“Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk , hogy éljünk” – tartja egy francia közmondás. Mégis nehéz az étkezésre mint csupán életfunkcióink üzemeltetéséhez szükséges funkcióra tekinteni. Eszünk, ha boldogok vagyunk, eszünk, ha szomorúak, és akkor is ha stresszesek, vagy kimerültek. Valamiért az evést választjuk a leggyakrabban, hogy érzelmeinkkel dűlőre jussunk. De szerencsére van megoldás, hiszen érzelmeink felismerhetők, és kontrollálhatók.
Az első lépés, hogy felismerjük, fennáll-e nálunk az érzelmi evés problémája. Ennek jelei lehetnek:
- ha hirtelen csillapíthatatlan éhség tör ránk,
- “megnyugtató”, azaz főleg magas szénhidráttartalmú ételeket kívánunk,
- ész nélkül, összevissza eszünk,
- nem érezzük elégedettnek magunkat, akkor sem, ha telitömtük a gyomrunkat,
- étkezés után megbánást, szégyent vagy bűntudatot érzünk.
Ha sajnos beigazolódott, hogy az érzelmeink áldozatai vagyunk, a következő lépés, hogy megtaláljuk, milyen lelki probléma okozza az evéskényszert:
- Stressz. Ha sokat stresszelünk, a testünkben sok kortizol szabadul fel, aminek hatására könnyebben és gyakrabban megéhezünk.
- Kényelmetlen érzések. Depresszió, harag, szorongás – mind olyan érzelmek, melyek feszengést okoznak, nem csak a lelkünkben, a gyomrunkban is.
- Unalom. Ha semmi olyan elfoglaltságot nem találunk, amiben kielégülhetnénk, sajnos gyakran a hűtőszekrény előtt kötünk ki.
- Gyerekkori szokások. Ahogy sok minden máshoz is az élet területén, az ételhez való viszonyunkat is meghatározzák gyerekkori emlékeink, szokásaink.
- Társasági nyomás. Ha a környezetünknek eltérőek az étkezési szokásai, kényszert érezhetünk, hogy alkalmazkodjunk.
Ha azzal is megvagyunk, hogy megtaláltuk a probléma gyökerét, célzottan kezdhetjük el keresni a megoldást.
- A stressz leküzdésének hatékony módszere a testmozgás. Ha mégis étellel kúrálnánk az idegeinket, akkor próbálkozzunk meg stresszcsökkentő, de egészséges ételekkel.
- Ha szorongunk, hívjuk segítségül a barátainkat! Mielőtt a hűtőbe kapaszkodnánk, kapjuk inkább fel a telefont, és beszélgessünk egy jót a barátnőnkkel.
- Unalomra, bármilyen nehéznek is tűnik, találj egy hobbit! Csak ne tévénézés legyen, mert az egyenes út a nassoláshoz. Tánc, kézművesség, önkénteskedés – bármi megteszi, ami lehet, hogy először csak figyelemelterelésnek tűnik, de később igazi örömöt is lelhetsz benne!
- Az olyan cselekvések is instant segítségek lehetnek a nassolás helyett, mint egy forró fürdő, egy rövid meditáció.
- Ha úgy érzed, a gyerekkori beidegződéseken nem tudsz túllépni, kérd szakember segítségét.
- A társasági vacsorákra készülj tudatosan. Azonosítsd, mennyire vagy éhes, és készülj arra a pontra is, mikor felismered, teleetted magad. Onnantól kezdve próbáld kizárni a külvilágot: hogy a többiek még falatoznak, vagy hogy van még rengeteg finomság az asztalon.
Forrás: Skinny Mom
