Hogyan lettél profi kézilabdázó? Hány éves voltál, amikor az életed részévé vált a sport?
7 éves voltam, amikor elkezdtem kézilabdázni a nővéremmel. Abban az időszakban még összevont csapatokban történtek az edzések és a különböző foglalkozások. Ez a szüleimnek is nagy segítség volt, hiszen együtt tudtunk járni, és mivel egy helyen voltunk, nekik sem kellett kettészakadniuk. Aztán annyira megszerettük, hogy sokáig ott is maradtunk. A nővérem később abbahagyta a kézilabdát, én pedig voltam olyan szerencsés, és immáron 18 éve ugyanabban a csapatban játszhatok, ahol elkezdtem kézilabdázni. Ezt egy hatalmas dolognak tartom. Nagyon szeretek a Ferencváros sportolója lenni.
Sok sportolónál azt lehet látni, hogy a szülők terelgették őket a megfelelő irányba. Ezek szerint a sportválasztás szempontjából nálad a nővéred játszott nagy szerepet?
A szüleink megmutatták az irányt, de a kézilabda előtt szinte mindenféle sportot kipróbáltam. Fociztam, atletizáltam, táncoltam, de végül ez volt az, amit igazán szerettem, és amiben ki tudtam teljesedni. A nővéremen is ezt láttam, de persze azért ott volt az is, hogy a kicsi mindig örül, ha azt csinálhatja, amit a nagy tesója, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy ez is nagy szerepet játszott. Sokat segített még, hogy a szüleim lehetőséget biztosítottak arra, hogy mindenben megmérettessük magunkat, utána pedig tudtunk választani.
Márton Gréta (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
Emlékszel mi volt az a plusz, amit a kézilabdánál éreztél? Mivel adott többet?
Arra tisztán emlékszem, hogy nagyon szerettem a csapattársaimat, azokat a lányokat, akikkel együtt játszottam. A mai napig megmaradtak azok a gyerekkori barátaim, akikkel akkoriban egy csapatban játszottam. Velük kezdtem el a sportágat. Magamon azt éreztem, hogy ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a sportágban maradtam. Mindig eljön az ember életében, amikor választania kell dolgok között. A barátok voltak szerintem azok, akik mindig marasztalni tudtak, illetve a sportág szeretete is egy hatalmas tényező volt. Nagyon szerettem, élveztem, és örülök, hogy ez a mai napig így is maradt.
Ha jól tudom, akkor Mohácson születtél. Hogyan kerültetek a nővéreddel a Ferencváros csapatához? Kifejezetten a sport miatt költöztetek fel Budapestre?
Még óvodás voltam, amikor felköltöztünk. Apukám itt dolgozott Budapesten, viszont az ingázás már nehezen tette lehetővé azt, hogy gyakran lássuk egymást, úgyhogy családostul Budapestre költöztünk. Egyébként van még egy öcsém is, szóval hárman vagyunk testvérek. Kezdetben a környező városokban kerestünk sportolási lehetőségeket. Ebbe beletartozott Székesfehérvár, Érd, illetve a budapesti csapatok. A testvéremmel végül az utóbbit választottuk, így kerültünk a Fradihoz.
Idén a 18. évedet kezdted meg a Ferencváros csapatában. Szinte nem is volt korábban precedens arra, hogy egy játékos ennyi időt töltsön el egy klubnál. Milyen érzések vannak benned ezzel kapcsolatban?
Hú, igen. Amikor belegondolok nekem is az az első szó, ami eszembe jut, hogy durva, viszont azt gondolom, hogy nagyon nagy kiváltság. Örülök neki, hogy azok közé a játékosok közé tartozhatok, akik sok ideig tudnak lenni egy adott klubnál. Ehhez természetesen kell a klub is, hiszen ha nem érezném jól magam, vagy nem bíznának bennem, akkor valószínűleg én sem lennék már a tagja. Úgy gondolom, hogy ez mindkét fél részéről egy nagyon nagy kölcsönös tiszteleten alapul.
Márton Gréta, a párizsi olimpiára készülő női kézilabda-válogatottal Telkiben, 2024. június 25-én (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
Szerinted milyen fizikai képességekre van szükség ahhoz, hogy valakiből kézilabdázó lehessen?
Az első és legfontosabb szerintem egy gyereknél az, hogy élvezze a játékot és értse, hogy mi történik. A játékszeretetre, illetve a játékértésre lehet a legjobban építeni, ezt követően pedig a többi készséget is lehet fejleszteni. Ha valaki nem élvezi, vagy egyszerűen nem akar ott lenni az edzéseken, akkor abból nem nagyon lehet kihozni semmit. Ezt követően jöhet a fizikai képességek fejlesztése, mivel erőben, gyorsaságban és állóképességben is toppon kell lenni. A felsoroltak mindegyikét használjuk, így ez egy elég komplex sportág. Talán ezeket tudnám kiemelni, de számomra ezeknél sokkal előbbre való a már említett játékértés és a játékszeretet.
Nálad hogyan derült ki az, hogy melyik poszton fogsz játszani?
Én elég későn érő típus voltam. Sokáig nagyon pici és vékony kislány voltam, így a szélső pozíció volt az, ahova el tudták rejteni a gyerekeket. Nagyon imádtam csinálni. Az edzőim is látták, hogy nagyon izgága vagyok és szeretek futni, így ez ideális poszt volt számomra. Nem voltam soha türelmetlen, ha adott esetben nem kaptam labdát. Örültem, hogy ott lehetek és megpróbáltam kihozni belőle a legtöbbet. Később annyira megszerettem, hogy ott maradtam és már nem is játszottam másik pozícióban.
Ezek szerint olyanra is volt már példa, hogy valaki gyerekként elkezdte egy poszton és ahogy teltek az évek más pozíciót kapott?
Igen, ez elő szokott fordulni. Az edzéseken például minket is szoktak keverni másik pozícióba. Ha valakiben meglátják a fantáziát, akkor gyakran előfordul, hogy idővel átképzik egy olyan posztra, ahol sokkal eredményesebb és ügyesebb lenne.
A Bajnokok Ligája negyeddöntőjében azt mondtad, hogy az Esbjerg elleni küzdelem nemcsak fizikai, hanem mentális harc is volt. Még külső szemlélőként is nehéz követni az eseményeket, hiszen minden olyan gyorsan történik a pályán. Nektek nemcsak fizikailag, hanem mentálisan, taktikailag is toppon kell lennetek, hogy megfelelő döntéseket tudjatok hozni mindössze pár másodperc alatt.
Igen, nagyon-nagyon nehéz, mivel tényleg egy nagyon összetett sportról van szó. Az ember úgy érzi, hogy minden pillanatban figyelnie és összpontosítania kell. Sokszor egyébként az a tapasztalom, hogy abban az esetben, ha az ember erős fejben akkor sokkal eredményesebb. Hiába van a csúcson állóképesség tekintetében, ha nem tud koncentrálni. Sokkal fontosabb szerintem az, hogy az ember rendben legyen magával, mivel ez a pályán is meg tud mutatkozni.
Márton Gréta, az FTC játékosa a női kézilabda NB I FTC-Rail Cargo Hungaria – DVSC Schaeffler mérkőzésén a budapesti Elek Gyula Arénában, 2024. május 25-én (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
2022 óta minden évben Magyar Kupa-győztesek vagytok. Idén magyar bajnokok is lettetek, viszont idén sajnos a Bajnokok Ligája Final Fourba nem sikerült bejutnotok. Érzésben mi a különbség egy Magyar Kupa, illetve egy Bajnokok Ligája között? Különbséget lehet-e tenni egyáltalán a két versenysorozat között?
Hú, hát választani semmiképp sem tudnék. Biztos vagyok benne, hogy ha egy sportolót megkérdeznek, akkor azt feleli, hogy mindent meg szeretne nyerni és minden versenyen ott szeretne lenni. A Final Fourba kerülés a klubbal tavaly sikerült először, így ez egy óriási dolog volt a klubnak, a szurkolóknak és nekünk, játékosoknak is. Az egy teljesen más dimenzió, egy teljesen más esemény volt, ami nagyon kiváltságos. Csak keveseknek adatik meg, hogy eljussanak odáig. Ezzel szemben a Magyar Kupa mindig egy óriási csata. Mindkettő más miatt speciális, úgyhogy választani nem tudnék. Inkább azt mondanám, hogy mindenhol nagyon jó lenne ott lenni.
Nagyon érdekes, hogy a szezonban és a kupadöntőben is legyőztétek a Győr csapatát, akik egyébént mindenkit maguk mögé utasítottak a Final Fourban. Nyilván erre pontos választ nem lehet adni, de mit gondolsz, min múlt idén, hogy ti mégsem jutottatok be a legjobb négy közé?
Sajnos nagyon nehezen indult nekünk a szezon első fele és nagyon megnehezítettük a saját dolgunkat is. Mondhatjuk, hogy az idény első hónapjaiban a Bajnokok Ligája-meccseken szinte nem is szereztünk pontot, vagy csak elvétve. Sokáig az is kérdéses volt, hogy egyáltalán a csoportból tovább tudunk-e jutni, így a rossz kezdés után számunkra már az is nagy dolog volt, hogy a legjobb nyolc csapat közé kerültünk. Természetesen érzünk némi csalódottságot, hiszen a tavalyi évben ezüstéremmel zártuk a Final Fourt, így szerettünk volt idén is bekerülni. Ide tartozik még az is, hogy a Bajnokok Ligája csapatok egyre inkább erősödnek, így minden évben egyre nehezebb meccsek várnak ránk.
Még a kiesés előtt csapatszinten azt mondtátok, hogy nagyon fel fogtok készülni az ellenfeletekből, vagyis az Esbjergből. A felkészülést hogyan kell elképzelni? Hogyan elemzitek az ellenfeleket és ezt a tudást hogyan ültetitek át később a pályára?
Igen, az Esbjergre nagyon felkészültünk, de egyébként minden más csapatra is ugyanúgy szoktunk felkészülni. A héten úgy építik fel a fizikai munkát, illetve az edzéseket, hogy a hétvégére top formába kerülhessünk, pláne, amikor ilyen fontos meccseket játsszuk. Mindig vannak taktikai megbeszéléseink és videózások, ahol elméletben vesszük át azokat a dolgokat, hogy mik az ellenfél erős és gyenge pontjai, illetve hol vannak azok a területek, amelyeket jobban meg tudunk támadni. Ezek alapján készülünk az edzéseken, aztán mindezt megpróbáljuk lemodellezni. Ezt követően a sok gyakorlás az, ami látszik a pályán, mivel megpróbáljuk felvinni azt, amit az előző héten megvalósítottunk.
Fotó: PressFocus/Newspix.pl/Profimedia
Külső szemmel idén kifejezetten nehéz szezonotok volt, hiszen a versenyek mellett az olimpiai selejtezőkre is készülnötök kellett. Az olimpiai felkészülés már elkezdődött. A szezon után mennyi időtök volt regenerálódni? Annak, aki például szerepelt a Final Fourban kevesebb ideje volt pihenni?
Nekünk idén négy hét pihenőnk volt az utolsó meccstől számítva. Ebből összesen egy hetet tudtunk eltölteni bármilyen jellegű fizikai munka nélkül, szóval egy hét teljes regenerációt kaptunk. Utána pedig három héten keresztül majdnem minden nap kaptunk programot. Ez idő alatt konditermi edzést vagy futóedzést kellett végezni. Ezt követően beköltöztünk a válogatott edzőtáborba. Azok, aki részt vett a Final Four-on, egy héttel el voltak csúszva, de ők is ugyanúgy megkapták az egy hét pihenőt.
Meddig lesztek az edzőtáborban?
Összesen négy hétig tart az edzőtáborunk. Nagyon kemény négy hétről van szó, de szeretnék mindent beleadni, ezzel pedig szerintem a többiek is így vannak, hiszen már mindenki látja maga előtt a célt. Szuper dolog, hogy most erről beszélgethetünk, mivel azt gondolom, hogy egy olimpián részt venni nagyon kiváltságos dolog. Minden sportoló álma.
Ebben az időszakban hatalmas fizikai megpróbáltatásnak vagytok kitéve, azonban ahogy korábban említetted, ez egy mentális harc is. Mentálisan hogyan tudod magadat felkészíteni? Segít-e, hogy van már némi tapasztalatod? Hiszen ez a második olimpiai szereplésed lesz.
Ilyenkor nagyon sokszor igyekszem átpörgetni magamban, hogy helyileg hol, mennyi időt kell eltöltenem. Ha ezt az ember fejben tisztázza és rákészül, akkor azt gondolom, hogy sokkal könnyebben lehet venni az akadályokat. Viszonylag részletes programot kaptunk egész nyárra, úgyhogy mindenki az alapján tud tervezni. Ez szintén megnyugtató, mivel ezekkel a dolgokkal segíteni tudjuk a felkészülést. Mindemellett nagyon sok támogatást és segítséget kapok a családomtól, a barátaimtól. Ők mindig biztatnak, szurkolnak nekem és gondolnak rám. Ezek mindig plusz motivációt és plusz erőt adnak még a nehezebb napokon is.
Milyen érzés, hogy a válogatottban tulajdonképpen olyan játékosokkal játszotok együtt, akikkel a szezonban ellenfelek vagytok? A szezon nagy részében a klubbal játszotok több mérkőzést. Mennyire összeszokott a válogatott?
Az a jó ebben az egészben, hogy azt érzem, nagyon egyben van a csapat. Nincsenek nagy korkülönbségek, úgyhogy mondhatni rengeteg barátom van a csapatban, akikkel nagyon szeretek találkozni és együtt játszani. Ilyenkor sokkal könnyebb a pályán is megmutatni, hogy mennyire örülsz a másiknak. Ez szezon közben szokott viccesebb lenni, amikor még úgy találkozunk, hogy javában folynak a meccsek. Ilyenkor azért megy a csipkelődés. De persze az is nagyon jó, hogy a kézilabdán kívül másról is tudunk beszélgetni. Ez megint csak kikapcsolja egy picit a fejeket, hiszen új impulzust kap mindenki.
Márton Gréta a Magyarország-Japán olimpiai selejtező mérkőzésen, 2024. április 14-én (Fotó: Profimedia)
Mit gondolsz az olimpiai csoportról?
Amikor kialakultak a csoportok sokan azt mondták, hogy egy jó csoportba kerültünk, de én mindig azt mondom, hogy sosem lehet ilyet kijelenteni, hiszen mindig az aktuális ellenfélből kell a legjobban felkészülni. Öt kőkemény ellenféllel fogja majd szembetalálni magát a válogatott, és mindegyik más-más stílust fog képviselni.
Mivel egy világversenyről van szó, ezért a sorozatterhelés sok mindent befolyásolni fog. Sosem lehet tudni, hogy adott esetben ki milyen napot fog ki és hogyan fog teljesíteni. Úgyhogy kíváncsian várom, illetve azt is, hogy ki alkalmazkodik jobban a kezdési időpontokhoz, hiszen többször is szokatlan időben játszunk majd.
A Final Fournál érdekes volt megfigyelni, hogy többnyire az a csapat nyert, amelyik későbbi időpontban kezdte el a mérkőzést. Játékosként mit gondolsz, az időpont mennyire tud befolyásoló tényező lenni?
Abszolút közrejátszik. Ha egy játékosnak nincs elég ideje regenerálódni, vagy netalán egy későbbi meccs után nehezebben tud elaludni, nem tud megfelelően pihenni akkor másnap sokkal jobban megfigyelhető a fáradtság. Ezek mind-mind befolyásoló tényezők. Amikor egy világversenyen veszünk részt, megpróbáljuk a lehető leggyorsabban megoldani azt, hogy másnapra mindenki a lehető legjobb formáját hozza.
Mentálisan mennyit segít az, ha hazai közönség előtt játszotok?
Rengeteg motivációt adnak nekünk a szurkolók, amit a saját klubcsapatomban is tapasztalok. Olyan nagy energiákat tudnak megmozgatni, és annyira érezzük a támogatásukat, a szeretetüket, hogy bátran állíthatom: ők a nyolcadik ember a pályán. A tokiói olimpián sajnos még nem lehettek nézők, így nem tapasztalhatta meg a csapat, hogy milyen az, amikor tömött lelátók előtt játszik. Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy milyen lehet úgy játszani, hogy rengeteg helyről érkeznek szurkolók. Ott megpillantani a magyarokat, akik csak miattad vannak ott, hidegrázós érzés.
