„Korunkban mind erősebben jelentkezik az «örök ifjúság» utáni törekvés. Amint régebben mindent elkövettek, hogy a gyermeknek minél korábban a felnőtt külsejét kölcsönözzék, úgy ezzel ellentétben ma az idős emberek ameddig csak lehetséges, meg akarják őrizni a fiatalos külsőt, vagy legalább is annak látszatát. Különösen a nők…Ha már meg kell öregednünk, legalább ne öregedjünk meg idő előtt. Ezt elérhetjük a bőr céltudatos hygiéniájával, amely távoltartja a káros és egészségtelen befolyásokat a test egészségben való megőrzésével és ha minden természetes eszköz hiábavalónak mutatkozik, forduljunk kozmetikushoz, orvoshoz”
– ezt tanácsolta az Asszonyok napja keretében a Reggeli Hírlap még 1929-ben.
Korral jár
Persze a vadászat a fiatalság elixírje után hosszú ideje tart, az embereket már évszázadok, sőt, évezredek óta érdekli, hogyan lehet felvenni a harcot az idővel, hogyan tudjuk megőrizni fiatalságunkat, egészségünket, erőnket, hogyan hosszabbíthatjuk meg az életünket. A fennmaradt leletek alapján már a legősibb egyiptomi, indiai és kínai írások is foglalkoztak az öregedéssel, a híres görög tudós és filozófus Arisztotelész egyik művében még életmódbeli tanácsokat adott amellett, hogy kifejtette a véleményét az öregség okairól. Ő úgy vélte, az öregedés olyan folyamat, amelynek során a test – legyen az állati vagy emberi – fokozatosan kiszárad és kihűl, ennek megfelelően a több folyadék vagy nedv késlelteti az öregedést.
Ugyan ma már tudjuk, hogy ez így nem igaz, de ez elég tudományosnak ható magyarázat volt ahhoz képest, hogy vannak, akik mágiával próbálták felvenni a harcot az idővel, Han Vu-ti kínai császár is varázslók, alkimisták segítségével próbálta megfejteni a halhatatlanság titkát. Az uralkodót persze nem volt könnyű átverni, ha úgy gondolta, hogy valaki csak egy kuruzsló, azt kivégeztette.
Kína egyik korábbi vezetője, Csin Si Huang-ti is hasonló álmokat dédelgetett, ő higanytablettákat szedett. Mi már tudjuk, ez nem a hosszú élet titka, hatása pont ellenkező, van az a mennyiség, amikor már káros, a császár is higanymérgezésben hunyt el. A higanyt egyébként később is alkalmazták, a viktoriánus korban azért szerették, mert úgy hitték, segít eltüntetni a pattanásokat, ráncokat, hegeket – hogy milyen áron, az már más kérdés.
Vu Cö-tien (Fotó: Profimedia)
Kína egyetlen női császára, Vu Cö-tien már jóval később, i.u 684–705 uralkodott, és ő elődeivel ellentétben ilyen szempontból nem élt ennyire veszélyesen, ő a hagyományos kínai orvoslás egyik gyógynövényéből, a japán gyöngyajakból (Leonurus japonicus) készült port vegyítette vízzel, és ezzel mosott arcot, hogy bőre minél tovább fiatalos és szép maradjon. A források megemlítik a görögszénát is, ezt a növényt az ókori Egyiptomban sok célra felhasználták, a belőle készült olajjal kenték be testüket ápolásképpen.
És ha már a Nílus-menti országról van szó, biztosan mindenki ismeri, hogy Kleopátra, Egyiptom egykori uralkodója is komoly szépségápolási rutinnal rendelkezett, a legenda szerint mindennap szamártejben fürdött, és bizony hétszáz állat kellett ahhoz, hogy lépést tudjanak tartani az igényeivel. De voltak, akik más összetevőkre esküdtek, egyes források szerint voltak, akik a szamártej helyett inkább krokodilok ürülékében mártóztak meg, és remélték, így meg tudják őrizni fiatalos megjelenésüket, de az ókori egyiptomiak fokhagymát is használtak az öregedés ellen. Illetve voltak, akik az aranyvízben hittek, mert abból indultak ki, hogy az arany, sok fémmel ellentétben, nem korrodálódik, így lehet, hogy ránk is jó hatással lehet.
Monica Bellucci az Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés című filmben (Fotó: profimedia)
Maga az alkímia is egyiptomi közvetítéssel jutott el aztán Európába. (És tévedés azt gondolni, hogy az alkimisták csak azzal foglalkoztak, hogy megtalálják a bölcsek kövét, amivel bármilyen fémből aranyat lehet előállítani). Ahogyan azt már biztosan sokan sejtik, többek között az is céljuk volt, hogy megtalálják az örök élet elixírjét. És megvolt a közös keresztmetszet, a középkorban Európában is sokan fogyasztottak aranytartalmú vizet betegségek ellen, azok kezelésére, illetve fiatalságuk megőrzésére is. Diane de Poitiers híres francia kurtizán, II. Henrik francia király egyik szeretője is erre az elixírre esküdött. Erre enged következtetni az is, hogy maradványaiban a vizsgálatok során magas aranykoncentrációt állapítottak meg, ám számára ez sem biztosította az örök életet, egyes szakemberek szerint tulajdonképpen ez lett a veszte.
Vérfürdő
A legenda szerint Báthori Erzsébet grófnő több száz fiatal nőt ölt meg és csonkított meg, majd ivott a vérükből, sőt, meg is fürdött abban, hogy megőrizze fiatalságát.
„Erre aztán előadta a pap, hogy a szép Nádasdyné dolga hogy kezdődött; arcul ütötte egyszer a kiszolgáló frájját oly erősen, hogy annak a vére kiserkedt, és az ő arcára freccsent. Mikor letörülte a tükörbe nézett, s az idegen vércsepp alatt az ő arcbőre mintha virulóbbá, üdébbé vált volna egy lehelettel. Így támadt benne a szörnyeszme, leányok vérében mosdani, fürödni. Hiú asszony volt, sokat mosdott, fürdött, tehát sok vérre volt szüksége. A leányokat összefogdosták, s addig verték, míg a testük meghasadt: kezüket ollóval metélték, hátukat fodorsütő vassal égették. Thurzó György nagyon felindult e vádra, s rögtön útnak indult a megfelelő személyzettel Csejte várába” – írta Mikszáth Kálmán Csejte vár és asszonya című elbeszélésében.
Hogy a grófnő valóban ilyen kegyetlen módszerekhez folyamodott volna, az cseppet sem biztos. Van, aki szerint már csak az alvadás miatt lehetetlen lett volna vérfürdőket venni. Mindenesetre megértjük, ha valaki inkább Mária, a skótok királynőjének módszerét alkalmazná, aki többek között fehérboros fürdőket vett. Franciaországban egyébként inkább a vörösbor volt az, amit bőrápolásra használtak. 1907-ben, amikor Maine államban éppen szesztilalom volt, egy magazin azt írta, voltak fiatal nők, akik pitypangos és rebarbarás sört fogyasztottak, mert úgy vélték, eltünteti a szemráncokat és teltebb, fiatalosabb lesz az arc. És, hogy mennyi volt az ajánlott adag? Nem volt, mindenki annyit ihatott, amennyit csak akart.
De a kamra más hasznos dolgokat is rejtegetett. Az Erzsébet-korabeli nők gyakran használták a nyers húst öregedés ellen, mert úgy gondolták, arcpakolásként csökkentheti a finom vonalak és ráncok megjelenését.
A 19. század végétől természetesen egyre inkább tudományos alapokra helyezték az öregedés lelassításának kutatását. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne lettek volna olyan kutatások, vizsgálatok, kísérletek, amik mai szemmel ne tűnnének morálisan megkérdőjelezhetőnek, ijesztőnek, bizarrnak vagy nevetségesnek.
Kutatók és kuruzslók
Charles-Édouard Brown-Séquard francia orvos kutyák és tengerimalacok heréiből készített magának egy szert, amit injekcióval adott be magának. Ugyan a kezelés meglehetősen kellemetlen volt, de a hetvenes éveiben járó férfi azt állította, úgy érezte magát, mintha 30 évvel fiatalodott volna. Sajnos 5 évvel később meghalt. Pár évtizeddel később, Dr. Frank Lydston hereátültetést hajtott végre több betegen, köztük saját magán is, és azt mondta, hogy ennek a beavatkozásnak fiatalító hatása van, például eltűntek az ősz hajszálai, és javult a szexuális teljesítménye.
És nem ők voltak az egyetlenek, akik hasonló módszerekkel próbálkoztak. Egy osztrák orvos, Eugen Steinach férfiaknál részleges vazektómiával, hereátültetéssel, nőknél pedig petevezetékek elkötésével próbálta megfiatalítani pácienseit. Volt azonban egy probléma, honnan szerezzék be a nemi mirigyeket, voltak, akiknek a választása közeli rokonaikra esett.
Eugen Steinach (Fotó: profimedia)
Serge Voronoff orosz származású sebész például orángutánok, csimpánzok és gorillák heréit kezdte átültetni többnyire idős – és általában gazdag – franciákba. A nagyjából ezredik műtét után azt mondta, a majommirigy-transzplantáció lehetővé teszi az emberek számára, hogy 125 évig fiatalok maradjanak, majd csak néhány hónapnyi öreg kor után jobblétre szenderüljenek. Volt, aki pedig még messzebbre ment, Dr. John R. Brinkley férfiakba kecskeherét, nőkbe kecskepetefészket ültetett át. Ragaszkodott hozzá, hogy a kezelés nemcsak visszaadta a fiatalos lendületet, hanem állítólag számos betegséget meg is gyógyított, a székrekedéstől a mentális problémákig. A férfinak, aki állítólag csak vette a diplomáját, több követője akadt.
Serge Voronoff a Le Petit Journal címlapján
A furcsa módszereknek pedig nincs vége: több tudós is kísérletezett a radioaktív anyagok gyakorlati felhasználásával, a kuruzslók pedig kitalálták, mi lenne, ha az embereknek az állítanák, a sugárzás visszafordítja az öregedést, és számtalan betegségre remek gyógyír. Egy bizonyos William J. A. Bailey volt az egyikük, ő “találta fel” a Radiendocrinator nevű eszközt, bár egyes források szerint az eszköz első változata egy másik férfitól származik.
Ami biztos, Radiendocrinator egy aranyszínű doboz volt, ami alig volt nagyobb egy pakli kártyánál, és akkori áron 1000 dollárt kértek érte, bár később le kellett szállítani az árát. A legtöbb vásárló állítólag férfi volt, nekik a nemi szerveikhez közel kellett viselni ezt az eszközt, amit Bailey szerint nők is bátran használhattak, hiszen – ahogyan ő állította – eltünteti a ráncokat, segít a memóriazavarokban, a testszerte megjelenő különböző fájdalmak megszüntetésében.
Bailey-nek volt egy másik próbálkozása is, talán a legsikeresebb terméke a Radithor nevű elixír volt, amely azt ígérte, nyilván megalapozatlanul, hogy fiatalító erővel bír, még műtétre sincs szükség hozzá. Mivel az üveg címkéjén az szerepelt, hogy rádiumot, mezotóriumot és desztillált vizet tartalmaz, így az megfelelt az előírásoknak, az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósága (Food and Drug Administration – FDA ) nem tudta betiltani a szert. A Radithor népszerűsége viszont bezuhant, miután Eben Byers egy ismert gazdag férfi 51 éves korában elhunyt, miután két éven keresztül naponta több üveggel megivott belőle.
A Radithor üvegcséje (Fotó: Wikipedia)
Dr. Henry E. Lane, a Kosmos Physical Culture szanatórium tulajdonosa két kezelést is kitalált, amivel szerinte meg lehet fiatalítani szervezetünket, a közös pont a meztelenség volt, csak egyszer hol hóban kellett meztelenül fetrengeni, hol a szép időben, napsütésben kellett egy szál semmiben a szabadban tartózkodni. „Hét férfi és három nő anyaszült meztelenül hempergett a hóban Evanston egyik kertjében annak reményében, hogy visszanyerik a fiatalságukat. A nőket és férfiakat egy nyolc láb magas fal választotta el, ezen keresztül dobálták egymást hógolyóval” – írt egy korabbeli lap a nem mindennapi módszerről. Lane-nek korábban egyébként Chicagóban is volt egy hasonló intézete, de onnan el kellett költöznie, ugyanis a szomszédjai nem nézték jó szemmel a tevékenységét.
Park G. Hammar, egy nyugdíjas St. Louis-i festékgyártó laboratóriumot alapított Svájcban, hogy tesztelje elképzeléseit arról, hogyan lehetne sokáig fiatalosnak maradni. Ő azt javasolta, hogy az emberek minél több időt töltsenek négykézláb, emellett aludjanak arccal lefelé a farönkön, és térjenek át egy étrendre, ami nem áll másból, mint kókuszdióból. És persze legyenek meztelenek. „Nincs oka annak, hogy az ember ne élhetne a végtelenségig, több száz, sőt több ezer évig, ha követi a tervemet” – mondta 1939-ben. Hammar 1948-ban, 84 évesen halt meg.
A második világháború után született meg a Zarret Applikátor ötlete, ez egy műanyag, súlyzó alakú tárgy, amely állítólag megfordítja az öregedési folyamatot és mindenféle betegséget meggyógyít. Teszi mindezt egy benne található titokzatos folyadéknak köszönhetően, ami „pozitív életenergiát” sugároz. A feltaláló, egy chicagói taxisofőr 1000 készüléket adott el 50 dollárért, mielőtt csalásért két év börtönbüntetésre ítélték, hiszen a titokzatos folyadék nem volt más, mint egy egyszerű csapvíz.
Egy repülőgépgyári munkás, George Van Tassel nemcsak azt állította, hogy látott egy repülő csészealjat, hanem, hogy el is vitték egy körre a földönkívüliek. Később nem evilági barátai utasításai és a Biblia útmutatásai alapján hozzálátott egy építmény felépítéséhez a kaliforniai sivatagban, amelyet Integratronnak nevezett.
Ez a kupolás épület azzal a céllal (is) épült, hogy a Föld elektromágneses erőit kihasználva megakadályozza az öregedést, illetve az idősebbeket visszafiatalítsa. Van Tassel úgy vélte, hogy akár 10 000 embert is képes kezelni naponta, ha egyszer felépül Integratron. Közel két évtizeden át dolgozott ezen a projekten, de nem tudta befejezni, 1978-ban bekövetkezett halála után nem volt, aki folytassa életművet. Tény, hogy Van Tassel a maga módján halhatatlan lett, 2018-ban az Integratront – amely még mindig nyitva áll a látogatók előtt – felvették a Történelmi Helyek Nemzeti Nyilvántartásába.
