László Ági már kislányként is rajongott a labdarúgás iránt. 10 évesen kezdte el gyűjteni a focis matricákat, sőt, még egy külön füzetben is jegyzetelte a mérkőzések eredményeit, és a csapatok összeállításait. 2011 nyarán hozta létre a Kislány, nagy foci nevű blogját, ahol szenvedéllyel, alázattal és mérhetetlenül nagy szakértelemmel – még annak ellenére is, hogy ő maga nem szereti a szakértő jelzőt – számol be a futballvilág legnagyobb eseményeiről, mérkőzéseiről. Ágit nemcsak a foci iránti szenvedélyéről, és a már több mint egy évtizede fennálló blogjáról kérdeztük, hanem a közelgő Európa-bajnokságról is.
Hogyan vált az életed részévé a foci? Körülbelül hány éves lehettél, amikor elkezdtél érdeklődni iránta? Azt említetted, hogy már 10 évesen is “foci füzeteket” készítettél…
A foci szeretetét apukámtól örököltem. Nagyon érdekes ez az egész, mert korábbi nagy kedvencem, Gianluca Vialli olasz válogatott labdarúgó egy interjúban elmondta, hogy neki is lányai vannak, és az volt a célja, hogy segítsen nekik megtalálni a szenvedélyüket. Évekkel később visszagondoltam, hogy habár nem tudom apukámnak ez volt-e a célja, mégis egy életre szóló ajándékot kaptam tőle. Rávilágított arra, hogy a foci lehet az én szenvedélyem. Ha visszatekintek az elmúlt évekre, meg az életemre, akkor a legtöbb élményem a focihoz kötődik. Én egy kis faluban, Dávodon nőttem fel, közel Hercegszántóhoz, ahhoz a településhez, ahol az egyetlen magyar aranylabdás, Albert Flórián is született. Ott gyakran voltak megyei focimeccsek, amikre jártunk édesapámmal.
Az iskolában is inkább a fiúkkal együtt nézted a mérkőzéseket?
Én voltam az egyetlen lány, aki állandóan a meccsekről beszélt a fiúkkal, sokat fociztam is velük. ‘98 nyara a mai napig az egyik legemlékezetesebb nyaram, akkor épp világbajnokság volt, és a torna alatt rendszeresen fociztam a falubeli fiúkkal. Akkoriban rendeltem egy Alessandro Del Piero-mezt, de tévedésből Filippo Inzaghiét küldték. Először nagyon szomorú voltam miatta, de a srácok elkezdtek InzÁginak hívni, és ez nagyon megtetszett.
Mi az oka annak, hogy végül nem focista lettél?
Hobbi szinten a mai napig nagyon szeretek játszani. Ha meglátok egy labdát nem bírom ki, hogy ne rúgjak bele. Azért nem lettem profi focista, mert a kilencvenes években a női futball még nem volt ennyire támogatott Magyarországon. El kellett volna mennem külföldre, de ez nem volt megvalósítható. Kettő nagy vágyam volt: az egyik az, hogy focista legyek, a másik pedig az, hogy sportújságíró. Szerencsére ezt a Kislány, nagy foci oldallal meg tudtam valósítani.
Hogyan és mikor jött az ötlet, hogy egy focival kapcsolatos blogot indíts?
Minden 2011 júniusában kezdődött, amikor begyűrűztek a blogfelületek. Ebben az volt a jó, hogy tényleg bárki belevághatott. Ennek ellenére egy évvel később találtam ki, hogy a Facebook-ra áttelepítem, mivel ott rövidebb és sokkal több bejegyzést is tudok írni, ráadásul közösséget is jobban tudom építeni. Mostanra már majdnem 30 ezer követőm van, én pedig nagyon-nagyon szeretem ezt a kis közösséget. Jó érzés, hogy mások is értékelik ezeket az írásokat. Igyekszem minél érdekesebb bejegyzéseket írni és személyessé tenni ezt az egészet és rendszeresen nyereményjátékokkal is meghálálni a bizalmat.
László Ági, a Kislány, nagy foci szerkesztője (Fotó: Leéb Ádám)
Amikor olvastam a cikkeidet, nekem is az tetszett a legjobban, hogy nem egy tényalapú, nagyon száraz dolgot kaptam, hanem sokkal inkább élményalapú beszámolókat. Látszik, hogy szenvedélyből csinálod, de azért mégis, hogy van időd egy főállású munka mellett írni is?
Szerintem, ha valaki szeret valamit, akkor nem veszi észre közben, hogy repül az idő. Elkap egy flow érzés, és teljesen belefeledkezem például egy bejegyzés írásába, amit utána megosztok az olvasóimmal. Írás közben azt szeretem a legjobban, hogy közben én is új dolgokat tudok meg, és minél inkább belemerülök, annál jobban élvezem. Engem is szórakoztat és szerencsére a követőimet is, amit a visszajelzéseikből tudok.
Láthatóan eléggé kinőtte magát az oldal, hiszen az utóbbi években már több műsorba is hívtak szakértőként.
A szakértő jelzőt mindig vissza szoktam utasítani, mivel inkább azt mondanám, hogy ez sokkal inkább egy szenvedély. Nyilván többet tudok róla az átlagnál, hiszen mindennap olvasok róla és nagyon sok meccset nézek, de nem tartom magam szakértőnek. Ennek ellenére valóban több helyre is hívtak, 2012-ben például a Digi Sportban beszéltem a Bajnokok Ligájáról. Oda visszajáró vendég voltam, viszont rengeteget készültem azokra az adásokra, hiszen szerettem volna minél érdekesebb dolgokat mondani. Mára már kicsit csökkent ez a lámpaláz, de az továbbra sem változott, hogy nagyon maximalista vagyok. Szerencsére sok pozitív visszajelzést kapok, ráadásul már olyan is volt, hogy valaki a benzinkúton ismert fel a 2016-os Eb-n Lyonban a Magyarország – Portugália meccs után. Nagyon jó érzés, mert ez azt jelenti, hogy amit csinálok az tényleg jó. Ez további motivációt ad és addig szeretném csinálni, ameddig én is jól érzem magam, meg amíg azt látom, hogy szeretik. Ráadásul most épp az egyik régi, kedves olvasómnak köszönhetően lehetek ott zsinórban a harmadik ‘Európa-bajnokságomon’, a Németország – Magyarország meccset fogom megnézni a lelátóról Stuttgartban.
Magyarország – Litvánia, Eb-selejtező (Fotó: magánarchívum)
Említetted, hogy többnyire pozitív visszajelzéseket kapsz, de mennyire fogadták szkeptikusan az olvasók, hogy egy nő ír a fociról? A társadalmunkban még mindig van azért egy olyan beidegződés, ami azt sugallja, hogy a nők nem értenek a futballhoz.
Rendszeresen megkapom azt a mondatot, hogy: a nőknek a konyhában a helye. Erre azt szoktam mondani, hogy ez tök jó, mert a konyhából pont rálátok a tévére, úgyhogy főzés közben is tudok meccset nézni. Ez egyáltalán nem probléma. Szerintem ezeket a helyzeteket humorral lehet a legjobban kezelni. Egyébként pont Szoboszlai Dominik mondta, hogy rá nagyon jó hatással vannak ezek a negatív vélemények, mivel sokkal jobban felspanolja, meghatványozza a bizonyítási vágyát. Erre szokták azt mondani, hogy: Csak azért is megmutatom! A negatívumot is pozitívummá alakítja, vagy legalábbis nem roppantja össze. Ez is azt mutatja, hogy mekkora mentális ereje van.
Egy korábbi interjúban említetted, hogy az oldalon 80-20 százalék volt a férfi és női olvasók aránya. Szerinted hogyan lehetne közelebb hozni, megfoghatóbbá tenni a nők számára is a sportágat?
A magyar válogatott mérkőzésein az utóbbi időben nagyon sok nőt láttam, tehát láthatóan ez mindenkire átragad. Szerintem fontos, hogy ha tehetjük, akkor menjünk ki a stadionba egy meccsre, mert teljesen más hangulata és atmoszférája van, mintha a tévében néznénk. Szerintem így lehet legjobban megszerettetni valakivel, mert lehet, hogy annyira tetszik majd neki, és jól érzi majd magát, hogy máskor is szeretne menni. Azt azonban fontos hozzátenni, hogy erőltetni sem szabad semmit.
Amikor egy kommentátorral beszélgettem azt mondta, hogy az internet valóban egy áldás, viszont ezzel egy időben sokkal nehezebb is újat mondani. Te hogyan tapasztalod ezt?
Igen, ezt a véleményt én is osztom. Nehéz tényleg újat mondani, bár én azt veszem észre, hogy az esetek többségében sikerül, csak jóval több energiát igényel, mint régen. Amikor például jobban belemerülök a kutatómunkába, akkor egy csomó érdekes dolgot lehet találni, amit nagyon jó megosztani másokkal is. Azt szeretem egyébként a fociban, hogy tele van hihetetlen történetekkel. Szeretek focis könyveket olvasni, éppen ezért antikváriumba is szívesen járok, ahol igazi kincseket lehet találni. De a kilencvenes években teljesen másképp működött minden, mint manapság. Akkoriban a Teletextről szereztem az információkat, és alig vártam, hogy megjelenjen az újságosnál a Bravo Sport, majd később Sztár Sport vagy a Mega Sport. De tizenévesen például még egy hirdetést is feladtam a Focivilág újságba, hogy Fradi, illetve Juventus drukkerekkel szívesen leveleznék. Így már levelezőtársaim is lettek a focinak köszönhetően. Az volt a Kislány, nagy foci előképe.
Szerinted minek köszönhető, hogy az utóbbi években egyre nagyobb szurkolótábor és érdeklődés övezi a futball világát?
Generációk nőttek fel úgy, hogy nem látták a magyar válogatottat nagy tornán. A 2016-os Eb-re 44 év után jutottunk ki. Ez volt a leghosszabb szünet, amit egy válogatott magáénak tudhat az Európa-bajnokságok történetében. Nem csoda, hogy ellepték a körutat és a villamosokat az emberek. Tényleg szenzációs, és hatalmas dolog volt, hogy a magyar válogatott is ott lesz egy nagy tornán. 2020-ban pedig zsinórban másodszor is kijutottunk az Eb-re. Szoboszlai Dominik az utolsó pillanatokban rúgta ki a magyar válogatottat a tornára Izland ellen.
Ági Szoboszlai Dominik mezével (Fotó: Leéb Ádám)
Igen, és pont ő nem tudott részt venni a tornán egy sérülés miatt…
Pontosan, és ez lesz most az óriási különbség. Zsinórban a harmadik Európa-bajnokságra jutottunk ki és minden alkalommal van valami extra. 2016-ban az volt, hogy 44 év után újra ott van a a magyar csapat, és megnyerte a csoportját, 2021-ben habár akkor még nem volt Szoboszlai, ennek ellenére majdnem továbbjutottunk úgy, hogy bekerültünk a halálcsoportba. Most az lesz az óriási előny, hogy ott lesz Szoboszlai Dominik. Ugyan korábban is voltak olyan meghatározó játékosaink, mint például Détári Lajos, vagy Gera Zoli, de ők nem európai top csapatokban játszottak. Mondhatjuk, hogy Puskás óta Szoboszlai az első magyar játékos, aki európai top csapat meghatározó játékosa.. Ő nemcsak az egyik kulcsjátékosunk, de az Európa-bajnokság legfiatalabb csapatkapitánya is. Úgyhogy azt érzem, hogy évről évre folyamatosan emelték a tétet, mindig jobbak és jobbak lettek. Folyamatosan túlteljesítenek és szerintem ezért is támasztanak extrán nagy elvárásokat az emberek feléjük.
1964-ben volt a legsikeresebb a magyar csapat, habár akkor még nem Európa-bajnokságnak, hanem Európai Nemzetek kupájának nevezték a tornát. Ekkor a legjobb négy csapat közé kerültünk. Szerinted minek köszönhető, hogy ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egyáltalán részt vegyünk az Eb-n?
Ez egy nagyon nehéz kérdés, de talán a megfejtés az, hogy a szövetségi kapitányokon nagyon-nagyon sok múlik. Én azt éreztem, hogy Dárdai Pál volt az első, aki megtalálta a siker kulcsát. Tőle vette át az irányítást Bernd Storck, akivel már kijutottunk a 2016-os Eb-re. Habár én annyira nem kedveltem a habitusát, szakmailag ő is top volt, ráadásul az, hogy megnyertük azt a csoportot, maga volt a csoda.
Marco Rossi pedig szerintem a csúcsok csúcsa. Olyan, mintha ez egy ilyen égben köttetett házasság lenne. Ő valami egészen más irányba terelte ezt az egészet, ráadásul érződik a csapaton is, hogy nagyon nagy szeretet van közöttük, mivel annyira működik közöttük a kémia. Olyan mintha neki az lett volna megírva, hogy egy napon ő a legyen a magyar válogatott szövetségi kapitánya és sikerre vezesse a csapatot. Nagyon érdekes, mert Olaszországban nagyon sok magyar szakember dolgozott az 1950-es évek végéig. 1934-ben, amikor Olaszország megnyerte története első világbajnokságát, akkor a Serie A-ban 18 klubból 12-nek magyar volt az edzője. Ez kicsit olyan, mintha az univerzum visszaadta volna nekünk azt a tudást, és azt a sikert, amit a magyarok értek el kint.
Fotó: Leéb Ádám
Én is azt látom, hogy Marco Rossi nagyon jó hatással van a csapatra, ráadásul a játékosokra is “ráragadnak” azok az értékek, amiket ő képvisel…
Amikor találkoztam vele személyesen, akkor is azt éreztem, hogy elképesztően pozitív a kisugárzása, nagyon alázatos, nagyon közvetlen és nemcsak szakmailag, hanem emberileg is top Ezt egyébként lehet érezni a játékosokon is, akiknek nemcsak egy edzőt vagy szövetségi kapitányt látnak benne, hanem apafigurát is.
Már te is említetted, hogy mindenki nagyon sokat vár a labdarúgó-válogatottól. Szerinted annak mi lehet az oka, hogy más sportokhoz képest a foci esetében extrán magas elvárásokat figyelhetünk meg? Gondolok itt arra, hogy sokkal nagyobb felháborodás és elemzés kíséri azt, ha a válogatott nem úgy teljesít, ahogyan azt gondoltuk.
Szerintem erről az Aranycsapat tehet. Sokan hozzájuk viszonyították a mindenkori magyar válogatottat, bár az utóbbi időben ebben szerencsére már van változás. Nagyon magasra tették a lécet. Ezt leszámítva, ha megfigyeljük, akkor szerintem a magyarok alapból szélsőségesek. Kevesen ismerik az arany középutat, bár az is igaz, hogy a foci és maga a sport tudja kiváltani a legnagyobb érzelmeket az egész világon. Tud nagyon-nagyon nagy örömet okozni, és tud nagyon nagy szomorúságot is okozni. legnagyobb tragédiák is jelen vannak a futballban. Emiatt van szerintem az, hogy ilyen szélsőséges érzelmeket vált ki a magyar válogatott.
Erre jó példa lehet az írek elleni felkészülési mérkőzés, ahol a magyar válogatott kikapott. Sokan megijedtek és azt mondták, hogy többet vártak volna, pláne a 14 meccses veretlenségi sorozat után. Szerinted mennyire volt releváns ez az eredmény? Azért kaptunk ki, mert a legtöbb játékos a szezonban topligás csapatokban játszik, vagy azért mert olyan taktikákat próbáltunk ki, amit korábban még nem?
Mindkettő. Szerintem a kísérletezés és a fáradtság is benne volt ebben a vereségben. Ez nagyon ritka ennél a válogatottnál, hogy mindkét bekapott gólnál nagyot hibáztak, főleg a másodiknál. Rossz volt látni, de még az Eb előtt voltunk és nem egy tétmeccsről volt szó. Biztos vagyok benne, hogy ezermilliószor kielemezték már. Nincs olyan ember, vagy olyan csapat, amelyik ne hibázna. Magánemberként is a hibákból tanulunk, úgyhogy szerintem attól nem szabad félni, hogy hibázunk egy felkészülési meccsen. És nem szabad azt gondolni, hogy örökre veretlenek maradunk. Ezeknek az a lényege, hogy a szövetségi kapitányok olyan dolgokat is kipróbáljanak, amit azelőtt még nem.. Nem szabad ezekből az eredményekből kiindulni
A csoportkörben Svájccal, Németországgal és Skócia ellen fogunk játszani. Mit gondolsz, hogyan fog teljesíteni a válogatott?
Utánanéztem és őszintén szólva kicsit meg is lepődtem, mert mind a három ország ellen pozitív a mérlegünk. Ha a három ellenfelet nézzük, akkor a németek esélyesek arra, hogy megnyerjék a csoportjukat. Részben azért, mert a hazai pályán játszanak, részben pedig azért, mert már egyre jobbak az utóbbi időben, Toni Kroos visszatérése döntő faktor lehet. A második, harmadik helyre még odaérhetünk. Én úgy számolok, hogy négy pontunk lesz és továbbjutunk. Most kivételesen találkozik egymással az, hogy mi az én elvárásom és mi lenne reális célkitűzés. Persze az sem elhanyagolható, hogy a szerencsének hatalmas szerepe van. Szerencse nélkül szerintem nem lehet megnyerni nagy tornákat.
Mi a véleményed az aktuális válogatott keretről?
Soha nem kedveltem még így magyar válogatottat, mint most A szövetségi kapitányról nem is beszélve. Nagyon emberiek és szerethetőek. Rájuk nem csak a sportolói pályafutásuk miatt tud felnézni az ember. Például Orbán Vili vérplazmát adományozott, Szoboszlai Dominikról pedig tudom hogy alapítványa is van. Ezt sokan nem tudják mivel nem kérkedik vele. Ez nagyon szimpatikus.
Szoboszlai Dominik és László Ági (Fotó: magánarchívum)
Mi az oka, hogy Szoboszlai Dominikot a modernkori David Beckhamként emlegetik?
Ezt a volt edzője, Jesse Marsch mondta róla, amikor még Salzburgban játszott. Nagyon jól lövi a szabadrúgásokat és kiváló rugótechnikája is van, jók a beadásai. Emiatt mondta Marsch, hogy ő a modernkori David Beckham, másrészt pedig vitathatatlan, hogy mindketten jóképűek és fontos számukra a divat is.
Nagyon érdekes szerintem az is, hogy Dominik milyen hatással van a magyar focira, hiszen vannak, akik nem követik a sportágat, mégis mindenki tudott arról, amikor Angliába igazolt.
Azért, mert ez annyira extra és sokan egyáltalán nem éltük át azt, hogy magyar játékos egy európai top csapatba igazoljon. Ő a magyar labdarúgás történetének legdrágább játékosa, és ez nyilván az ő élete, de valahogy mégis olyan jó érzés azt látni, hogy van egy nagyon jó magyar játékos, és eljut a legmagasabb szintre. 2019 nyarán volt szerencsém találkozni vele és már akkor lehetett sejteni, hogy nagyon sokra viszi még. Nemcsak a játéka miatt, hanem abból is lehetett érezni, hogy elképesztő magabiztosság, céltudatosság áradt belőle. Bízzunk benne, hogy a magyar válogatottal is nagyon messzire jut az Európa-bajnokságon!
