Furcsa belegondolni abba, hogy a Sziget Fesztivál létrejötte egészen 1993-ig visszanyúlik. Akkoriban még csak egy Diákszigettel kezdődött, majd pár évvel később, egészen 2001-ig a Pepsi Sziget néven futott. Évről évre egyre több zenei stílussal és fellépővel bővült a fesztivál, az embereknek pedig valóban a szabadság szigetét jelentette az Óbudai-szigeten fekvő rendezvény. Viszonylag kevés olyan esemény van, amelyen mondhatni több generáció is felnőtt, azonban pont emiatt különlegesség is ötvözi. Minden korszaknak megvan a maga sajátossága és szépsége, továbbá minden embernek más és mást jelentenek ezek a fesztiválok, éppen ezért érdekes összehasonlítani ezeket az élményeket.
Első fesztiválélmények még az 1990-es évekből
„Hú, én még a 90-es évek végén mentem ki apukámmal a Pepsi Szigetre, majd egy napra egyedül is kimehettem estig az egyik barátnőmmel. Ami nagyon megmaradt, hogy bevettünk egy viccesboltban vett (akkoriban voltak még ilyenek) »vérkapszulát«, amit elrágtunk, és csordogált ki a szánkon a véres festék, és lefilmeztek minket, mint vámpírokat. Az első igazi fesztiválos élményem azonban egyetem előtt, 2003-ban volt, akkor három napot is kint voltunk, ráadásul a harmadik napot spanyol trubadúrok állták nekünk, akik hagyományőrző, reneszánsz ruhában meg lantokkal rohangáltak a Szigeten. Voltunk Balkán Fanatik koncerten, és élesen emlékszem egy szerb srácra, akivel egész este csókolóztam. De ami a leginkább megmaradt, az a szigetes életérzés – mesélte Eszter, amikor az első fesztiválélményéről kérdeztem.”
Persze akadt olyan is, akinek még ennél is kalandosabbra sikerült ez a bizonyos első élmény, amely utólag már viccesnek tűnhet, azonban akkor biztosan nem volt rajta nevetnivaló.
„Valamikor a 90-es évek vége felé jártam ott először, pár haverommal utaztunk oda Szlovákiából. Naivan azt hittük, hogy a napijeggyel már éjféltől be lehet lépni, és mivel ki akartuk maxolni a drága jegyünket, már este 10 körül a Hajógyári környékén lógtunk, iszogattunk, és vártuk, hogy éjfélt üssön az óra. Erre a kapuban éjfélkor visszafordítottak minket azzal, hogy csak reggel 6-tól érvényes a belépőnk. Kínunkban leültünk a fűbe, a nálunk lévő összes dugipiát megittuk reggel 6-ig, és pocsolya részegen estünk be a Szigetre, ahol még sátrat állítani se volt erőnk, csak elaludtunk valahol egy fa alatt a fűben. Másnap alig bírtunk magunkhoz térni, szóval az első Sziget napom/napunk alapvetően kemény rosszulléttel telt” – mesélte a szerkesztőségből TóCsa.
A HÉV mint bulibusz
Biztos számotokra is ismerős lehet az az érzés, amikor valami már annyira fel van kapva (bár legtöbbször ez a filmeknél van így), hogy tulajdonképpen nincs is kedved kipróbálni. Talán ez lehetett az oka annak, hogy eddig nem igazán vágytam a fesztiválokra. Ugyan voltam már néhányon, azonban a Sziget Fesztivál eddig kimaradt, ezért úgy döntöttem, hogy kimegyek és letesztelem. Mindössze egy napot töltöttem az Óbudai-szigeten, bár ennek ellenére hozzátenném, hogy ez idő alatt is rekordokat döntögetett a lépésszámlálóm, hiszen akkorra területről van szó.
Korábban nem értettem, hogy miért is van akkora extázisban a fesztiválozók többsége, azonban ezúttal én is megtapasztaltam ezt a fesztiválélményt. Valami egészen megmagyarázhatatlan érzés fogott el, amikor felszálltam a Hajógyári-szigetre tartó HÉV-re, amit már délután is elleptek a Szigetre tartó fesztiválozók.
Mindössze pár megállót mentem, de a hangos zene és az aktív társasági élet miatt úgy éreztem, mintha egy „előbuliba” csöppentem volna. Igaz, hogy (kisebb túlzással) nehezen vergődtem el ahhoz a bizonyos K-hídhoz, de amint megláttam a Sziget feliratot, a fáradtság helyébe egyből izgatottság lépett, főleg miután még egy „útlevelet” is a kezemhez kaptam.
A 29. Sziget fesztiválra tartó fiatalok érkeznek a K-hídon az óbudai Hajógyári-szigetre 2023. augusztus 10-én (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)
Már az indulásnál is több százan voltak a HÉV-en, akik mindannyian a Szigetre tartottak. Már ekkor látni lehetett, hogy mennyire várják, illetve mennyire boldog arccal mennek bulizni. Az egész Szigetnek az aurája, illetve az energiája is beszippantotta az embert, főleg így, hogy elsőnek voltam. Én konkrétan tátott szájjal mentem végig, amíg meg nem találtam a haverjaimat
– tette hozzá Dani, akinek szintén ez volt az első Szigetes élménye.
Természetesen, ahogy az életben is, számos megosztó élménnyel, illetve eseménnyel találkozhatunk, ez a Sziget esetében sincsen másképp.
„A legelején, amikor kicsi voltam, az Andris barátommal nem volt pénzünk hetijegyre, így kb. minden nap a kijövők kezéről szedtük le benzinnel a jegyet, amit aztán úgy vissza lehetett ragasztani, hogy nem látszott rajta. A vadászattal eltöltött idő, a punkok, akikkel összehaverkodtunk, és az adrenalinlöket maradt meg, (amikor a securitys jól megnézte a jegyet), hogy bent mit randalíroztunk, az annyira nem rémlik. Amúgy szerintem én már akkor sem voltam oda a Szigetért, csak vitt a csordaszellem, de általában féltem a tömegben, és utáltam, hogy mindig elhagyunk valakit, mindig megy a vacakolás, ki, mit akar, mire menjünk, hogy szar a hangosítás, és a baromi részegeket sem szerettem” – összegezte Lina az első szigetes élményeit.
A való életben olykor hajlamosak vagyunk elnézni egymás felett, illetve megesik, hogy figyelmetlenek, vagy netalán ingerlékenyek vagyunk. Számomra az egyik legmeglepőbb tapasztalat az volt, hogy egy összetartó közösségnek lehettem szemtanúja, amit történetével Anett is alátámasztott.
Imádtam, hogy délután már kint voltunk, és emberekkel beszélgettünk, csomó felhasználónkkal taliztunk, sőt volt szigetes Dogger tali, szóval munka + szórakozás volt. Azt hiszem szombaton szarrá áztunk, még délután, és annyira sárosak voltunk, hogy alig vártuk, hogy hajnalban hazaérjünk barátnőm albijába, és levegyük a koszos cuccainkat
– mesélte Anett, aki 2007-ben járt először a Szigeten.
Visszatérve 2023-ba: mindamellett, hogy számos programlehetőség volt nappal is, az esti koncertek, illetve bulik vitték a prímet. Ami a legjobban tetszett, hogy minden egyes sátornak, pontosabban bulizóhely úgy volt kialakítva, mintha egy külön kis világba csöppennél. Persze ehhez hozzájárultak a különböző zenei stílusok is, azonban összességében mindenki megtalálhatta a számítását.
Fiatalok a 29. Sziget fesztivál harmadik napján az óbudai Hajógyári-szigeten 2023. augusztus 12-én (Fotó: MTI/Vasvári Tamás)
Az élményt még csak tetőzte a rengeteg díszítés és kivilágítás, így tőlem szokatlanul, de sikerült hajnal 5-ig megállás nélkül koszosan, porosan végigtáncolni az estét, de ez cseppet sem zavart. Persze nem volt minden fenékig tejfel, hiszen az árak nagyban beárnyékolták az estét. Vélhetően életem egyik legdrágább hot-dogját sikerült megvennem 4000 forintért.