Azok, akiknek sok alvás kell ahhoz, hogy az agyuk megfelelően működjék, az átlagosnál összetettebb és nagyobb teljesítményű agyuk lehet. A modern neurobiológia és a kronobiológiai tanulmányok lerombolják a sok alvás ellen szóló, évszázados előítéleteket, meglepő igazságot tárva fel – írja a madeinoltrepo.
Ha eddig úgy érezted, hogy elítélnek, mert hétvégén délig alszol, vagy mert kilenc óra alvásra van szükséged, tudd, hogy a „hibád” valójában evolúciós előny. A kognitív idegtudományi kutatások szerint a több alvás iránti igény oka a kifinomultabb mentális architektúra. Albert Einstein minden nap tíz órát aludt, mellette délután is szunyókált. Charles Darwin minden reggel későn kelt, és mindig pihent kora délután. Pedig nem voltak lusták, csak
ösztönösen ráéreztek valamire, amit mára adatok is igazolnak.
A REM és NREM alvásfázisok alatt az agy megszilárdítja az emlékezetet, átszervezi az információkat, eltávolítja a neuronális toxinokat, és mindenekelőtt megold olyan összetett problémákat, amelyek napközben megoldhatatlannak tűntek. Ha egyes embereknek több időre van szükségük ezekhez a folyamatokhoz, az azt jelentheti, hogy magasabb komplexitási szinten dolgozzák fel az információkat. A kronobiológia szerint nincs mindenkire érvényes, szabvány alvásmennyiség. Vannak genetikusan „rövid alvók”, akik hat óra alvással tökéletesen működnek. Mások „hosszú alvók”, nekik kilenc vagy tíz órára van szükségük ahhoz, hogy
maximális kognitív képességeiket kibontakoztassák.
A REM alvás során az agy új kapcsolatokat hoz létre a látszólag egymással nem összefüggő információk között, ami a kreatív szemlélet alapja. Alvás közben szó szerint életre kelnek a legfényesebb ötletek és a legzseniálisabb megoldások. A sokáig alvók gyakran mutatnak különösen fejlett kognitív jellemzőket. Kreatívabbak, hajlanak a divergens gondolkodásra, intelligenciatesztek során összetettebb agyi aktivációs mintákat mutatnak. Az agyuk szó szerint „elfoglaltabb” az ébren töltött órák során. Olyan társadalomban, ahol a kevés alvás státuszszimbólum, eleget aludni a legokosabb, amit csak tehetünk. Olyan mintha tankolnánk a hosszú út előtt, ahelyett, hogy
azt kockáztatnánk, félúton kifogyunk a benzinből.
A leginnovatívabb cégek felismerik az alvás stratégiai fontosságát az alkalmazottaik teljesítménye szempontjából. Külön helyeket kínálnak a szunyókáláshoz, rugalmas beosztást vezetnek be, amely tiszteletben tartja az egyéni cirkadián ritmust. Neurofiziológiai szempontból a kipihent agy egyszerűen jobban, kompromisszumok nélkül működik. A döntések tisztábbak, kevésbé befolyásolják őket a pillanatnyi érzelmek. A mentális rugalmasság a váratlan helyzetek kezelésében megnő, és
az új információk elsajátítása láthatóan felgyorsul.
A tényleg sokat alvó és a valóság elől menekülő személy közötti különbség világosabb, mint gondolnánk.
Az igazi hosszú alvók természetes módon kipihenten és frissen ébrednek, „extra” alvásóráik után. Nem érzik magukat kábának vagy ködösnek, hanem készen várják a kihívásokat. Akik viszont az alvást elkerülő mechanizmusként használják, gyakran ébrednek sok óra alvás után is fáradtan és motiválatlanul. A döntő különbség a mentális energiában rejlik: az igazi hosszú alvók produktívabbak és
kreatívabbak, ha tiszteletben tartják természetes biológiai ritmusukat.
A felfedezés gyakorlatba ültetése mindenekelőtt azt jelenti, hogy végleg kukázhatod a hosszan tartó alvással járó irracionális bűntudatot. Ha a tested és az elméd kilenc óra pihenést kér, teljesítsd fenntartások nélkül. Ez nem lustaság, hanem biológiai intelligencia. Vezethetsz részletes alvásnaplót is, hogy azonosítsd a természetes mintáidat. Írd le, hogyan érzed magad, mennyire vagy produktív azokon a napokon, amikor eleget alszol, illetve alváshiány esetén. Az eredmények konkrét adatokkal szolgálhatnak a mentális képességeid optimalizálásához.
Az alvás minősége ugyanolyan fontos, mint a mennyisége.
A sötét, csendes, hűvös környezet, a rendszeres időbeosztás és a lefekvés előtti rutin kialakítása szinte wellnessé formálja át a lefekvés idejét. A kényszeres hiperaktivitást, és a krónikus fáradtságot jó dolognak tekintő gondolkodásmód nemcsak tudományosan elhibázott, de kontraproduktív is mindazok számára, akik a legjobb teljesítményt szeretnék nyújtani. A következő termelékenységi forradalom abból a tudományos felismerésből fog kiindulni, hogy a különböző agyak regenerálódási igénye eltérő. Egyes agyak olyan keményen dolgoznak, hogy az átlagosnál több karbantartási időt igényelnek.
Ha valaki tehát azzal szívja a véredet, hogy „túl sokat” alszol, rávághatod, hogy az agyad olyan komplexitási szinten dolgozik, ami éjszakánként extra feldolgozási időt igényel. Egy krónikusan fáradt és stresszes emberekkel teli világban pedig szupererő a kipihentség.
Kép forrása: Pixabay
