a DFC jelet. Az alvásidő szerinte 21:30-kor kezdődik és reggel 7:30-ig tart. Ez egy teljesen tolerálható hozzáállás szerintem. Nekem inkább az okoz problémát az elalvásnál, ha nincs a közelemben. Ilyenkor képes vagyok kimászni az ágyból, megkeresem és beinvitálom a hálóba, mert hiányzik a durmolása.”
- „Én is konkrétan akkor alszom rosszul, ha véletlenül nincs egy macska sem az ágyban. Nem ébresztenek, alszunk összebújva, mindháromnak megvan a maga kis kedvenc helye. Nélkülük van alvászavarom.”
- „Úgy alszunk el együtt, hogy összebújunk, és szopizza a köntösömet (csak emiatt még nyáron is fel szoktam húzni az egyik karomra a köntöst).”
- „Az a rítus, hogy felmegyek, jön velem, de az ágyra csak akkor jön fel, ha hívom. Ott elkezdődik a simi-dorombolás-dagasztás parti. Kell hozzá egy bizonyos pulóver, amibe bele kell bújni (ilyenkor átlényegülök cicamamává), aztán hamar elalszunk.”
Igazi Tentemacskám volt, mindig befeküdt kiskiflinek és álomba dorombolt.
A tanulság sokkal inkább az, hogy függetlenül attól, hogy egy izgatott éjjeli ragadozóról vagy cuki „tentemacskáról” van szó, mi, gazdik mégis nyugodtabban alszunk el, ha a közelünkben tudjuk az állatot.
