Idanna Abignente neve már fogalom Olaszországban, és lassan a világ minden táján – legalábbis rúdsportoló körökben biztosan. A 79 éves nő nyolc éve, azaz 71 évesen kezdett el komolyabban foglalkozni a sportággal, és azóta nagyon magasra küzdötte magát, többek között az országos tévécsatorna egyik tehetségkutató műsorában is feltűnt.
Instagramját elnézve egy pillanatra sem pihen, képei láttán pedig az embernek az a benyomása, hogy szeretne ennyi idősen pont ilyen aktív lenni.
Idannával Juhos Dóra beszélgetett.
50 felett már gyakran temetik az embert, pedig Ön rá az élő példa, hogy e felett is lehet igazán aktív és merész az ember. Honnan jött 71 évesen a rúdsport ötlete?
A rúdsporttal való találkozásom nem a véletlen műve volt. Az oktatóm, Natalya (@nataryz), a fiam egyik barátja, és nálunk vendégeskedett egy vacsorán. Éppen akkor nyitotta meg a rúdsportiskoláját Torinóban és megkérdeztem, kipróbálhatom-e.
És kipróbálta…
25 éven át rendszeresen jártam az egyik edzőterembe, ahol több különböző dolgot is csináltam, mint például a spinning, pilates, köredzés, súlyzós edzés, de a rúdsportról azelőtt még nem hallottam és nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Ez kilenc évvel ezelőtt volt, már akkor 71 évesen. (nevet)
Ez azért egy komoly erőnlétet igénylő sportág még huszonévesen is. Hát még a 71-et betöltve!
Kezdetben Natalya nem hitte, hogy folytatni fogom, viszont én úgy gondolom, szerelem volt elsőre, mert a hónapok múlásával egyre jobban megkedveltem a sportágat és egyre jobban fellelkesített. Talán annak okán is, mert a nehéz dolgokat jobban szeretem a könnyűeknél, és a rúdtánc teljes bizonyossággal nehéz! Elköteleződést igényel, kitartást, elszántságot, erőt, nem feladni az első kis fájdalomnál és mindenekfelett imádni kell!
Idanna Abignente
Nem frusztráló, hogy Ön a legidősebb a csoportban?
Natalya legelső tanulói közül voltam az egyik. Jelenleg rengeteg tanuló van, de tisztában vagyok azzal, hogy a fiatal társaim – még ha csak kezdők is – képesek végrehajtani olyan pozíciókat és gyakorlatokat, amiket én sosem leszek képes elvégezni egyrészt az életkorom miatt, másrészt az évek alatt elszenvedett balesetek okán, amit más sportág végzése közben szereztem (főként elcsúszásból eredő balesetek).
Milyen a viszonya a csoport többi tagjával?
Mindannyian nagyon kedvesek velem, mondják, hogy csodálnak engem – nem is tudom, hogy megérdemlem-e ennyire – és én vagyok számukra az etalon, inspirálom őket. Nagyon-nagyon kedvesek.
Mi Ön szerint a legnehezebb a rúdsportban?
Erősnek lenni (fizikailag, de fejben még inkább) és hajlékonynak sokat segít ebben a sportágban. Olyan a természetem, hogy nem tétlenkedem, nagyon aktív, dinamikus, mindig mozgásban lévő, életerős, tettre kész ember vagyok. Otthon a családom azon munkálkodik, hogy némileg visszafogjanak… De ez az én életformám, gondolom, genetika.
2021-ben Ön lett az első helyezett a nemzetközi rúdsportbajnokságon.
A győzelem némileg furcsa volt az életkorom miatt, így több napilap is beszámolt róla, és több televíziós csatorna is megkeresett. A választásom a Canale5 csatornára esett, a TuSiQueVales műsorra. Jó show-műsor volt, több sportolóval. Nekem valónak tűnt, remek tapasztalat volt. A rúdtánc megtanított arra, hogy mennyire csodálatos játékosnak lenni, és hogy az életkor egyáltalán nem szabhat határt, ha valamit nagyon szeretünk.
Idanna Abignente
Ennyi idő után is még mindig a rúdsport szerelmese. Mi fogta meg ennyire?
Azon túl, hogy nagyon szeretem, a rúdsport megteremti azt az alkalmat, amikor csak magammal foglalkozom – a testi és szellemi egészségemért. A mindennapi élet a legtöbbünknek elég nehézkes. A magunkra szánt idő pedig csekély, körülbelül mindig másodlagos… Az a két óra pedig csak rólam szól.
Az Instagram-posztjaiból sugárzik az elégedettség és a boldogság.
Egy pozitív, energikus, optimista nő vagyok. Nem gondolom, hogy a siránkozás segít. Az energia energiát termel, minél inkább tétlen vagy, annál kevésbé lesz kedved megmozdulni. Tehát próbáljunk meg mozgásban maradni.
Közel 80 évesen – és ezúton is nagyon boldog születésnapot kívánok – a legtöbben már beletörődnek, hogy eljárt felettük az idő. Szuper látni, hogy Ön ezt nem így éli meg. Honnan jön ez az energikusság?
Az, hogy ilyen aktívnak látnak az emberek, azzal jár, hogy úgy gondolják, nekem nincs semmiféle időskori problémám, de megnyugtatom őket, hogy ez nem így van! Könnyebben el tudnám mondani, hogy a testem melyik része ép, minthogy felsoroljam, mim rándult vagy tört már el. Éppen négy hónapja szakadt el az egyik ín a bal bicepszemben… De természetesen ez nekem nem ok arra, hogy megálljak. (nevet)
Idanna Abignente
Ön szerint mi a boldog élet titka?
Ebbe az életkorba érve úgy gondolom, de talán ezelőtt is már úgy gondoltam, hogy sokat nem kell a múltra gondolni.
Ami volt, volt, nem lehet megváltoztatni. A fontos, hogy azon legyünk, hogy a lehető legjobban éljünk a jelenben, értékelve a jó dolgokat – még ha aprócskák is – amiket a mindennapi élet kínál, anélkül, hogy sokat rágódnánk a jövő miatt. Ne reszkírozzuk meg azt, hogy elrontsa a jelenünk. Ez az én életfilozófiám…
Ha egyvalamit üzenhetne a fiatal énjének, mi lenne az?
Keveset gondolni a múltra és örömmel élni, mosolyogni, kacagni, a jelenben élni, mivelhogy a jövő az csak eljövendő idő.
