A bilire szoktatás komoly kihívás elé állíthatja a szülőket. Kétség sem fér hozzá, hogy ez nehéz feladat, amely olykor hetekig is eltarthat. Egy édesanya, Shona Sibary (aki ráadásul a Daily Mail újságírója) bevallotta, hogy egyik gyermeke még pelenkás volt, amikor elkezdett iskolába járni. Mivel saját tapasztalata is van az ügyben, az újságíró úgy gondolja, egy anya sem érdemli meg, hogy elítéljék, ha valamiért hasonló helyzetbe kerülne.
Tisztán emlékszik arra a napra, amikor úgy érezte, hogy teljesen kicsúszik a keze közül az irányítás. A hat hónapos kislánya, Flo ekkor mindössze még csak hat hónapos volt. Sokak számára ismerős lehet a helyzet, hiszen Shona mindamellett, hogy próbált helytállni anyaként, nagyon igyekezett, hogy ne csak a lányát, hanem újságíró karrierjét is gondozza.
Egy édesanya bevallotta, hogy gyermeke már iskolás volt, de még mindig pelusra szorult (Fotó: Pexels)
Ezen a bizonyos napon éppen egy számára kedves hírességgel készített interjút. A beszélgetés rövidnek ígérkezett, így kislányát egy járókába tette, hogy ez idő alatt szabadon tudjon mozogni, azonban mindez nem úgy alakult ahogy tervezte. Az interjú jóval hosszabbra sikerült, így 20 perccel később sem tudott elszakadni a telefontól. Flo egyre türelmetlenebb lett, ezért a nő kénytelen volt egy elszigetelt szobában folytatni a beszélgetést. Elmondása alapján igyekezett minél rövidebbre szorítani az interjút, de nem volt menekvés.
„A tenyerem izzadt, a szívem pedig hevesen kalapált. Csak annyit szerettem volna, hogy visszatérhessek a babámhoz. Mire visszatértem már könnyes arccal aludt. Hány dolgozó anya találta magát ebben a hasonló, nyomorúságos helyzetben, lelkiismeret-furdalástól gyötörve, amiért kénytelen volt a munkát a gyermeknevelés elé helyezni?”
Elmondása szerint vannak, akik a kimerült anyák seregét hibáztatják azért, hogy egyre több gyerek kezdi pelusban az iskolát. Miriam Cates, az Egyesült Királyság parlamentjének tagja, egy konferencián adott hangot a problémának:
„Folyamatosan nő azoknak a gyerekeknek a száma, akik pelenkában kezdik meg az iskolai tanulmányukat. A bilire szoktatás akár hetekig, de olykor hónapokig is elhúzódhat, ám a brit szülőknek mindezt nincs idejük kivárni. A GDP-mániás gazdasági rendszerünk megköveteli, hogy a szülők mielőbb visszatérjenek a munkahelyükre, még ha ez azzal is jár, hogy a bölcsődében hagyják a csecsemőjüket.”
A cikket jegyző Sibary négy gyermeket nevel; jó párszor átesett ezen a szülői kihíváson. Azt mondja, miután legkisebb gyermeke éjszakai pelusban kezdte az iskolát, elgondolkodott azon, minek köszönhető mindez:
Az én hibám, amiért a munkára koncentráltam, és nem azzal töltöttem a napjaimat, hogy bilire üljön?
– tette fel magának a kérdést, majd bevallja, egyáltalán nem hibáztatja gyermeke kései szobatisztaságáért a külső segítségeit (óvónőket, bébiszittereket), de magát sem. „A pályakezdő anyák pontosan tudják, hogy mi nők dolgozhatunk, ha akarunk, de meg is fizetünk érte, hiszen egy hosszú nap után is ránk maradnak a házimunkák.” Beszélt arról is, hogy az ilyen és ehhez hasonló szülői kudarcok sokakban leginkább bűntudatot váltanak ki, annak ellenére, hogy pontosan tudják, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy a legtöbbet hozzák ki a helyzetükből. Shona úgy véli, egy anyuka sem érdemli meg, hogy pellengérre állítsák amiatt, mert összecsaptak a feje felett a hullámok.
