Egy ősi reflex, amit még mindig őrzünk
A libabőr kialakulásáért apró, szinte láthatatlan izmok – az úgynevezett piloerekciós izmok – felelősek, amelyek a szőrszálak tövénél helyezkednek el. Amikor az idegrendszerünk izgalmi állapotba kerül – legyen az félelem, meghatottság vagy izgalom –, ezek az izmok automatikusan összehúzódnak.
Evolúciós szempontból ez a reflex a túlélést szolgálta: a test így próbálta megőrizni a hőt, illetve felborzolni a szőrt, hogy nagyobbnak és ijesztőbbnek tűnjünk a ragadozók előtt. Bár a modern ember testén már alig van szőr, a reflex megmaradt – csak ma inkább érzelmi visszhangként működik – írja a Well&Fit.
Amikor a lélek megmozdul, a test válaszol
A libabőrt ma leggyakrabban nem a hideg, hanem erős érzelmi hatások váltják ki. Egy dal, egy filmjelenet, egy gyengéd érintés vagy akár a szerelem első pillanatai is elég ahhoz, hogy végigfusson rajtunk az a bizsergető érzés.
Ilyenkor az agyunk dopamint, az öröm és jutalmazás hormonját szabadítja fel – ugyanazt, amely eufóriát okoz, amikor szerelmesek vagyunk, vagy amikor valami nagyon boldoggá tesz bennünket. A libabőr tehát nem más, mint a test válasza arra, hogy a lélek megmozdult.
Nem mindenki reagál egyformán
Érdekesség, hogy nem mindenki tapasztal libabőrt egyforma gyakorisággal. Pszichológiai kutatások szerint azok, akik érzékenyebbek a művészetekre, a zenére vagy saját érzelmeikre, sokkal hajlamosabbak erre a jelenségre. A libabőr tehát nemcsak fizikai, hanem lelki nyitottságunk tükre is.
fotó: illusztráció, Getty Images
