A szépség előnyei: „Az emberek egyszerűen szerettek”
A ma 33 éves Emilia egy finn lapnak beszélt arról, hogy már fiatalon megtanulta: a külseje hatással van arra, hogyan bánnak vele mások. Úgy érzi, könnyebben vették fel munkahelyekre, gyakran kapott pozitív figyelmet, és idegenek is rendszeresen megdicsérték az utcán. (Itt egy kép Emliáról.)
Emilia szerint tabunak számít beszélni arról, hogy a vonzó külső valódi előny lehet a hétköznapokban is. Ő azonban úgy érzi, ezt saját életében többször megtapasztalta.
„Valahogy mindig könnyű volt, hogy kiválasszanak. Az emberek általában ösztönösen nagyon kedveltek, mióta az eszemet tudom”
– fogalmazott.
Közben viszont azt is észrevette, hogy sokszor nem önmagáért figyeltek rá, hanem azért, mert a finn standardok szerint kiemelkedően szépnek számított.
A szépség miatt gyakran kívülállónak érezte magát
A nő azt mondja, iskolásként gyakran érezte magát kirekesztettnek, és csak évekkel később kezdte sejteni, hogy ebben az irigységnek is szerepe lehetett. Úgy tapasztalta, hogy a negatív reakciók sokszor más nőktől érkeztek. Szerinte a szépség könnyen teremthet rivalizálást, mert bizonytalanságot ébreszt másokban.
Amikor kortársaitól nem kapott elfogadást, egyre inkább a férfiaktól érkező figyelemben kezdte keresni a visszaigazolást.
„Tökéletes lennél, csak…”
Emilia több olyan kapcsolatáról is beszélt, ahol a külseje került a középpontba. Egy korábbi párja például azt mondta neki, hogy „minden tökéletes rajta, csak túl kicsi a feneke”, ezért azonnal edzőterembe kezdett járni. Egy másik férfi attól félt, hogy meghízik – miközben Emilia már akkor is majdnem alultáplált volt.
A legfájóbb mondata talán az volt, amikor egy férfi azt mondta neki: nehéz lenne szakítani vele, mert olyan gyönyörű. Emilia idővel azt érezte, hogy sokan nem teljes emberként tekintenek rá, hanem inkább „testrészek összességeként”.
Most retteg az öregedéstől
A nő azt mondja, különösen mély nyomot hagyott benne az a mondat, amit még fiatalon hallott az édesanyjától: „vigyázz lányom, a szépség múlandó”.
Azóta sokat szorong az öregedés miatt, és attól a gyakran ismételt társadalmi üzenettől, hogy az idősebb nők „láthatatlanná válnak”.
Tinédzserként plasztikai műtéteken gondolkodott: keskenyebb orrot szeretett volna, sőt még a bordái eltávolításának gondolata is megfordult a fejében.
Egy egész társadalom épül a női külsőre
Emilia ma már próbál tudatosan eltávolodni attól, hogy az önértékelését kizárólag a külsejére építse. Ennek ellenére még mindig nagyon figyel a megjelenésére: szigorú bőrápolási rutinja van, arcjógázik, egészségesen étkezik és kerüli a túl sok napfényt.
A cikkben megszólaló finn szociológus, Outi Sarpila szerint ma is erősen jelen van az úgynevezett „külsőközpontú társadalom”, amelyben különösen a nők értékét kötik a megjelenésükhöz.
Emilia pedig pontosan ebben az ellentmondásban él: miközben ellenzi a szépségkultusz túlzásait és a plasztikai beavatkozások nyomását, néha mégis azon kapja magát, hogy ő maga is azon gondolkodik, mit kellene éppen megjavítania saját magán, hiszen egész életében a külseje alapján mérték értékét.
„Valahogy mindig könnyű volt, hogy kiválasszanak. Az emberek általában ösztönösen nagyon kedveltek”
– mondta.
Fotó: illusztráció, Unsplash
