Az életközépi válságot ismerjük, ha csak a moziban látott sztereotípiára gondolunk, akkor általában egy középkorú férfi képe ugrik elénk, aki egy nap ráébred, hogy gyökerestül más irányba kell állítani az életét, mert megrekedt. Ez az érzés persze nem csak férfiakra vonatkozik, ráadásul ma a munka világában a nemek közötti egyenlőtlenség és az otthoni második műszak feladatai nagyobb munkahelyi stresszt jelentenek a nők számára, ami a kiégés melegágya.
Kiégésből mentális probléma
Aki dolgozott már pár évig ugyanabban a szakmában, az óhatatlanul elgondolkodott néha, hogy „Mi lenne, ha azt mondanám a főnöknek, hogy fogd és vidd innen a fenébe ezt a munkát?” És aztán valószínűleg eszébe jutott, hogy „Van egy jelzáloghitelem és számláim, amiket ki kell fizetnem.” Az életben nem alakul át varázsütésre az élet, mint a filmekben, és beleragadunk a kiégésbe, ráeszmélünk 15-20 év munka után, hogy nem tartunk ott, ahol az elején gondoltuk, vagy hogy innen már nem jelentenek kihívást a feladatok, és azt sem tudjuk, hogyan tudnánk fejlődni még a munkában. Mivel a munkánkkal töltjük a napjaink nagy részét, ez az életközépi kiégés nagyon fontos kérdés, amivel foglalkozni kell.
Az Amerikai Pszichológiai Társaság 2023-as Work in America felmérése szerint a munkavállalók 77 százaléka számolt be arról, hogy az elmúlt hónapban munkahelyi stresszt tapasztalt, és 57 százaléka mondta azt, hogy a munkahelyi kiégéssel összefüggő stressz negatív hatással volt a mentális egészségére.
A kutatók egyre aktívabban vizsgálják a középkorúak munkához való viszonyát, mert míg sok figyelmet fordítottak a fiatalok és munka kapcsolatára, kicsit elhanyagolták azokat a munkavállalókat, akik 15-20 éve dolgoznak, és még 15-20 (vagy még több) év áll előttük a nyugdíjig. Ők azok, akik a karrierjük közepén könnyen eljuthatnak odáig, hogy megkérdőjelezik a munkájuk értelmét, célját és értékét.
Allison McWilliams, Ph.D., a Wake Forest Egyetem mentorálásért és karrierfejlesztésért felelős alelnökhelyettese szerint túlságosan beépült a szókincsünkbe a kiégés szó, és már akkor is dobálózunk vele, amikor nem kiégésről van szó. „De mi a tényleges kiégés, és hogyan lehet felismerni? – teszi fel a kérdést a szakember. – Az Egészségügyi Világszervezet szerint a kiégés egy olyan szindróma, ami a krónikus munkahelyi stressz következménye, amelyet nem sikerült sikeresen kezelni.”
Forrás: Getty Images
A kiégés három jellemzője:
- kimerültség, kevés energia;
- a munkától való mentális távolságtartás, a munkával kapcsolatos cinizmus;
- csökkent szakmai hatékonyság.
A kimerültség, a túlterheltség, a negativitás, valamint az az érzés, hogy nincs értelme és célja a munkánknak, mind legyengítheti az embert, és megkérdőjelezheti személyes és szakmai döntéseit. Hogy lehet ebből a helyzetből mentális energiát meríteni, hogy objektíven lássuk a következő lépést a munkával kapcsolatban?
Ha ezek az érzések állandósulnak, akkor a szakember szerint érdemes pszichológushoz vagy coachhoz fordulni, hogy segítsen kilátni a saját fejünkből. De ha erre nincs lehetőség, akkor azt tanácsolja, hogy tegyük fel magunknak a következő kérdéseket, akár úgy, hogy a kedvenc kollégánkkal vagy barátunkkal együtt beszéljük át a válaszokat, hogy érezzük a támogatást.
Amikor úgy érzed, hogy kiégtél, hirtelen a felmondás juthat eszedbe megoldásként. De ez csak egy lehetőség. Mielőtt kilépnél, szánj egy kis időt arra, hogy feltedd magadnak az alábbi kérdéseket.
1. Unatkozom?
Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy úgy érezzük, hogy fejlődünk és tanulunk, amihez kihívások kellenek. Egy bizonyos ponton bármelyik szerepkörben valószínűleg elérkezik az a szint, amikor nem látjuk a továbblépést. A szakember szerint felmondás előtt érdemes beszélni a vezetővel, hogy milyen lehetőségek állnak még a rendelkezésedre a cégnél, amelyek segíthetnének elmozdulni a holtpontról.
„Ha pedig ez most nem lehetséges, gondolkodj el azon, hogy a munkahelyen kívül hol találhatsz motivációt – teszi hozzá a McWilliams. – Talán van egy önkéntes szervezet, amelyhez mindig is szerettél volna csatlakozni, vagy van egy tanfolyam, amit szeretnél elvégezni. Használd ki a kevésbé kihívásokkal teli időszakokat arra, hogy a hobbiddal foglalkozz, fejleszd a készségeidet és készülj a jövőre.”
2. Túlhajszolt vagyok?
Könnyű arra a következtetésre jutni, hogy ha túl sok a dolgod, az azt jelenti, hogy el kell menned, és valami mással kell foglalkoznod, pedig ez nem feltétlenül igaz. Kérdezd meg magadtól:
- Szeretem ezt a céget?
- Ha kezelhetőbb lenne a munkaterhelés, jobban érezném, hogy támogatnak?
- Vannak itt olyan lehetőségek, amelyekkel szívesen foglalkoznék, ha lenne rá lehetőségem?
Ha ezekre a kérdésekre nemleges a válasz, akkor itt az ideje, hogy más munkahelyet keress, ha viszont a válasz igen, akkor kérj egy találkozót a főnöktől és tisztázd vele a céljaidat, valamint azt, hogy túlterheltnek érzed magad.
Ha azt a választ kapod, hogy minden maradjon úgy, ahogy eddig, akkor ez olyan adat, amelyet felhasználhatsz ahhoz, hogy megalapozott döntést hozz a következő lépésről.
3. Változásra van szükségem?
Lehet, hogy készen állsz a változtatásra, akár unalom, a támogatás hiánya vagy más tényezők miatt. És ez teljesen rendben van a szakember szerint. Soha senki nem mondta, hogy életed hátralévő részében egy szerepben, egy szervezetnél vagy egy szakterületen kell maradnod. Az pedig biztos, hogy egy orvos sem mondaná soha, hogy a munkának negatívan kell hatnia a fizikai, mentális vagy érzelmi egészségedre.
„Ha eljött a változás ideje, legyél őszinte magadhoz, szeretteidhez és a csapatodhoz, hogy mire van szükséged – javasolja McWilliams. – Gyűjts információkat, hogy megalapozott döntést tudj hozni. Fordulj mentorokhoz és bölcs tanácsadókhoz, hogy útmutatást kapj a következő lépésekhez. És ne feledd: a karriered hosszú évtizedekig tart, ez csak egy lépés az úton, nem az életed múlik rajta.”
