Igazi polihisztor volt az első magyar olimpiai bajnok, Hajós Alfréd

Kiváló úszó, tehetséges atléta, labdarúgó, és nem mellesleg remek építész volt Hajós Alfréd, Magyarország első olimpiai bajnoka.

Sz.A.

2020. Július 13.

Ha az ezotéria felől közelítenénk meg Hajós Alfréd munkásságát, fogalmazhatnánk úgy, hogy a karmája volt az úszás minél magasabb szintű elsajátítása. A Guttmann Arnold néven született fiú ugyanis mindössze 13 esztendős volt, amikor édesapja belefulladt a Dunába. Nem csoda hát, hogy a nagy vízre legyőzendő ellenfélként tekintett attól fogva a fiú, és egészen egyedülálló technikát kifejlesztve tanult meg úszni. Nem is váratott magára sokat a siker: magyar bajnok, majd 1895-ben (nem hivatalos versenyen ugyan) Európa-bajnok is lett, és egy évvel később már athéni olimpia résztvevőjeként, a Zea-öböl partján várta, hogy eldördüljön a startpisztoly. Akkoriban ugyanis az úszó versenyszámokat még nyílt vízen rendezték meg.

A fiatal magyar elég erős hendikeppel indult, tekintve, hogy a Rudas Gyógyfürdő 26-28 fokos vízében tanult meg úszni, a tenger hőmérséklete viszont azon a zord áprilisi napon alig volt több 10 foknál. Hajóst azonban egy ilyen “apróság” nem állíthatta meg. Először 100 méteres gyorsúszásban győzedelmeskedett, majd – bár nagyon fázott – újra bekente magát faggyúval és 1200 méteren is rajthoz állt. A korabeli források szerint mintegy 60 méterrel előzte meg kihívóit, akik közben sorba adták fel a versenyt a víz dermesztő volta miatt. Nem is csoda, hogy a sporttudósításokban az elképesztő teljesítmény okán “magyar delfinként” emlegették. Hajós Alfréd örökre beírta magát a magyar sporttörténetbe, hiszen élete első olimpiáján, mindössze 18 évesen rögtön két bajnoki címet is szerzett, ami akkoriban egyébként még nem arany, hanem ezüst érem volt. Egy anekdota szerint, amikor a második érmet adta át neki Konstantin görög trónörökös, megkérdezte tőle, hol tanult meg ilyen kiválóan úszni. Mire Hajós nagy zavarában csak annyit felelt: “A vízben, felség.”

Hajós Alfréd igazi polihisztor volt a sportok terén (Fotó: Wikipedia)

Miután hazatért, újra műegyetemi tanulmányira összpontosított Hajós, majd más sportágakban – diszkoszvetésben, síkfutásban és gátfutásban – is kipróbálta magát, és bizony az ország legjobbjai közé került. Később a futball lett a sportszerelme, a Budapesti Torna Club csapatával kétszer szerzett bajnoki címet, majd játékvezető, később a magyar válogatott csapatkapitánya is lett.

Aztán, miután befejezte egyetemi tanulmányait, visszavonult a sporttól, hogy kiemelkedőt alkosson az építészet területén is. Pályáját Alpár Ignác és Lechner Ödön keze alatt kezdte, később pedig egy sor, ma is jól ismert épületünket tervezte. A többi között az ő keze munkája a ma már nevét viselő margitszigeti Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda, a debreceni Aranybika Szálló, és az újpesti stadion és a hozzá tartozó Megyeri úti Sporttelep.

Személyét már életében nagy megbecsölés övezte idehaza, így sokáig a zsidótörvény alól is mentesült, ám a nyilas hatalomátvétel után már kénytelen volt bujkálni. Ennek ellenére fontos szerepet játszott a háború alatt a zsidó származású sportolók mentésében.

A kommunista rendszerben aztán többször megkörnyékezték, és a propaganda szolgálatába próbálták állítani, őt azonban nem lehetett megvenni. Saját vállalkozásáról ugyan le kellett mondania, de az Ipari Épülettervező Vállalat beosztottjaként egészen 1955-ben bekövetkezett haláláig folytathatta a munkát.

Hajós Alfréd síremléke a Kozma utcai Izraelita temetőben van, mellszobra pedig a róla elnevezett uszodában állít a bajnoknak emléket.