Lehet-e fenntartható, öngondoskodó jövője mindazoknak, akik számára a legerősebb kényszer jelen pillanatban a túlélés? Hogyan lehetne garantálni, hogy a leszakadó településeken élők gyorsabban fejlődjenek a többieknél, hogy esélyük legyen felzárkózni? Csökkenthető-e a kétmillió szegénységben vagy annak küszöbén élő kiszolgáltatottsága, és megszakítható-e az a folyamat, amellyel a nyomor újratermeli önmagát? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozott a Máltai Szeretetszolgálat Felzárkózó települések programját bemutató kerekasztal beszélgetés, melyen Hajdu Krisztina klinikai és mentálhigiénés szakpszichológus, a Szeretetszolgálat munkatársa, a program országos vezetője részletesen beszélt a felzárkózás egymásra épülő szakaszairól, a családmentorokat bevonó programokról, melyek a várandóság kezdetétől kísérik a gyermekes családokat.
Szakértők becslése szerint több mint kétmillió szegény él Magyarországon, és közel egymillióan élnek súlyos anyagi nélkülözésben, mélyszegénységben és nyomorban. A szegénységet nemcsak a rossz anyagi körülmények jelentik, hanem az is, hogy ezek az emberek kirekesztettek a társadalomból, különböző szolgáltatásokból, ami akár egész településeket sodor kilátástalan állapotokba. A szegénységet tehát a képességek kibontakoztatásától való megfosztottságként is lehet értelmezni, mely az évek múlásával tartós állapottá válik, csökkennek a munkaerőpiaci reintegráció esélyei, a megélhetési problémák pedig mindennaposak lesznek, a közüzemi tartozások halmozódnak, hitelspirálba kerülnek a családok. A kerekasztal beszélgetésen elhangzott, hogy
arra kérdésre, hogy elköltöznének-e, a fiatalok kivétel nélkül azt felelték, igen, szívesen elmennének innen, hiszen nincs munka, a kisfalvakban még kocsma sem, sok helyen mobilárusokkal oldják meg, amit lehet.
Ahhoz azonban, hogy elmenjenek, végzettség, kezdő tőke, ismeretségek kellenek, melyekben hiányt szenvednek. Helyettük azonban van erős megtartó erő a családban, ahol biztonságban érzik magukat, ezért is lépnek ki nehezen ezekből a helyzetekből, megszokták, hogy csak magukra számíthatnak.
Képünk illusztráció (Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat)
A 300 legnehezebb helyzetű település meghatározását a KSH végezte el, figyelembe véve a fiatalkorúak arányát, a születési arányszámot, a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményekben részesítettek és az általános iskolát nem végzettek arányát, a tartós álláskeresők arányát, a komfort nélküli szükséglakások mértéket. A Felzárkózó települések program 2019-ben indult meg, évente körülbelül hatvan település lép a programba, melynek módszertani alapja a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által kidolgozott Jelenlét program, a leghátrányosabb településen élő gyerek esélyeinek növelése, életkörülményeik javítása helyben elérhető, komplex szociális munkával. Az egyik legfontosabb elvük az, hogy a
szegénységi kör megtörése, az esélyegyenlőség, a társadalmi integráció megteremtése a gyerekekbe való befektetésen keresztül érhető el célzott programokkal.
Ezek a kisgyerekek ugyanis, már az anyaméhben fejlődve is hátrányból indulnak például az anya nem megfelelő életvitele miatt. Különösen az első 1000 nap fontos, az egész életükre kiható időszak. Ebben az életkori szakaszban különösen az anyával való kapcsolat intenzitása mérvadó. Nagyon fontos, hogy milyen tapasztalatokkal gazdagodnak az első három évben a gyerekek, akiknek az idegrendszere támogató környezetben tud csak optimálisan fejlődni. A bemutatott program ezért megfelelően ingergazdag környezetet igyekszik biztosítani számukra, felkészíti az anyákat a szülői szerepre, és nyomon követi a gyerekeket a születésüktől kezdve.
Ebben nagy szerepet kapnak a családmentorok, akik a helyi közösség tagjaiból kerülnek ki, ezért a családok is jobban megbíznak bennük. A vizsgálatban résztvevő 117 településen működnek jelenleg a családmentorok, több mint 6300 gyereket és családtagjaikat, valamint 1823 várandóst kísértek az elmúlt két évben. A családokkal való együttműködéshez nagyfokú bizalom kell, viszont a mélyszegénységben élő közösségeket gyakran fokozott bizalmatlanság jellemzi, amit az elszigeteltség, a tanult tehetetlenség, a kívülről tapasztalt előítéletesség, a településeken korábban futó programok kapcsán érzett csalódottság táplál. Ezek a szegény családok sokszor félnek az elárulástól, átveréstől, vagy szégyellik a lakhatási körülményeiket, és az is előfordul, hogy a férfiak a túlzott féltékenység miatt bizalmatlanok. A bizalom a fokozott jelenléttel épül ki, azzal a tudattal, hogy van egy ember, akire minden helyzetben számítani lehet. A családmentorok segítségnyújtása elsősorban nem tárgyi, hanem a közösen megélt helyzeteken keresztül mintaadással segítik a családokat a mindennapokban, de segítenek például hivatalos ügyintézésben is, amit előbb-utóbb magának a családnak kell egyedül megtennie. „Nagyon fontos alap a komplex szociális munka. A kapcsolódás, a bizalomépítés, az együtt megélés ennek az egésznek az alapja, és utána jönnek csak a szakmai skillek, a mindenféle fogások, vagy azok a tanult technikák, amiket el lehet sajátítani, ám ezek nem sokat érnek, ha nincs mögöttük emberi kapcsolódás” – szögezi le Hajdu Krisztina.
Hajdu Krisztina (Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat)
A klinikai szakpszichológus a családmentorok munkájáról elmondta, hogy ők hazajárnak a családhoz, tehát otthon vannak együtt az édesanyával, a gyerekekkel, apával is akár. „Mindig azzal főzünk, amink van, most nem csak képletesen mondom, hanem megtanuljuk azt, hogy amihez ez az édesanya hozzájut, abból hogyan lehet bébiételt csinálni. Utána megnézzük, milyen eszközök vannak a takarításhoz, és ha kell, szódabikarbónával tisztítunk.”
A családmentoroknak fontos szerepük van a krízisek kezelésében is, amelyek akár össze is adódhatnak, hiszen
ezek a családok sokszor egyszerre néznek szembe a lakhatási problémákkal, rossz egészségügyi állapotukkal, aluliskolázottsággal, rendezetlen tulajdonviszonyokkal, eladósodással, gyermekszegénységgel, rágcsálókkal és kóbor kutyákkal, szennyezett ivóvízzel, drog- és alkoholproblémákkal.
A beszéd- és mozgásfejlődés, a szülői mesélés bevezetése a család mindennapjaiba, az együtténeklés, mondókázás, közös játék szintén támogatásra szorul az érintett családoknál. Sokszor az anyukát is meg kell tanítani ezekre az alapvető dolgokra, mert nem tudja, hogyan kell csinálni. Előfordul, hogy az anyák sokszor nem tudatosan, de gátolják a gyerekük fejlődését, például azzal, hogy állandóan ölbe veszik a babát, és nem teszik le hasra, a szőnyegre. „Nagyon fontos, hogy a gyerek milyen ingereket kap és mikor. Ennek fontos alapja az, hogy egy kisbaba játékokkal legyen körülvéve. Ezeken a településeken a játékeszközök is rettentően hiányosak, akár egyáltalán nincsenek. Fontos, hogy a szülőket újra megerősítsük szülői kompetenciájukban. Ezek nagyon hétköznapi dolgok, például ha vihar van, akkor felvegyék a gyereket, beszéddel kísérjék őket, mondókázzanak, még akkor is, ha az nem tökéletes, mert nincs meg a negyedik sora a mondókának. Nagy az időnyomás rajtunk, mert az első 1000 napban a legösszetettebb a fejlődés, ezért is fontos, hogy helyzetbe hozzuk ehhez a gyereket. Később csak sok fejlesztéssel lehet ezt behozni, de az már sok pénzbe kerül. De ha családi köteléken belül ezeket a meglévő erőforrásokat ügyesen felélesztjük, megerősítjük, használjuk, összerendezgetjük, megszeretgetjük ezeket a családokat, akkor ők maguk is meg tudják ezt a csodát csinálni” – mondja a klinikai szakpszichológus.
A programban arra is gondolnak, hogy ezek a gyerekek képesek legyenek akár úgy dönteni, hogy elmennek a településről felnőttként. „Nagyon-nagyon fontos, hogy minden nyáron legalább egy hétre kimozduljunk, utazzunk, megismerjük a vonatot, megtanítsuk a gyerekeket mozgólépcsőt használni. Amikor arról beszélünk, hogy iskolai lemorzsolódás, hogy miért nem maradnak a gyerekek középiskolai nevelésben, miért nem érettségiznek le, és miért maradnak otthon 16 évesen, az azért van, mert nem is tudnak egy nagyvárosban létezni.
Vannak gyerekek, akik úgy járnak a kollégiumból a középiskolába, hogy gyalogolnak, mert nem mernek felszállni a villamosra.
Sokszor nem is gondolunk arra, hogy valaki azért nem megy be a zuhanyzóba, mert nincs megfelelő törölközője, vagy nem szokott hozzá a meztelenkedéshez, esetleg nincsen papucsa. Nagyon-nagyon apró dolgokon tud elakadni egy gyerek. Ezeket észre kell vennünk ahhoz, hogy segíteni tudjunk” – magyarázza Hajdu Krisztina.
Az elmúlt két évnek már mutatkoznak a hatásai. A program országos vezetője elmondta, hogy a legkisebb súlyú születés, koraszülés számos településen már eltűnt. Ennek nemcsak a terhes vitamin az oka, hanem az a bizalmi kapcsolat is, amit kialakítottak a várandósokkal, hiszen kevesebb a titkolt terhesség is, az anyák nyugodtabban, biztonságosabban tudják várni a a baba megszületését. A babacsomag biztosítása mellett – mely legalább az első egy hónapban biztosít esélyegyenlőséget ezeknek a babáknak – kismamacsomagot is adnak az anyáknak. A mai kórházi ellátásban ugyanis sokszor evőeszközt, vécépapírt kell venni, ennek hiányában ezek a kismamák nagyon egyedül maradnak.
Hogy mi a siker? Nálunk egészen más. Nálunk a siker a »kéremek«, a »köszönömök«, a »papírzsebkendőbe kifújt orrocskák«. A teljesen hétköznapi eszközhasználat, minden mese, ami elhangzik, minden közös dalocska, együttjáték, amit vissza tudtunk csempészni, és a lelkekben újra élővé válik.
Felhasznált irodalom: Máltai tanulmányok: Felzárkózó települések
