Katalin hercegnő a napokban egy higgadt, de drámai videóban bejelentette, hogy rákkal küzd. A videónak van egy rendkívül fontos üzenete, és ez nem az, hogy hercegnők is lehetnek betegek, hanem, hogy egyértelműen a gyógyulásra koncentrál.
Nyilván nem egészen ok nélkül, de egy rákdiagnózis hírére az emberek első gondolata a halál. Az internetet elárasztották a Katalinról szóló hírek, posztok és videók, nem mintha ezekből valaha is hiány lett volna, de ezek a mostaniak olyan szomorkás, már-már visszaemlékező hangulatúak, mintha ez már a vég lenne. Búcsúznak tőle, pedig él: ott beszél a videón.
A köztudatban a rák egyenlő a halállal.
Vagyis, nem is a köztudatban, hanem az emberek tudattalan, zsigeri reakcióiban. Míg mondjuk egy veseelégtelenség vagy szívbillentyű-probléma híre legfeljebb némi sajnálkozást vált ki, a rák szó mintha a bennünk lévő halálfélelem gombot nyomná veszettül. Nincs menekvés, mind meghalunk, méghozzá rákban.
Hát igen, ez igaz, hogy mind meghalunk és az is igaz, hogy sokan daganatos betegségben. Csakhogy nem most. A legtöbb rák ugyanis kezelhető, sok közülük teljesen gyógyítható, amennyiben a kezelése időben megkezdődik.
Abban pedig egészen biztosak lehetünk, hogy a hercegnő meg is fogja kapni mindazt a kezelést, amit a tudomány eddig kiizzadt magából. És ezt a „kiizzadt” szót nem degradálón írom, hanem elismerve azt az egészen elképesztő munkát, amivel a tudomány mindig eggyel és eggyel előrébb lép a daganatos betegségek gyógyítása érdekében. Mert hát, igény, az van rá; ahogy a bölcsek mondják, az embert két dolog készteti hatalmas teljesítményekre: a félelem és a lustaság. Az utóbbi itt most mindegy, a ráktól való rettegés viszont, úgy látszik, állandó és semmi nem hat rá.
Gyakorlatilag ugyanis, ha jól belegondolunk, biztosan van egy csomó olyan ismerősünk, aki leküzdötte már a rákot.
Vagyis túlélte, ezt a szót használjuk, túlélte, mint egy háborút, egy cunamit vagy egy medvetámadást. Infarktusa „volt” az embernek, a himlőn “átesett”, autóbalesetből „felépült”, a rákot viszont túlélni szokták.
Nem is véletlen a szóhasználat, valóban kemény küzdelem, és ki tudja, milyen árat fizet az ember, és persze a családja, a szerettei. De azért, szerencsére, ismerünk bőven nyolcvanéves, kiváló egészségnek örvendő ráktúlélőket is. Szóval a valóságban a rákdiagnózis még egyáltalán nem jelent szükségszerűen halált. És ez Katalin videójának a legfontosabb üzenete: hisz abban, hogy meg fog gyógyulni.
Az is igaz, persze, hogy Katalinnak egészen más esélyei vannak hozzáférni a szükséges kezelésekhez, mint az átlagmagyarnak. Mindenkinek van legalább tizenöt rémtörténete a magyar egészségügy bugyraiból, én meg aztán pláne nem szoktam kegyelmezni, amikor ekézni kell, mert az egészségügy működtetése, a járulékainkért cserébe, az állam egyik eminens feladata – lenne. Csak nem jön össze neki, ez sem.
Ennek ellenére a magyar egészségügy nem egy Taigetosz, döcögve-akadozva, sőt, ezer sebből vérezve, de működik, és szó sincs róla, hogy aki rákos lesz, annak vége.
Meg fognak érte küzdeni és nagyobb eséllyel lesz győzelem a vége, mint sem – különösen akkor, ha teszünk is az egészségünkért és eljárunk szűrővizsgálatokra, hogy időben kiderüljön, ha baj van.