Ungár Margit vérbeli feminista volt. Bár ügyvédi vizsgájára az úrhölgy megnevezés került, utalva a nemére, ő maga ki nem állhatta, ha bárki ügyvédnőként hivatkozott rá. Kikérte magának a nemek szerinti megkülönböztetést, hiszen ő csak egyszerűen ügyvéd volt, aki még férfi pályatársait is kenterbe verte. Az utókor azonban mégis tekintettel van arra a bizonyos megnevezésre, hiszen méltán büszkék lehetünk arra, hogy ő volt az első ügyvédNŐ Magyarországon és Ausztriában. Ezzel nemcsak történelmet írt, de utat nyitott egy olyan rendszerben, ami az „oldalbordákat” alárendeltként kezelte.
„Az a szegény Juliska megölte a férjét!”
Margit 1897-ben született, és állítólag 6 évesen elhatározta, hogy ügyvéd lesz belőle. Ebben az édesanyja inspirálta – erről maga Ungár mesélt egy interjúban, miután sikerült a diplomáját megszereznie –, az ő szájából hangzott el, hogy „Az a szegény Juliska megölte a férjét!”. Juliska a család tejesasszonya volt, aki egy megalázó házasságban élt, a férje minden adandó alkalmat kihasznált, hogy máshol keresse a boldogságot. Egy napon Juliska nem bírta tovább a tovább a megszégyenítést, és felindultságában végzett a férfival. A kis Margit nem értette, hogy miért őt kell szánni, hiszen Juliska volt az, aki bűnt követett el, de az édesanyja elmagyarázta neki, hogy az emberi sorsok nem mindig ennyire egyértelműek, a dolgok mögé kell nézni. Ez volt az, amikor úgy döntött, jogi pályára fog lépni.
Bár mindig kitűnő tanuló volt, nagyon gyors észjárással, a környezete kezdetben nem vette komolyan a törekvéseit. Hiszen egy nőnek a századforduló után nem teremhetett babér egy olyan szakmában, amit korábban kizárólag férfiak uraltak! Miután leérettségizett, Budapesten jelentkezett a jogi karra, ezzel azonban kihívta maga ellen a sorsot.
Az akkori törvények kimondták, hogy nők csak bölcsész, orvosi és gyógyszerészeti szakra járhatnak, oda is csak császári beleegyezéssel. Végül 1918-ban nyílt lehetősége, hogy jelentkezzen, de egy év után az engedélyét visszavonták, mert túl nagy feltűnést keltett egy női joghallgató a fővárosban. Szerencsére azt megengedték, hogy valamelyik vidéki főiskolán tanuljon tovább, így Margit végül Debrecenben, majd Szegeden folytatta a tanulmányait, ahol 1923-ban át is vehette a diplomáját, summa cum laude.
Forrás: Nőkért.hu
Nő, talárban
Ha el akarták kerülni a feltűnést, az már ott megbukott, hogy engedték diplomázni. A sajtó ugyanis mindent tudni szeretett volna Margitról, habár sokkal inkább izgatta őket a külseje – amiről azt írták, hogy nem csúnya –, mint az az eredmény, amit elért. Mert hát tudjuk, hogy valaki vagy szép, vagy okos, a kettő együtt nem lehetséges. (Igen, ez tömény szarkazmus volt.)
Azonban ez semmi volt ahhoz képest, hogy az Ügyvédi Kamara szabályzata így kezdődött: „ügyvéd lehet minden olyan férfi…”. Margitnak az egész kamarát mozgósítania kellett ahhoz, hogy munkába állhasson nőként, végül sikerült a meglehetősen szűk látókörű csapatnál elérnie, hogy szavazást indítsanak, hogy nők beiktatását is lehetővé tegyék. A módosítást 19-17 arányban megszavazták, a feketeleves azonban ez után jött: nem volt, aki gyakorlati helyet biztosítson neki. Mindenki úgy gondolta, egy nő az ügyvédi irodája jó hírét fenyegetné, mindegy, mennyire volt ügyes Margit.
A családja mentette meg, bátyja, Ungár Ferenc mellett kezdett dolgozni Debrecenben, aki egyébként a korabeli állítások alapján kifejezetten büszke volt a húgára. Ferenc volt az, aki az első ügyével is megbízta, egy férfit kellett védenie, akit betöréssel vádoltak. Később Vági Józsefnél vállalt gyakornoki pozíciót, akivel nemcsak a munkában, hanem a magánéletben is egymásra találtak. A férfi értékrendje nagyban megegyezett Margitéval, mindketten az elesettek védelmezői voltak. Úgyhogy mire 1928-ban az ügyvédi vizsgáját megkapta, összeházasodtak.
Így írt róla a Huszadik Század folyóirat
„A közönség, amely főleg jogászokból állt, kiváncsian figyeli a valóban korszakos eseményt, hiszen az ügyvédi diploma, amelyet dr. Ungár Margitnak most adnak át, az első női ügyvédi diploma Magyarországon. Dr. Istvánffy Lajos kuriai bíró, az ötös vizsgálóbizottság egyik cenzora teszi föl az első kérdést:
– Ki követi el a csalárd bukás büntettét?
Pillanatnyi csönd, aztán a jelöltnő ugy pergeti a jogi szakkifejezéseket, mint a többi nő a ruhaanyagok franciás neveit…
[…]
A jelöltnőn nagyon izléses, diszkrét és stilszerű fekete-fehér talárszerű ruha van. Komolyan és férfiasan beszél, szinte előadást tart a jelölti székből. Egyszer sem akad el, egy hibát sem csinál, feleletei szinte rácsapnak a kérdésekre.
– Elfogadtuk a vizsgáját kitüntetéssel,… – áll föl Vargha koronaügyész és a kezét nyujta -, férfias határozottsággal beszélt, szépen és kifogástalanul… kívánom, hogy ilyen fényes sikere legyen az életben is, mint most volt közöttünk.”
Egy nőnek semmi keresnivalója a focipályán
A korabeli bulvársajtó sokat cikkezett Margitról, egyfajta hírességnek számított. Saját praxisának egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó ügye az volt, amikor 1928-ban egy Ferencváros-Újpest labdarúgó mérkőzés után vállalta a védelem szerepét. A meccs botrányba fulladt, egyeseket tettlegesen is bántalmaztak, sok Újpest-szurkolót pedig jelentős anyagi kár ért. Margit volt az, aki bebizonyította, hogy a pálya befogadóképességénél jóval több jegy került értékesítésre, így a rendezőknek komoly összegeket kellett kifizetniük a károsultak számára. Persze itt is sokan csak arra kapták fel a fejüket, hogy egy nőt érdekelhet a foci.
Részlet a Magyar Televízió Magyar nők: Ungár Margit c. epizódjából (Fotó: MTVA)
Még ugyanebben az évben egy húszéves leányanya védelmét is elvállalta, akit azzal vádoltak, hogy újszülött gyermekét megölte. Margit kiderítette, hogy a csecsemő egy vele született betegség következtében halt meg, a lányt pedig felmentették. Ugyanakkor megfogalmazódott benne, hogy milyen világ az, ami ide juttatta a lányt?
Ez inspirálta abban, hogy megírja a házasságon kívül született gyerekek védelméről szóló parlamenti előterjesztést.
Harc a nők jogaiért
Ez csak a kezdet volt, a nőjogi kérdésekben hamar meghatározó alakká nőtte ki magát. Alapító tagja volt a Dolgozó Nők Clubjának és a Feministák Egyesületének is. Elkötelezetten támogatta a nők választójogát, szabad pályaválasztását, hiszen ő maga is csak folyamatos küzdelem árán tudta kivívni az őt megillető megbecsülést. Mindent megtett, amit feministaként tudott, hogy a jövő női generációjának kitapossa az utat.
Ungár Margit emléktáblája a Szent István körúton (Fotó: a szerző sajátja)
Ez azonban nem tarthatott sokáig, 1939-ben férjével együtt bekerült a zsidó ügyvédek névjegyzékébe, ami egyet jelentett a ki nem mondott halálos ítélettel. Az 1944-es nyilas hatalomátvételt egy fővárosi csillagos házban vészelték át, de a helyzetük csak még rosszabb lett. Férje agyvérzés következtében lebénult, így Margit a praktizálást sokszor háttérbe szorította, hogy ápolni tudja őt. A korabeli források szerint ez az időszak az élethelyzetüket is alaposan megváltoztatta, és mélyszegénységbe taszította őket. 1955-ben egy környezettanulmány készült az otthonukról:
„Az egész lakás egészen lesújtóan a szegénység és elhagyottság benyomását kelti. Ilyen körülmények között számottevő komoly ügyvédi ténykedésről a kartársnő részéről alig-alig lehet beszélni. Mindössze két ügynek az iratait tekintettem be; a kartársnő által fogalmazott periratokból megállapítható, hogy igen nagy jogi és általános műveltséggel rendelkezik.”
Ungár Margit 1969-ben, 72 éves korában halt meg. Másnap a Kozma utcai izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra, az országos főrabbi búcsúztatásában.
