Altatásos műtétre készülök. Nem nagy ügy, de attól még az altatás miatt túl kell esni a szokásos vizsgálatokon: EKG, labor, tüdőröntgen. Naná, hogy mindegyikre kell az előjegyzés. Kettőre pedig még beutaló is. Hívom a közeli kórházat. Semmi. A telefont meg sem hallják vagy messziről elkerülik, amikor csöng. Megpróbálom a kerületi szakrendelőt. „Mi a TAJ-számom?” – kérdezik. Mondom. „Hova mennék?” Mondom. „Voltam-e már náluk?” Még nem. Akkor bizony be kellene menni személyesen, mert még nem vagyok a rendszerben, ha bemegyek, akkor majd utána már tudok akár telefonon is időpontot foglalni. Ez most komoly? „Igen, komoly, a viszonthallásra.”
Beutalók, háziorvosok – mi lesz most?
Pontosan tudjuk mindannyian, mennyire problémás vizsgálatra jelentkezni még akkor is, ha sürgősnek tűnik a baj. Ezen változtatnának azzal, hogy március 1-jétől új időpontfoglalási rendszert vezettek be, az indoklás szerint azért, hogy a betegek gyorsabban és egyszerűbben jussanak ellátáshoz. Az új szabályok értelmében a beutalóval igénybe vehető ellátások esetében a beteg helyett a háziorvos foglal időpontot, ha a páciens személyesen is megjelenik a rendelőben. A beutaló nélkül igénybe vehető ellátások esetén – ha az szakmailag indokolt – az orvos megteheti, hogy foglal időpontot, de nem köteles erre.
Na de a tapasztalataink alapján a helyzet egy cseppet sem változott, Gabi története ékes példa erre.
„Egészen friss eset. A háziorvos beutalóval elküld mammográfiára csomó miatt, de telefonon nem lehet időpontot kérni (olyanról, hogy online időpontkérés, ne is álmodozzunk, ugye), csak úgy adnak az SZTK-ban időpontot, ha személyesen odamegy az ember a hét egyetlen napján reggel 8-9 között, és megküzd az összes nyugdíjassal, hogy egy hónap múlvára esetleg beférjen. Vicc az egész.”
Képünk illusztráció (Fotó: MTI/Balázs Attila)
Pici hiba, ami a szakrendelők többségét érinti
Egyelőre még nemhogy a betegek, a szakemberek számára sem egyértelmű, hogyan működik majd az újfajta beutalási rendszer, ezért megkérdeztük a kamarát, hogy mire számíthatnak a páciensek ezután. Most akkor mi egyeztessünk? Vagy kérjük meg a háziorvost?
„Az időpontfoglaláshoz az alapellátónak, legtöbb esetben háziorvosnak el kell érnie azt a rendszert, amelyben végre tudja hajtani a műveletet. A fogadó oldalnak, tehát a szakrendelésnek pedig készen kell állnia arra, hogy online láthatóvá tegye a szabad időpontokat a beutaló orvosnak” – kezdi dr. Keczéry Attila háziorvos, a Magyar Orvosi Kamara titkára a kiindulópontnál. És gyorsan kiderül, hogy már eleve itt adódik a legtöbb megoldandó feladat.
Van egy pici hiba: az online kommunikáció elég nehézkesen működik. Vannak kórházak, amelyek a mintaprojektben részt vettek, náluk már működik a rendszer, de országosan a szakrendelők túlnyomó többsége nem áll készen arra, hogy biztosítsa az elérést. Először is ezt kellene megoldani
– magyarázza.
Elvileg már csaknem két hete kérhetnénk a rendelésen, hogy foglaljanak nekünk időpontot, mondjuk belgyógyászatra vagy ultrahangra. Tulajdonképpen persze kérhetjük is, de a beszámolóink alapján is látható, hogy ez koránt sincs így. Szóval ne lepődjünk meg azon, ha az ilyesmit a háziorvosok nem szívesen teszik. Tegyük fel, hogy a háziorvos számára elérhető a rendszer, mely a foglaláshoz kell, tegyük fel azt is, hogy megvannak az ismeretei ahhoz, hogyan is kell kezelni a rendszert. Mégis az vár ránk, hogy egyfajta egészségügyi lottózásba kezdünk vele közösen: ha szerencsénk van, akkor az érintett belgyógyászatnak kialakították az online felületét. Ha nincs szerencsénk, akkor így jártunk. Külön kellemetlen, hogy maguk a háziorvosok sem tudják, hol, melyik intézmény melyik osztályán van egyáltalán értelme ilyesmivel próbálkozni, és melyek azok, ahol még esélyük sincs.
Mindenkinek problémás a helyzet
Tételezzük fel, hogy szerencsénk van, és sikerrel jár a háziorvos. Itt jön az ő számára a dolgok neheze, a rengeteg pluszmunka.
„Egyetlen beteg időpontfoglalása ezzel a módszerrel a háziorvos számítástechnikai felkészültségétől függően kettő-öt percet vesz igénybe, és egy háziorvos a rendelése során 20 és 80 közötti számú beutalót szokott írni – ismerteti a nehézségeket dr. Keczéry. – Könnyű kiszámolni, hogy rengeteg plusz időt vesz igénybe az új helyzet. Ha nem egyszerűsítenek a folyamaton, ha nincs megoldás arra, hogy a foglalás mindössze néhány másodperces, néhány kattintásos művelet legyen, akkor az akár az alapellátási rendszer összeomlását is okozhatná.”
Mint mondja, ígéretet kaptak arra, hogy erre megoldás születik, ami elengedhetetlen is lesz, mert a gördülékeny foglalás és az alapellátás biztosítása így, ebben a formában, egészen biztos, hogy nem fog tudni működni.
Most akkor hogyan is lesz ezután?
„Természetesen az észrevételeinket már korábban jeleztük. Kicsit visszás helyzet volt, hogy bár egyeztettünk a hibákról, végül mégis így jött ki a rendelet. De azóta hál’ istennek a minisztérium részéről már finomítást ígértek, szerdán pedig újabb egyeztetés vár ránk, mert mostanra ők is érzik, hogy ez így nem lesz jó” – osztja meg reményét a szakember.
Ami azt illeti, korábban már azt is jelezték, amit sok páciens is szeretne: legjobb lenne mindenkinek, ha a betegeknek, illetve hozzátartozóiknak volna lehetősége az online időpontfoglalásra. A beutaló orvos bevonása ebbe a folyamatba lényegében csak egy fölösleges, időigényes és macerás plusz lépés. Ennek érdekében tavaly nyáron még aláírásgyűjtést is szerveztek,
jelenleg az az ígéret, hogy július 1-jétől már a betegek is tudnak online időpontot kérni.
„Az ígéretek szerint az EgészségAblak applikációján keresztül a betegek maguk fognak tudni időpontot foglalni majd. Valójában ez az, aminek értelme van, hiszen a beteg tudja igazán, hogy neki mi a jó, ő az, aki látja a saját naptárát vagy éppen a hozzátartozó időbeosztását. A koncepcióval magával tehát nincsen semmi probléma, az online felület kétségkívül megkönnyíti a foglalást. Feltéve, hogy működik. És akkor jó igazán, ha a beteg saját magának tudja azt intézni” – foglalja össze véleményét dr. Keczéry Attila.
Mi lesz a következő lépés?
Nem kérdés, hogy a következő, egyúttal végső lépés az lenne: mi magunknak egyeztessünk időpontot. De addig mihez kezdjünk? Kitartóan hívjunk elérhetetlen telefonszámokat? Követelőzzünk háziorvosnál, aki maga sem tudja a megoldást? Na ez az, amire nem kaptunk választ sehonnan. De persze honnan is kaphatnánk, amikor még meglehetősen kaotikus a kivitelezés is a jelek szerint… Addig legfeljebb arra a képességükre hagyatkozhatnak a betegek, amit már olyan sokat gyakoroltak az elmúlt években: türelem.
