„Öreg leszel, mire leérettségizik a gyerek, generációs szakadék lesz köztetek, nem érted majd meg a problémáit, mikor kamasz lesz, mert vénasszony leszel. Különben is, ilyen idősen szülni veszélyes, tuti Down-kóros lesz a gyerek. Szegény, milyen fiatalon fog elárvulni, ha az apja és anyja is ennyire későn vállalja azt a gyereket!” Ilyen és még cifrább ítélkezésekről, beszólásokról számolnak be azok az anyák, akik 35 év felett vállaltak gyereket.
Az önzőség netovábbja
Szilvi 37 évesen szülte az első és egyetlen gyerekét, amiért többszörösen is megkapta, mennyire önző. Egyrészt azért, mert későn vállalt gyereket, másrészt mert nem akar testvért szülni annak a szegény egykének. „Valamiért mindenki feljogosítva érzi magát arra, hogy beszólogasson a terhes nőknek. Ez egyébként életkortól független, de ha ráadásul még idősebb is vagy – bár a 37 évest túlzásnak érzem idősnek nevezni –, akkor főleg jönnek a szurkálódások random emberektől. Nekem az anyósom és a kolléganőim keserítették meg leginkább az életemet. Az anyósom mondjuk már tíz éve keseríti, mert azóta zaklat minket azzal, hogy legyen már unoka, amikor meg úgy döntöttünk, hogy jöhet a baba, akkor mindennek elhordott engem, hogy ilyen sokáig vártam. Mintha egyedül az én döntésem lett volna.
Szerinte felelőtlen vagyok, hogy nem huszonévesen szültem, kockáztatom a gyerek egészségét, persze pusztán önző okokból, mert fontosabb volt a karrierem és hogy utazgassak a férjemmel bele a világba.
Nem tudom neki megmagyarázni, hogy a karrier leginkább azért volt fontos mindkettőnknek – tehát a drága anyós saját fiának is –, hogy biztos anyagi alapokat tudjunk lefektetni a gyerekvállaláshoz. És a döntést, hogy mikor jöhet a gyerek, nem egyedül hoztam meg, hanem közösen éreztük úgy a férjemmel, hogy most jött el az ideje. A kolléganők meg kórusban sajnálkoztak, hogy szegény gyerek egyke marad, mert már öreg leszek testvéreket szülni neki. Amikor pedig mondtam, hogy eszem ágában sincs egy gyereknél többet vállalni, majdhogynem keresztet is vetettek felháborodásukban.”
Ki mondta, hogy így terveztük?
Nagy tévhit a 35 éven feletti szülésekkel kapcsolatban az, hogy a nők biztos szándékosan így tervezték eleve, hogy későn fognak szülni. Pedig az esetek nagy részében inkább csak arról van szó, hogy így hozza az élet. Ezt támasztja alá Kata története is, aki 45 évesen vállalta a gyermekét.
Azt kéne tudatosítani az emberekben, hogy általában nem »ennyi idősen akart« szülni a nő, hanem így sikerült, így alakult az élete, például most lett olyan kapcsolata, amiben jöhetett a baba.
Én spontán estem teherbe, új szerelemben, és azt gondolom, nincs jobb »bizonyíték« arra, hogy van helye egy gyereknek egy 45 éves anyánál, mint az, ha ilyen könnyen megfogan. Az azt jelenti, hogy az a nő fizikailag és lelkileg is olyan állapotban van, hogy anya lehet.”
Bár Katát elkerülték a beszólogatók, a korát sem igazán firtatta senki a terhesség alatt, de azért hallja másoktól ő is, milyen megjegyzéseket tesznek az emberek az idősebb anyákra: „Ezekről az a véleményem, hogy sokkal jobb egy gyereknek, ha idős szülei vannak, mint ha egyáltalán nem létezik. Mi például fiatal szülőket nem tudtunk a gyerekünknek biztosítani, viszont egy életet igen: világra jöhetett, és ez a legtöbb, ami adható, azt gondolom. És azért is örültünk neki, mert szerintem nincs nagyobb érték és kaland az életben, mint gyereket nevelni, még akkor is, ha nem (mindig) a legélvezetesebb és nem a legkényelmesebb dolog. Sok minden tud nagy boldogságot adni, de talán ez a legnagyobbat – persze a legnagyobb mélypontokat is a gyerek okozza, ez tény.”
A terhesség kortól függetlenül ijesztő
Kata a terhesség alatt rettenetesen féltette a babát, de nem az életkora miatt, hanem inkább azért, mert tisztában volt vele, milyen problémák merülhetnek fel egy egészséges terhesség alatt is. „Amíg nem látod a két szemeddel, hogy a babának mindene megvan és mindene rendben van, addig nincs 100 százalékos bizonyosság és nyugalom. A szűrések meg a genetikai vizsgálat az egy dolog, mondjuk kiszűrnek 70 százaléknyi bajt a terhesség alatt, de 30-at nem, illetve konkrét elváltozások vannak, amik egyáltalán nem derülnek ki az anyaméhben, szóval szerintem nem csoda, hogy az ember aggódik. Ami viszont a korral való összefüggést jelenti, persze, több esélye van egy idősebb terhességben a babának a kromoszóma-rendellenességre, de ezt jól szűrik. Én rosszabb besorolást kaptam a korom miatt a Down-becslésen, de semmi alapja nem volt. Egyébként a nőgyógyászom azt mondta, hogy »önnek fiatal szervezete van«, vagyis mindegy az év szerinti kor, az állapot számít.”
Az anya azonban azt is hozzáteszi a 35 év feletti szülés témájához, hogy nem biztatná erre a nőket, mert ha úgy alakul az élet, hogy van rá lehetőség, akkor szerinte jobb a 30-as éveink elején szülni. Egyrészt azért, mert akkor még megbízhatóbban működik a szervezetünk a terhesség szempontjából, másrészt pedig a fáradtságot, kialvatlanságot, állandó szoptatást jobban bírjuk fiatalabb korunkban. Az viszont biztos, hogy akárhány évesen is vállalnak a szülők gyereket, a beszólogatást, ítélkezést, megjegyzéseket el kellene felejteni, mert kívülállóként a világon semmi közünk hozzá, milyen döntéseket hoznak mások a saját életükről.
Ez is család!
Mostanában annyian akarják megmondani, hogy kikből nem lehet család. Számunkra, az nlc-nél az a legfontosabb, hogy megmutassuk, mindegy, hogy férfiak vagyunk vagy nők, van gyerekünk vagy nincs, vérségi kapcsolat köt össze minket vagy sem. A fő az, hogy otthon legyünk valahol a világban. Egyszerű, hogy kik alkotnak családot. Azok, akik annak érzik magukat, és akik tesznek érte. Erről szól az Ez is család. Egy éven át az nlc-n!