Fehérjeforrás: miért pont a dió?
A dió nem csodapirula, viszont a profilja kifejezetten barátságos a szív- és érrendszer számára: növényi fehérjét ad, közben kevés benne a telített zsír, és tele van olyan összetevőkkel, amelyekről tudjuk, hogy kedvezően hatnak a koleszterin-anyagcserére. Egy amerikai felmérés szerint a tudósok diót emlegetik „top” választásként a koleszterin-támogató fehérjeforrások sorában.
Mennyi az annyi? A „napi marék” nem csak közhely
Egy hosszabb távú vizsgálatban idősebb, alapvetően egészséges résztvevőknél a napi 30–60 gramm dió (nagyjából 1–2 adag) két év alatt mérhetően csökkentette a teljes és az LDL („rossz”) koleszterint – a cikkekben gyakran említett nagyságrend körülbelül 4%. Ez nem hangzik drámainak, de szív-érrendszeri kockázatnál a „kicsi, de tartós” javulás az, ami igazán számít.
Növényi fehérje: hogyan segíthet a koleszterinen?
A dió hatása nem egyetlen „csodakomponensen” múlik, inkább azon, hogy több dolog egyszerre dolgozik.
- Rost: a rostok a bélrendszerben „megfoghatják” a koleszterint és az epesavakat, így kevesebb szívódhat vissza.
- Telítetlen zsírsavak, köztük ALA (növényi omega-3): ezek a zsírok általában kedvezőbb vérzsír-arányokkal társulnak, mint a telített zsírok.
- Polifenolok és antioxidánsok: szerepük lehet az oxidatív stressz és a gyulladás mérséklésében, ami a szív-érrendszer szempontjából szintén fontos.
Hogyan edd, hogy tényleg szokássá váljon?
A dió kalóriadús, ezért a legjobb trükk nem az, hogy kilószámra kezded tömni magadba, hanem hogy kiváltasz vele valamit: egy csipszet, kekszet, péksütit. Praktikus megoldás a napi adag kimérése (körülbelül 30 g), aztán mehet:
- zabkásába/joghurtba,
- salátára,
- pestóba,
- vagy simán uzsonnának.
Fontos: ha magas a koleszterined, vagy gyógyszert szedsz, a dió jó kiegészítés lehet, de nem helyettesít orvosi javaslatot vagy szükséges kezelést. Allergia esetén pedig nyilván nem jöhet szóba.
Fotó: illusztráció, Unsplash
