Hiába lenne életmentő, van, aki még nagy slamasztikában sem tudja rávenni magát, hogy segítséget kérjen (Forrás: Getty Images)
Meglepően sokan gondolják úgy, hogy segítséget kérni a gyengeség jele. Ezért inkább csendben viselik a terheiket, egyedül próbálnak megküzdeni a problémákkal, és csak akkor fordulnak másokhoz, amikor már teljesen kimerültek. Vagy még akkor sem…
Pedig a pszichológusok szerint az, hogy valaki még a legnehezebb helyzetekben sem kér segítséget, gyakran mélyebb lelki okokra vezethető vissza, és egyáltalán nem a túl nagy önbizalom vagy a megingathatatlan makacsság jele.
Ezt jelenti a pszichológus szerint, ha nem kell mások segítsége
Az önállóság és a függetlenség önmagában értékes tulajdonság, de amikor valaki minden körülmények között kizárólag önmagára támaszkodik, érdemes elgondolkodni azon, mi állhat a háttérben.
A szakemberek szerint sokan már gyermekkorukban megtanulják, hogy erősnek kell lenniük, nem szabad panaszkodniuk, és a problémáikat lehetőleg egyedül kell megoldaniuk. Aki olyan környezetben nő fel, ahol az érzelmek kimutatását nem támogatják, vagy a segítségkérést gyengeségként kezelik, az felnőttként is nehezebben nyílhat meg mások előtt.
Szép számmal vannak olyanok is, akik azért nem kérnek segítséget, ha baj van, mert korábban csalódtak. Előfordulhat, hogy amikor támogatásra lett volna szükségük, nem kapták meg azt, vagy éppen elutasítással találkoztak. Ilyenkor könnyen kialakulhat az a meggyőződés, hogy úgyis csak magukra számíthatnak, és inkább meg sem próbálják.
Erősnek látszanak, de…
Azok, akik a legkeményebb helyzetekben sem fordulnak másokhoz, kívülről elképesztően erősnek és magabiztosnak tűnnek, belül azonban gyakran komoly terheket cipelnek. A folyamatos önállóság könnyen vezethet krónikus stresszhez, szorongáshoz, kimerültséghez vagy akár kiégéshez is.
A pszichológusok szerint az is gyakori, hogy az ilyen emberek nehezebben nyílnak meg, és az átlagosnál hosszabb idő után engedik közel magukhoz a többieket. Ennek egyik legfőbb oka, hogy attól tartanak, hogy ha megmutatják a sebezhetőségüket, elveszítik mások tiszteletét, vagy csalódást okoznak a környezetüknek.
Pedig a modern pszichológia szerint a segítségkérés nem a gyengeséget, hanem az önismeretet tükrözi. Aki felismeri saját határait, és tudja, mikor van szüksége támogatásra, az reálisabban látja önmagát és a helyzetét.
A segítség ráadásul nem mindig jelent nagy dolgokat. Néha elég egy őszinte beszélgetés, egy családtag támogatása vagy egy szakember véleménye ahhoz, hogy könnyebbnek tűnjenek a terhek.
A legtöbben ezért nem kérnek segítséget:
- Félnek, hogy mások gyengének látják
- Tartanak a visszautasítástól
- Úgy vélik, elveszítik a kontrollt saját életük felett
- Túlzott bennük a megfelelési kényszer
- Nem akarnak másokat zavarni a gondjaikkal
Együtt könnyebb lenne
A kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy a társas támogatás jelentősen csökkentheti a stressz negatív hatásait még akkor is, ha maga a probléma nem oldódik meg.
Azok, akik számíthatnak a családtagjaikra, a barátaikra vagy egy támogató közösségre, könnyebben birkóznak meg az élet nehézségeivel, és általában jobb mentális egészségnek örvendenek.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden gondot másoknak kell megoldaniuk helyettünk. Sokkal inkább azt, hogy nem kell egyedül cipelnünk minden terhet.
Ha valakinek nehézséget okoz a segítségkérés, érdemes apró lépésekben gyakorolni. Kezdhetik azzal, hogy egy kisebb kérésükkel fordulnak egy közeli baráthoz vagy családtaghoz. Ahogy megtapasztalják, hogy a segítségkérés nem feltétlenül jár elutasítással, egyre könnyebbé válhat megnyílni mások előtt.
Kiemelten fontos lenne felismerni és elfogadni, hogy senki sem képes mindig, minden helyzetet egyedül megoldani. Az élet természetes velejárója, hogy időnként szükségünk van mások támogatására, amit később mi is viszonozhatunk. A segítségkérés tehát egyáltalán nem kudarc, sokkal inkább annak a jele, hogy felelősséget vállalunk saját jóllétünkért. Néha éppen az a legbátrabb döntés, ha kimondjuk: „Most szükségem lenne valakire.”
