Bárki keveredhet olyan interakciókba, amelyben kellemetlenül érzi magát. Egy munkahelyen ilyen helyzetek naponta felmerülnek. Ha jól adunk jelzést és fogadjuk a visszajelzéseket is, azzal azonban befolyásolhatjuk a csapatdinamikát – írja a CNBC. Legtöbbünk egyszerű megközelítést alkalmaz a kínos helyzetekre:
mosolygunk, nevetgélünk, csak, hogy meggyőzzük
partnerünket: semmi oka az aggodalomra, ez pozitív interakció lesz. Van viszont egy bökkenő: minél jobban próbáljuk kedvességgel leplezni kelletlenségünket, annál több ember lát át rajtunk, non-verbális viselkedésünk, például a hanghordozásunk megfigyelése révén. Így, ha egy bókot műmosolyok kíséretében közlünk, senki sem hiszi el, hamis lesz a kommunikáció.
A túlságosan pozitív visszajelzés ráadásul
azt jelzi, hogy nem figyelünk a valós teljesítményre. És valóban nem, ha azzal vagyunk elfoglalva, hogy megpróbáljuk fegyelmezni magunkat. Sokan olyan környezetben dolgoznak, ahol a túlzott kedvesség a norma. Íme három dolog, amivel ez a kultúra olyanná változtatható, ami értékeli az őszinte, hasznos visszajelzést.
Kérdezz rá a „kedvesség kultúrájára”!
Kérdezz körbe: Mindenki élvezi ezt a túlságosan kedves kultúrát, vagy azért csinálják, mert mindenki más is csinálja? A társadalmi normák nagyban befolyásolják a viselkedést, és minél gyorsabban alkalmazzák az újonnan érkezők ezeket a normákat, annál hamarabb fogják úgy érzékelni, hogy „beilleszkednek”. Ha egy újonnan érkező azt látja, hogy mindenki dicséreteket osztogat egy gyenge prezentáció után, ő is ugyanezt fogja tenni.
Ha senki sem kérdőjelezi meg kifejezetten
ezt a viselkedést, kialakul a szociálpszichológusok által „pluralisztikus tudatlanságnak” nevezett állapot. Azaz: mindenki azt feltételezi, hogy bárki más azért ad mindenre cuki-cuki visszajelzéseket, mert így akarja. Miközben senki sem szereti.
Változás például azzal indítható, ha a következő prezentáció előtt megkérdezed a kollégákat: „Hogy éreznétek magatokat, ha mindannyian leírnánk három konkrét dolgot, amin tudnánk javítani, és három másikat, amit mindenképpen megígérnétek a prezentáció végén?”
Légy pontos és konkrét!
Természetes, hogy egy benyomás kialakulása során a viselkedésből következtetünk, alakítunk ki véleményt és teszünk feltételezéseket. Így eldönthetjük, hogy valaki, aki sokat késik, lusta. De a benyomások gyakran túl általánosak ahhoz, hogy hasznosak legyenek, még akkor is, ha pozitívak.
Törekedj inkább a konkrét, viselkedés alapú visszajelzésre. Minél pontosabban tudod meghatározni a problémát – például, hogy egy prezentáció túl sok idegen szót tartalmazott, ahelyett, hogy azt mondanád, hogy „unalmas volt” –, annál hasznosabb lesz a visszajelzés.
Ugyanígy a dicséretre is. Ha pontosan el tudod mondani valakinek, hogy mit csinált jól, vagy miért volt kiváló a munkája, őszintébbnek fogsz tűnni, és a visszajelzésed is értelmesebb lesz. Az általánosítások elhagyása további előny, mivel csökkenti a címzett stressz szintjét.
Kezdj kicsiben és semlegesen!
Válassz olyan hétköznapi kérdéseket, amik fontosak az embereknek: „mit tartsunk raktáron az irodai konyhában”. Semmi olyat, ami megosztó téma. A cél a visszajelzés kultúrájának kiépítése. Így, amint belevágsz a nehezebb dolgokba, az őszinteség körüli normák már elkezdtek megváltozni.
Miközben azon dolgozol, hogy megváltoztasd a körülötted lévő kultúrát, légy türelmes. A normák kialakulása hosszú idő, ahogyan a megváltoztatásuk is.
Kép forrása: Pixabay
