„Orvos vagyok, aki kis híján belehalt abba, hogy a kollégái elfelejtettek egy fontos dolgot”

Hiába volt 40 év munkatapasztalata, dr. Lawrence Mieczkowski így sem tudta megakadályozni kollégáit abban, hogy súlyos hibákat kövessenek el az esetében.

Esvé

2023. Október 20.

Kis híján belehalt a műhibába az amerikai orvos.

Megdöbbentő vallomást publikált a The Huffpost oldalán dr. Lawrence Mieczkowski, amiből az derült ki, hogy az egykori orvos néhány éve kis híján belehalt egy rutineljárásnak számító beavatkozásba. „Volt egy mindössze 30 perces kolonoszkópiám, amit egy olyan kollégám végzett, akihez rendszeresen küldtem betegeket a praxisomból” – kezdte írását dr. Mieczkowski, aki a beavatkozás előtt, mintegy véletlenül hallotta, hogy a kezelőorvosa nyugdíjba készül, a búcsúbuliját pedig aznap este tartják.

A doktor, aki akkor már több mint 40 éve praktizált, nem aggódott. Azt írja, bízott kollégájában, és még akkor sem kezdett pánikolni, mikor alig néhány órával a már említett kolonoszkópia után (ahol egy nagyobb és több kisebb polipot távolítottak el a vastagbeléből), véres hasmenése lett. „Tisztában voltam vele, hogy egy ilyen eljárásnak a véres hasmenés velejárója lehet, ezért az első alkalom után még nem szóltam a feleségemnek se.”

Ám miután fél órán belül másodszor is ki kellett szaladnia a vécére (ahol ismét nagy mennyiségű vér távozott a szervezetéből), dr. Mieczkowski úgy döntött, feleségével együtt visszamegy a kórházba.

Őszintén megkönnyebbültem, mikor a sürgősségi osztály várótermébe értünk, biztos voltam benne, hogy innentől kezdve minden rendben lesz. Hogy jó kezekben vagyok.

„Ő viszi a boltot, dehogy fog hallgatni rám”

Dr. Mieczkowski azt írja, élete legrosszabb éjszakáján akkor ijedt meg először igazán, mikor az őt ellátó ápolónő a vérnyomásmérés, a szívmonitor és a vérvétel után, kihagyta a rutinból a folyadékpótlást. „Rákérdeztem, mire a nővér azt válaszolta, a kezelőorvosom hatásköre eldönteni, szükséges-e elindítani a folyadékpótlást. Mivel érzésre akkor már az összes vérem majd negyedét elveszítettem, aggódni kezdtem a kezelésemet illetően.”

Beletelt egy kis időbe, mire Mieczkowski találkozott a kezelőorvosával, aki megnyugtatta, mivel normális a szívverése, és a vérnyomása sem magas, nincs szüksége se folyadékpótlásra, se vérátömlesztésre, pláne nincs egy újabb kolonoszkópiára. „Figyelmen kívül hagyta, hogy szívbeteg vagyok, és rendszeresen bétablokkolót szedek, és hogy ilyen háttérrel a szívverésem akkor se lenne kritikusan magas, ha nagy baj lenne” – magyarázza az orvos, aki a konzultáció után kezdett igazán aggódni.

Miközben a vérvétel eredményére vártak, Mieczkowski 20-30 percenként újabb és újabb nagy adag vért veszített, egyre sápadtabb lett és gyengébb. „Nagyon fáztam, egyre kevésbé voltam tudatában a körülöttem lévő világnak, hol elaludtam, hol felébredtem.” Azt mondja, ezen a ponton már pánikba esett, biztos volt benne, ha nem kap azonnal vért, a kórházban vérzik el, többször konfrontálódott emiatt a kezelőorvosával is, de hiába. Az ügyeletes orvos egyszerűen nem volt hajlandó figyelembe venni a betege által elmondottakat.

Értésemre adta, hogy ebben a kórházban itt és most ő viszi a boltot, és hogy csak mert én is orvos vagyok, nem engedi, hogy beleszóljak a kezelésembe.

„Meg fogok halni”

Mieczkowskit az éjszaka folyamán megnézte a nyugdíjba készülő kezelőorvosa is, aki korábban a kolonoszkópiát végezte. „Mivel a vérnyomásom továbbra is normálisnak tűnt, és senki nem mérte, milyen ütemben, mennyi vért veszítek, azt javasolta, várjuk meg a reggelt. Ha még akkor is vérzek, megismétli a kolonoszkópiát, hogy kiderüljön, belső vérzésem van-e. Mellette szóljon, hogy ő legalább elrendelte a folyadék- és vérpótlást is” – magyarázza az orvos.

Csakhogy a vérre sokat kellett várni, hiába került Mieczkowski időközben a sürgősségiről egy másik osztályra. „Éjfél körül azon kaptam magam, hogy végtelen nyugalom lett úrrá rajtam. Tudtam, hogy el fogok vérezni. Nem úgy, mint az, akinek lőtt hasi sebe van; sokkal lassabban. Egy ponton emlékszem, azt suttogtam a feleségemnek, Joanne-nak, hogy meg fogok halni. El se tudom képzelni, mit érezhetett ekkor.”

Joanne szerencsére riasztotta a nővért, aki az intenzív osztályon már találkozott a jelenséggel más kritikus állapotban lévő betegeknél. Azonnal riasztotta a csapatát, akik rögtön megkezdték az elvesztett vér pótlását is, hogy életben tartsák Mieczkowskit. A nővér behívta az ügyeletes gasztroenterológust is, aki az előzmények ismeretében azonnal megismételte a kolonoszkópiát, így derült ki, hogy az előző eljárásnál megsérült bélfal miatt akut belső vérzés alakult ki Mieczkowskinál. „Mire össze tudta kapcsozni a vérző sebet, már 2-3 liter vért veszítettem” – magyarázza az orvos.

Dr. Mieczkowski azt mondja, bár az azonnali beavatkozás végül megmentette az életét, a súlyos vérhiány miatt tovább károsodott a szíve és egy időre túlterhelődtek a veséi is. „Az egészségügyi problémáim miatt fel kellett adnom a praxisomat is” – panaszolja az orvos, aki hosszas töprengés után úgy döntött, műhibapert indít a kollégái ellen. Mint mondja, ha odafigyeltek volna arra, amit a betegük – jelen esetben ráadásul egy tapasztalt orvos – mond, ha egyetlen pillanatra számításba veszik az aggodalmait, ez az egész nem történik meg.