Ha nyomot akarsz hagyni a történelemben, jó alap hozzá egy olimpiai érem. Ám ha biztosra mennél, akkor nem árt, ha több lábon is állsz: kipróbálod magad fociban, sportvezetőként, és néhány olyan épületet is felhúzol, ami még most, száz évvel később is áll. Hajós Alfréd kimaxolta az életét, rengeteg dologban kipróbálta magát, de a siker sosem szállt a fejébe. Ő maga is tudta, milyen megbélyegzettnek, kirekesztettnek lenni, és épp ezért minden tőle telhetőt megtett, hogy másokat ilyen hátrány ne érhessen az életben.
Elátkozott karrier?
Guttmann Arnold – mert, hogy ez volt az anyakönyvezett neve – 1878-ban született, egy szegény zsidó házaspár, Guttmann Jakab és Löwy Rozália legidősebb gyermekeként. Szinte még a tojáshéj a fenekén volt, amikor az édesapja levitte a dunai kosarasuszodába, hogy elsajátítsa az úszás alapjait. A kis Arnold másfél hónappal később már magától rótta a hosszokat, kiemelkedve társai közül, de mindegy, mennyire erős volt a vízbiztonsága, az apja egyetlen kitétellel engedte be habok közé: kizárólag akkor mehet vízbe, ha ő is jelen van.
Ez az intés, mint egyfajta átok teljesedett be, amikor is a férfi belefulladt a Dunába és félárván hagyta gyermekeit. Szerencsére Alfréd – aki időközben nevet változatott – kedvét nem vette el, és tornatanára unszolására nem hagyta abba az úszást. Mi több, matrózokat figyelt a kikötőben, hogyan úsznak, és az ő technikájukat javítgatta, fejlesztette, hogy a saját teljesítményét fokozza. A befektetett munka őt igazolta: 17 évesen, 1895-ben megnyerte a nem hivatalos Európa-bajnokságot, és kortársai között is az egyik legsikeresebbnek számított.
Ennek ellenére az 1896-os athéni olimpiára készülve mégsem számoltak vele. Az, hogy végül mégis sikerült kijutnia, Iszer Károlynak, a Budapesti Torna Club (BTC) ügyvezető elnökének köszönhető, aki a BTC nevében átvállalta még a kiutazás költségeit is, annyira hitt abban, hogy Alfrédnak ott a helye a megmérettetésen.
Hajós Alfréd az első modernkori olimpián, Athénban, 1896-ban (Fotó: Profimedia)
A magyar delfin
Amikor azt gondolná az ember, más probléma már nem merülhet fel – ugyanis a kiutaztatása is meglehetősen nehéz menet volt – jött a következő akadály. A magyar úszók a Rudasban készültek a versenyre, a 28 fokos medencében. Viszont az athéni játékot a Zea-öböl vízében tartották, ami 13 fokosnál nem volt melegebb, és a nyugodt medencevízhez képest erősen hullámzott. Hajós, ha meg is lepte a dolog, nem engedte, hogy ez határozza meg a teljesítményét, a verseny előtti napokon kitartóan szoktatta magát a mostoha körülményekhez.
Megérte, első helyen végzett a 100 méteres gyorsúszás versenyszámában, valamint 1200 méter gyorson, és elnyerte a magyar delfin becenevet is. Történelmet írt, hiszen ezzel ő lett az első magyar olimpiai bajnok.
Ilyen eredménnyel fényes jövő állt előtte az úszás világában, és még ugyanebben az évben ismét elnyerte az Európa-bajnok címet, ami szintén a tehetségét igazolta. Viszont mivel nem ő lett az első magyar úszóbajnok, így úgy döntött, abbahagyja az úszást, mert mindig a legjobb akart lenni.
Ezek után kipróbálta magát az atlétikában, a tornában, de végül a labdarúgás lett az, ami miatt ismét egy ország figyelő tekintetét tudhatta magán. Balösszekötőként kapóra jött a fizikuma, 1987-ben a BTC labdarúgó csapatába igazolt le, ahol egészen 1902-ig rúgta a bőrt, bajnoki keretek között is. Időközben azonban a Magyar Labdarúgó-szövetség tagjaként játékvezetőként is tevékenykedett, sőt, 1903-tól már NB I-es bíróként is bejegyezték. Közben a Pesti Napló munkatársaként, valamint a Sport-Világ felelős szerkesztője, illetve főszerkesztőjeként is dolgozott. A játékvezetést egészen 1908-ig űzte – ekkor még mindig csak 30 éves volt, de az építészet, mint élete nagy szerelme már ekkor is jelen volt az életében.
Stabil alapok
A BME-en szerzett diplomát, mint építészmérnök, első jelentős műve a mai Jurusich Miklós Gimnázium (korábban Bencés Gimnázium) volt. Ám ez csak a kezdetet jelentette, több mint 30 építmény fűződik a nevéhez, amik között olyanok is vannak, amik mellett nap mint nap elmegyünk. A Krämer-bérház a Csanády utcában, a miskolci Hitelintézeti palota, a debreceni Aranybika Szálló, a Hajdúszoboszlói Gyógyfürdő mind-mind az ő munkáját dicsérik.
Lehet, hogy az úszással 18 évesen felhagyott, ám igazán sosem tudta levetkőzni a múltját – fontosnak tartotta, hogy más fiatalok számára is megteremtse a lehetőséget. Emiatt rengeteg sportlétesítményt is neki köszönhetünk: UTE Stadion, miskolci Népkerti sporttelep, Millenáris Sportpálya, Nemzeti Sportuszoda – ez utóbbi ma már méltón az ő nevét viseli.
Pályafutásának nagy részében sorra nyerte el a megbízásokat, és a szakmai hírneve mellett a biztos kikötőt is megtalálta Blockner Vilma személyében, akivel egy fiuk született, Endre.
Fotó: Nők Lapja Archívum
Nehéz időskor
Mindennek fényében úgy tűnhet, hogy tényleg a tenyerén hordozta a sors, ez azonban nem teljesen igaz. Endre 1936-ban Nagy-Britanniába emigrált, a szülők bánatát csak az enyhítette, hogy legalább Imrét, az unokájukat nem veszítették el. Néhány évre rá, az első világháború idején a család cégeit és földjeit államosították, a megbízások pedig el-elmaradoztak, mert Hajóst a zsidó származása már nem kívánatos személlyé tette.
Az első világháborút még csak-csak átvészelték csupán megaláztatással, de az azt követő nyilasuralom idején a zsidóüldözés olyan mértéket öltött, hogy már az sem számított, mennyi mindent köszönhetett neki az ország.
Hajósnak bujkálnia kellett, ugyanakkor még ez sem volt elég ahhoz, hogy a sport iránti elköteleződését megingassák. Mindent megtett annak érdekében, hogy a többi zsidó származású sportolón segítsen, ebben segítségére a szintén zsidó, és szintén olimpiai bajnok Halassy Olivér volt.
Csak a ’40-es évek végétől lélegezhetett fel valamelyest, ekkor több helyreállítási munkában részt vett, és tervezőként is dolgozott, csakhogy az egészségi állapota egyre rosszabb lett. 1955. november 12-én, 77 évesen a magyar delfin tüdőbajban életét vesztette.
Legendás alakját azonban mi magyarok, biztos nem felejtjük el. Közel ötven évvel később, posztumusz elnyerte a Magyar Örökség Díját (2002), illetve az Ybl Miklós-díjat is.
