„Úgy éreztem, mintha kardok úsznának az ereimben” – ezt élték át a valóságshow-k szereplői

Heves viták, csalódott és dühös tekintetek, boldog örömkönnyek… Ha megpróbálnánk, talán ezekkel a jelzőkkel lehetne a legjobban leírni, hogy milyen érzések kavarognak egy valóságshowban. Világszerte több millióan néznek különböző reality műsorokat, ráadásul, amióta a streaming csatornák fénykora dübörög, azóta minden eddiginél nagyobb választékból mazsolázhatunk, nemcsak a filmek és a sorozatok, de a valóságshow-k tekintetében is. Sokan pedig egyenesen a műfaj függőjévé váltak. Legyen szó a média bármely formájáról – televízióról vagy a streamingről  – kétségtelen, hogy hatással van a viselkedésünkre, a gondolatainkra, na meg persze a véleményükre. Miközben épp “szórakozunk“, észre sem vesszük, hogy a cselekmény folyamatos befolyással van a véleményünkre. Ez nem véletlen, hiszen az elménk úgy van kialakítva, hogy naponta rengeteg információt dekódoljon, amiken keresztül értelmezhetjük a világot, és ami befolyásolja a mindennapi életünket. A valóságshow azonban nemcsak a nézők, hanem a szereplők mentális egészségére is rendkívül káros hatással lehet. Megannyi történetről hallhattunk az elmúlt években, amelyben a szereplők tragikus munkakörülményeiről számoltak be. Az alvásmegvonás például csak egy a reality műsorok titkos elemei közül. Így egyre könnyebb feszültséget és vitákat generálni a játékosok között. 

Egy ideig törvénytelenek voltak a reality műsorok, és nem is véletlenül…

A reality műsorok korábban törvénytelenek voltak, hiszen közel 40 halálesethez kötötték a műfaj működését. Egy brit túlélőshow-ban akadt olyan, hogy a versenyzők kénytelenek voltak pókot enni, de nem kell túl extrém példákhoz sem fordulni, hiszen a Vak szerelemben például megszabták a versenyzőknek, hogy esténként csak két pohár vizet ihatnak.

Tavaly novemberben a Netflix új sorozatának, a Squid Game-nek a szereplői arról számoltak be, hogy a forgatás alatt hipotermiát (kóros kihűlést) és idegkárosodást szenvedtek, amiért órákon át mozdulatlanul kellett állniuk a hidegben. Az ügyvédjeiken keresztül közölték, hogy kártérítést követelnek. Az egyik résztvevő, Melissa Rimsza szerint több száz játékos aludt egy emeletes ágyakkal telített raktárban, amelyet fluoreszkáló filmek borítottak be. 

„Alsóneműt húztam a szememre, hogy eltakarjam a fényt” – meséli a 22 éves egyetemista lány, aki azt is hozzátette, hogy bár 8 óra alvást írtak elő a szereplők számára, sokszor felkelt éjszaka a különböző hangokra. A párnája mellé támasztott mikrofon sem könnyítette meg számára a pihenést, így 9 kialvatlan nap után émelyegni kezdett. „Annyira kimerültek voltunk. Ezt nem mutatják, de nagyon-nagyon fáradtak voltunk”

Embertelen munkakörülmények a Love Is Blind forgatásán

Néhány hónappal ezelőtt robbant a Love is Blind-bomba: több szereplő úgy döntött ugyanis, hogy az „embertelen munkakörülmények” miatt pereli a Vak szerelem producereit.

A műsor formátuma kezdetben furcsának ígérkezhetett, ugyanis 15 férfit és 15 nőt helyeztek el egyesével egy kapszulában, amin keresztül úgy randizhattak egymással, hogy még csak nem is találkoznak. Néhány napos udvarlás után a szereplők egymásba szerettek és el is jegyezték egymást. A műsor producerei – akik a Kinetic Content nevű cégnek dolgoztak – hangsúlyozták, hogy ez egy őszinte kísérlet volt, amelynek keretében a résztvevőket minden zavaró tényezőtől megszabadították, hogy mélyebb és tartósabb kapcsolatot alakíthassanak ki párjukkal. Ez persze mind szép és jó, azonban ezek a szavak kissé hamisan csengenek, tekintve a beszámolókat. Jeremy Hartwell például – aki a Love Is Blind második évadában szerepelt – azt mondja, hogy nemcsak az alvásmegvonást tapasztalta meg: a készítők ráadásul elvették tőle az ennivalóját és alkohollal is itatták. 

„Bevezették az úgynevezett „éjszakai randevúzást”. Nem voltak óráink, így nehéz pontosan megmondani, hogy mikor történt, de ezek a randevúk általában hajnal 2-ig tartottak.”

Jeremy szerint a szállodájába körülbelül többnyire hajnali 3 órakor tért vissza, a szereplőknek pedig reggel 7:15-re már az aulában kellett lenniük. Ez azt jelenti, hogy körülbelül két-három órát aludt egy éjszaka. Jeremy azt mondja, hogy a produkciós cégek szándékosan fosztják meg őket az alvástól, hogy minél élvezetesebb műsorral lepjék meg a közönséget.

– emlékszik vissza a történtekre, majd folytatta: „A reality műsorok mindegyike megtalálja a módját az alvásmegvonás megvalósításának. Fel kell tennünk a kérdést, hogy ez miért történik.”

Napi 20 óra munka, pánikrohamok, és öngyilkossági gondolatok

Nick Thompson szerint nagyjából ezek jellemezték a Love Is Blind forgatását. Nick a műsor előtt marketingesként dolgozott, majd felkérték, hogy vegyen részt a valóságshowban. A férfi nem nagyon nézett korábban reality műsorokat, azonban a Vak szerelem rendhagyó formátuma miatt elbűvölte a sorozat. A hónapokig tartó interjúk és pszichológiai tesztek végére Nick már végignézte az első évadot, és imádta. Ekkor azonban még nem sejtette, hogy mi vár rá. 

Az első hétvégén a férfit egy szállodai szobába zárták, ahol megtiltották, hogy a többi szereplővel kapcsolatot létesítsen. Nick telefonját is elvették ezzel a lendülettel, egyáltalán nem volt internet-hozzáférése. Ekkor a férfi még nem gyanakodott, hiszen megértette, hogy mindez a “digitális-böjt” részét képezi. Egy hétfői napon kezdődött a tíznapos forgatás, ám ezek a napok meglepően hosszúra nyúltak. Reggel 8 órakor már kameraképes állapotban kellett megjelennie a szereplőgárdának, ezt követően pedig csak hajnali 2-3 órakor tértek nyugovóra. A producerek minden reggel a kezükbe nyomtak egy naplót, amelyben fel kellett vázolniuk egy témát, amely a randi részét képezi majd. A 20 óra alatt csak néhány alkalommal tarthattak szünetet, beleértve a mosdóhasználatot is. 

A férfi beleszeretett Ruhlba, a 29 éves marketing igazgató-helyettesbe. A románcból még a műsor alatt eljegyzés lett, a pár pedig láthatóan remekül szórakozott. Másnap reggel 6 órakor azonban megjelent a stáb és azt kérték, hogy a zuhany alatt vegyenek fel egy jelenetet, amelyben csókolóznak. Az intim pillanat miatt a pár kissé vonakodott, de végül eleget tettek a kérésnek. Ruhl nem sokkal később elhányta magát, így aznap este nem csatlakozott a többiekhez a közös programra. Miközben a szereplők nagy része “szórakozott”, addig a nőt körbevette a reality stábja és arra utasították, hogy a kamerába nézve meséljen a buliról. Ruhl pánikrohamot kapott. (A nő legutóbbi pánikrohama még tinédzser korában történt, miután öngyilkosságot próbált megkísérelni.) 

– mesélte a New Yorkernek. 

Ruhl kétségbeesetten próbált menekülni a produkció elől. Mivel úgy vélte, hogy a szoba minden szeglete be van kamerázva, zokogva a szekrénybe zárkózott. (A stáb egyik tagja mindezt megerősítette.) Majd ezt követően megtagadta a mikrofon bekapcsolására vonatkozó kéréseket, később pedig azt mondta a producerének, hogy el szeretne menni, máskülönben megöli magát. (A Kinetic tagadta, hogy Ruhl öngyilkossági gondolatait fejezte volna ki a produkciós csapatnak.)

Mikor Nick megtudta, hogy mi történt, szinte azonnal eldobta a mikrofonját. Ezt követően pár meredten ült egymás mellett a kanapén a kamera előtt, mindketten feszültek voltak és vitatkoztak. A nézők számára azonban ez teljesen másképp jött le. Mivel senki sem tudta a történetet úgy vélték, hogy Ruhl csupán féltékeny volt, amiért Nick más nőkkel is beszélgetett a bulin. Hogy miért nem léptek ki mindketten? A szerződés miatt sok szereplő csapdában érzi magát, hiszen egy idő előtti távozás esetén magas bírságot is kiszabhatnak. 

A reality titkos eszköze: az alvásmegvonás 

Els van der Helm idegkutató a Guardiannek elmondta, hogy az alváshiányos emberek jóval kevesebb önkontrollal rendelkeznek. A Current Biology folyóiratban megjelent tanulmány például kimutatta, hogy az agy érzelemfeldolgozó központja 60 százalékkal reaktívabb azoknál, akik kialvatlanok. Van der Helm egyik kutatásában megállapította, hogy az alváshiányos emberek kevésbé képesek értelmezni mások érzelmeit. 

„Kevésbé tudnak empatikusak lenni, és másban is kevésbé bíznak meg.” 

A professzor rámutat, hogy 17 óra alvás nélkül nagyjából 0,05%-os véralkohol-koncentrációnak felel meg, ami a legtöbb európai országban a legális vezetési határérték.

„Még egy egészséges egyén is, akinek nincs kórtörténetében pszichiátriai rendellenesség, hajlamosabb szorongást és depressziót érezni alvásmegvonás esetén” – meséli a szakember. 

Az alvásmegvonás már-már a valóságshow “velejárója”, azonban ez nemcsak versenyzők testi, hanem mentális egészségére is hatással lehet. A The Apprentice egyik versenyzője például azt mondja, hogy a vitái fele nem történt volna meg, ha kialudta volna magát. 

Segélykiáltások tömkelege merült feledésbe 

Nick Thompson és Jeremy Hartwell esete ezzel együtt néhány a sok közül: az évek során a valóságshow-k résztvevői közül többen is öngyilkosok lettek. 2019-ben például egy jelentés szerint 38 olyan szereplő követett el öngyilkosságot, akik valamilyen reality műsorban szerepeltek. A legszörnyűbb esetek közé tartozik a mindössze 11 éves reality-sztár, Neha Sawant esete is, aki nem sokkal azután vetett véget az életének, hogy megjelent a Boogie Woogie indiai táncversenyen. A legnagyobb visszhangot Caroline Flack, a brit Love Island műsorvezetőjének halála okozta. A 40 éves műsorvezetőre holtan találtak rá a lakásában. Halála után petíció indult, amely nemcsak a közszereplők, hanem a hírességek magánéletének fokozott védelmére irányult.

Szabályozások, amik csak látszólag érnek valamit

2020-ban az Ofcom két új rendelkezéssel egészítette ki a műsorszórási szabályzatát. A szabályozó testület szerint a stábnak kellő gondot kell fordítania a közreműködők jólétére, azonban ezek a rendelkezések nem tesznek említést a munkaidőről, vagy az alvásról. 

Fiona Fletcher, aki saját cégét, a Film and TV Welfare-t vezeti , nem dolgozott a cikkben szereplő műsorok egyikén sem, de úgy véli, hogy „a gyártóknak képesnek kell lenniük lenyűgöző tartalmat létrehozni anélkül, hogy az etikailag sérülne.”

„Sok vállalat azonban nem rendelkezik elegendő finanszírozással vagy képzéssel az átfogó mentális egészségügyi és jóléti eljárások végrehajtásához, és ez a szerep gyakran a tapasztalatlan személyzetre hárul.”