A vízsugaras, „okos” vécék – az úgynevezett washletek – lassan megjelennek otthonokban, hotelekben és nyilvános helyeken is, modern és fenntarthatóbb alternatívát kínálva a hagyományos tisztálkodási módszerrel szemben.
Az „okos” vécék Japánban évtizedek óta mindennaposak, de a technológia most kezd betörni a nyugati világba is. Luxusszállodák, mint a londoni Mayfair Hotel, a párizsi Park Hyatt Vendôme vagy a müncheni Marriott City West már beépítették kínálatukba a washleteket, ezzel is jelezve a fokozatos terjedésüket az európai piacon.
A terjeszkedés azonban nem korlátozódik a szállodaiparra: a készülékek magánlakásokban is kezdenek felbukkanni, valamint egyre több repülőtéren és étteremben találkozhatunk velük – olyan helyeken, ahol a fogyasztók kipróbálhatják, mielőtt otthonra is beszereznék.
Mik azok a washletek – és miért jobbak, mint a vécépapír?
A washletek olyan vécék, amelyek vízsugaras tisztítórendszerrel, állítható hőmérséklettel, meleg levegős szárítóval, és bizonyos modelleknél automatikus tetőnyitással vagy akár öntisztító funkciókkal is rendelkeznek. Az „okos” vécék a hagyományosak technológiai továbbfejlesztései, amelyek magasabb szintű tisztaságot és higiéniát nyújtanak.
Szakértők szerint a víz használata jóval hatékonyabb a baktériumok és szerves maradványok eltávolításában, mint a papír, így csökkenti az irritáció, a fertőzések és bőrproblémák kockázatát – különösen érzékeny bőrűek vagy meglévő bőrbetegséggel élők esetében.
Egy 2022-ben, a Journal of Water, Sanitation and Hygiene for Development című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány például kimutatta, hogy vízhasználattal jelentősen csökken a mikroorganizmusok jelenléte székletürítés után, a kizárólag vécépapírt használókhoz képest.
Az elterjedés akadályai
Bár előnyeik nyilvánvalóak, az „okos” vécék széles körű elterjedése Nyugaton akadályokba ütközik. Az ár jelentős tényező: Spanyolországban és más európai országokban az alapmodellek 1200 eurótól (475 ezer Ft) kezdődnek, a fejlettebb típusok pedig 3000–7000 euróba (1-3 milló Ft) kerülhetnek.
Ezen felül a beszereléshez gyakran technikai módosítások szükségesek – például konnektor közelsége vagy a csésze cseréje.
A vécépapír használatának erős kulturális beidegződése szintén lassítja az átállást az új módszerekre.
A vécépapír ökológiai lábnyoma
A washletek mellett szól az is, hogy sokkal kisebb a környezeti terhelésük. A vécépapír gyártása és ártalmatlanítása hulladékot termel és gondot okoz a csatornarendszerekben, különösen, ha nem lebomló anyagokkal – például nedves törlőkendővel – együtt dobják a vécébe.
Érdekesség, hogy a ma ismert vécépapír az Egyesült Államokban jelent meg a 19. század közepén: Joseph C. Gayetty 1857-ben, New Yorkban hozta forgalomba a „Gaetty’s Medicinal Paper” nevű, aloe verával átitatott kenderpapír-lapokat, amelyeket aranyér kezelésére ajánlottak.
Minden lapon szerepelt a feltaláló neve – korának úttörő reklámfogása. A tekercses formát 1870 és 1890 között vezették be, ami végleg a mindennapok részévé tette a vécépapírt.
Ám a hosszú használati múlt ellenére a vécépapír nem mindig hatékony vagy környezetbarát. Gyártása nyersanyagot, vizet és energiát igényel, eldobása pedig hulladékot és gyakran csatornázási problémákat okoz.
A higiénia jövője?
A papírról vízre való átállás nem csupán technológiai, hanem kulturális váltás is. Bár Európa lassan halad ebbe az irányba, a fogyasztói szokások változása, a közösségi média hatása és a személyes, valamint környezeti egészség iránti tudatosság felgyorsíthatja a folyamatot.
Nem kizárt, hogy az „okos” vécék a jövőben a higiénia új szabványává válnak – nemcsak Japánban, hanem világszerte.
