Longevity: nem a fiatalítás a cél
Longevity, azaz hogyan éljünk úgy tovább, hogy közben egészségesek és aktívak maradunk? A cél nem a fiatalos külső megőrzése, a húszévesekre jellemző sima bőr, hanem egy olyan életmód, amelynek alkalmazásával hosszú távon hozzájárulhatunk a testi-lelki jóllétünkhöz.
A longevity korántsem csak az idősebb korosztály számára lehet érdekes: egyre több, harmincas éveiben járó ember is tudatosan koncentrál olyan tevékenységekre, amelyekkel támogathatja fizikai és mentális állapotát, valamint vitalitását. A trend mögött valószínűleg az is áll – amellett, hogy egyre gyakoribbak a modern életmóddal összefüggő krónikus betegségek –, hogy az átlagéletkor és a nyugdíjkorhatár is emelkedik, így sokáig kell életerősnek maradnunk.
A globális várható élettartam a WHO adatai szerint 2000 és 2019 között több mint 6 évvel nőtt (66,8 → 73,1 év), az EU-ban az elmúlt évtizedekben átlagosan évtizedenként több mint 2 évvel nőtt a várható élettartam. 2024-ben az EU-s átlag már kb. 81,5 év volt. A „plusz évek” azonban nem mind egészségben telnek, és a számok azt mutatják, hogy az egészségben eltöltött évek növekedése lassabb, mint az élettartamé. Ez vezet el a longevity egyik fő tételéhez: nem csak tovább élni, hanem tovább egészségesen élni.
Személyes kérdésekből podcast, és egy könyv
Hámori Barbara, akit ország egyik legbefolyásosabb női vezetőjeként tartanak számon, azt mesélte, hogy számára az ötvenedik év hozott változást az életében, ebben a korban nagy általánosságban realizálja az ember, hogy valószínűleg már többet élt eddig, mint amennyi még vár rá a jövőben. Ekkor kezdett el komolyabban foglalkozni a longevity életmóddal, és feltenni a kérdéseit szakembereknek Az én kék zónám podcast sorozatában.
A történet itt nem állt meg: a sikeres podcastot egy könyv követte, amit a napokban mutattak be, ugyanezzel a címmel. Ez nem más, mint egy szakmailag kompetens, mégis praktikus kézikönyv, amiben a tudomány és a mindennapi élet tapasztalata találkozik. Szó van benne a táplálkozásról, a mozgásról, a stresszkezelésről, az alvásról és a kapcsolódásról is – mindarról, ami az egészséges, hosszú és boldog élet alapja lehet.
Hámori Barbara (Fotó: Kaszner Nikolett)
A könyv megszületését közel 30 elismert hazai szakember segítette, közülük öt meghívott szakértővel találkoztunk a bemutatón, akik a Kék zónás élet öt pillérét fedik le – az alvást, az étkezést, a mozgást, a stresszkezelést és az emberi kapcsolatokat. A pódiumbeszélgetés szakemberei nagyobb spoilereket mellőzve, rövid tanácsokat adtak arra vonatkozóan, hogyan érdemes optimalizálni a mentális és fizikai egészségünket.
A beszélgetésből is világosan kirajzolódott, hogy a hosszú, egészséges és jó minőségű élet nem egyetlen csodamódszer eredménye, hanem sok apró, következetes döntésé. Az étkezés, a mozgás, az alvás, a kapcsolatok minősége, az önismeret és a digitális határok ugyanannak a rendszernek a részei.
A táplálkozás kapcsán az egyik legfontosabb tanács az ultra-feldolgozott élelmiszerek visszaszorítására vonatkozott. Lakatos Péter longevity coach szerint ma már az egyik legfontosabb lépés, amit az egészségünkért megtehetünk, hogy kizárjuk az étkezésünkből az ultra-feldolgozott élelmiszereket. Arról is beszélt, hogy a longevity szempontjából nem a kényszeres kalóriaszámolgatás, hanem a változatosság a kulcs. „Ha jól szeretnél étkezni, akkor a legfontosabb az, hogy diverz legyen. Tehát egyél sokféle dolgot” – mondta.
Longevity: és te? El tudsz rugaszkodni a földtől?
A mozgásról szóló rész szintén fontos ellenpontot adott a teljesítményközpontú egészségképhez. Szász Máté neurobiológus, sport- és prevenciós diagnosztikai szakértő szerint nem az a kérdés, hogy le tudunk-e futni egy maratont, hanem az, hogy mennyit mozgunk a hétköznapokban, mennyi izmot őrzünk meg, és milyen állapotban öregszünk meg.
A szakember szerint a legfontosabb, hogy az alapaktivitási szintet emeljük meg, de ugyanilyen fontos az erőnlét megőrzése is, sőt az is, hogy idősebb korban ne csak biztonsági játékot játsszunk. A szakember szerint gyakran elfeledkezünk arról, hogy mennyire fontos a robbanékonyság edzése. Vagyis nemcsak sétálni és kerékpározni érdemes, hanem a gyorsabb izomrostokat is életben kell tartani, fokozatosan, az életkorhoz és az állapothoz igazítva.
Szász Máté, Lakatos Péter, Bibók Bea, Purebl György és Pöltl Ákos (Fotó: Kaszner Nikolett)
És te mennyire figyelsz a saját igényeidre?
A beszélgetés egyik legfontosabb eleme az volt, hogy a longevity nemcsak testi, hanem mélyen pszichológiai kérdés is. Bibók Bea pszichológus kiemelte: nem lehet tartósan jól lenni úgy, hogy közben valaki folyamatosan figyelmen kívül hagyja a saját szükségleteit.
Ahogy fogalmazott:
Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, érzelmileg, pszichésen is, nagyon fontos, hogy önmagunkhoz tudjunk kapcsolódni.
Szerinte sok embernek éppen ez hiányzik, mert nem tanulták meg felismerni a saját érzéseiket, igényeiket, ezért állandóan másokra hangolódnak rá, és közben önmagukat írják felül. Erre mondta azt, hogy ilyenkor „önabúzus történik, egy önszabotázs”. A longevity szempontjából ez azért különösen fontos, mert a jó öregedéshez nemcsak vitaminok és laborértékek kellenek, hanem belső stabilitás is. A beszélgetésben többször előkerült a struktúra, a rendszeresség és a határhúzás fontossága.
A pszichológus szerint sokan azért nem húznak határokat, mert azt hiszik, ezzel megbántják a másikat, pedig valójában épp ellenkezőleg: „nem rosszat teszek vele, információt adok arról, hogy nekem itt vannak a határaim.”
Hámori Barbara (Fotó: Kaszner Nikolett)
„A gyerekeket érinti ez a probléma, de a megoldás a szülőknél van”
– mondta a telefonfüggés kapcsán Pöltl Ákos családbiztonsági szakértő, aki kiemelte, nekünk, felnőtteknek is komoly gondjaink vannak azzal, hogy milyen sok időt töltünk el az okostelefonjainkba bújva, és hogy bele se gondolunk, milyen hatással vannak ránk a kütyük puszta jelenléte. „Képzelje el mindenki úgy az okostelefonját, mintha folyamatosan, állandóan, éjszaka is ott lenne mellette a kedvenc desszertje”– magyarázta a szakértő, és hozzátette, naivság azt hinni, hogy pusztán akaraterővel ellen tudunk állni a folyamatos telefonhasználatnak.
Vagyis a készülék nem semleges tárgy, hanem folyamatos kísértés, amely elszívja a figyelmet, rontja a pihenést és megeszi a minőségi időt.
Az egyik legegyszerűbb, mégis legerősebb tanács így szólt: „A mai estétől, aki itt van, próbálja ki azt, hogy ne vigye be ma az okostelefonját a szobájába aludni.” Ez a gondolat a longevity felől nézve teljesen érthető: a hosszú, egészséges élet egyik alapja a jó alvás, a nyugodtabb idegrendszer és az, hogy ne legyünk folyamatos készültségben. Szigorú szabályokat kell hozni: másik helyiségbe tenni a telefont, képernyőmentes zónákat kialakítani, tudatosan megszervezni a családi időt.
Fotó: Kaszner Nikolett
Ne becsüljük le az alvás szerepét
Az alvással kapcsolatban azt tanácsolja Purebl György pszichiáter, alváskutató, hogy mindenki a saját keretein belül próbálja biztosítani magának a minőségi, regeneráló alvást. Szerinte nem érdemes olyan példákhoz igazítani magunkat, amelyek számunkra nem komfortosak, irreálisak. Vegyük példának Bryan Johnsont, akinek az egész napja abból áll, hogy egészségesen eszik, alszik, mozog és mindenféle fiatalító, regeneráló módszert alkalmaz. A férfi korán kel, és korán is fekszik, fék kilenckor jön el az alvás ideje. A cél érdekében egyedül alszik egy sötét szobában egy olyan matracon, aminek lehet szabályozni a hőmérsékletét, és melatonint is vesz be lefekvés előtt A multimilliárdos életmódja sokakban szorongást válthat ki, de ahogy a szakember is mondja, nem szabad az ilyen szélsőséges példákat alapul venni. Nem attól leszünk a legegészségesebbek, ha olyan alvásrutinokat próbálunk kialakítani, ami az adott élethelyzetünkben nem, vagy nagyon nehezen kivitelezhető.
A beszélgetésből és a könyvből is egy nagyon korszerű longevity-kép rajzolódik ki: nem az extrém teljesítményeké, nem a biohackelt tökéletességé, hanem a fokozatosan felépített, élhető rendszeré a jövő. A valódi ételeké, a több mozgásé, az erő és a gyorsaság megőrzésé, a pihentető alvásé, az önmagunkhoz való kapcsolódásé, a kimondott érzéseké és a meghúzott határoké. Olyan életé, amelyben nemcsak tovább élünk, hanem nagyobb eséllyel maradunk aktívak, terhelhetők, rugalmasak.
