A különórák csak arra jók, hogy levegyék a sok pénzt a szülőkről, vagy léteznek olyanok, amikre tényleg érdemes a gyereket járatni?
A különórákról megoszlanak a vélemények, az egyik nagy tábor szerint elengedhetetlenek ahhoz, hogy boldoguljon később a gyermek, mert ki kell egészíteni a szakkörökkel az iskolában elsajátítható alaptudást. A másik tábor azonban nem ért egyet azzal, hogy a gyereknek bármi dolga kellene legyen a tanórák után, pihenni kell délután, nem pedig még több tudást tölteni a fejébe.
A gyerekeknek szükségük van némi időre
Dr. Michele Borba pszichológus, a Thrivers: The Surprising Reasons Why Some Kids Struggle and Others Shine című nevelési tanácsadó könyv szerzője egyenesen arra szólítja fel a szülőket könyvében, hogy hagyják unatkozni a gyerekeiket, ha igazán jót akarnak nekik. A szakember szerint azzal, hogy szabadidőt hagyunk a gyerekeknek, nem terheljük őket minden délután különórákkal, segítünk a kreativitás fejlődésében.
„A szülők nagyban befolyásolhatják gyermekeik jellemét és jövőbeli sikereit, ha segítenek nekik olyan gondolkodásmódot kialakítani, amelyben a gyerek kíváncsi, használja a képzeletét, nyitott az alkotásra és az új ötletekre – írja a pszichológus. – Ha hagyják, hogy a gyerekek egyedül fedezzék fel és töltsék ki az idejüket, akkor olyan kíváncsiságot, kreatív problémamegoldást fejlesztenek ki magukban, amely segít nekik boldogulni az életben. A gyerekeknek szükségük van némi magányra és időre, hogy álmodozzanak, játszanak és szabadjára engedjék a képzeletüket kedvükre.”
A különórákat persze ezek a javaslatok nem állítják meg a terjedésben, és már az ovis gyerekeknél szembesülünk azzal, milyen széles választék van előttünk, legyen szó sportról, zenéről vagy épp nyelvekről. Szűk körben végzett közvélemény-kutatásom során tapasztalt szülők mondták el, szerintük milyen különórákért érdemes pénzt kiadni, és hogy az ő gyerekeiknél hogyan működik a különórázás. A válaszokban szinte minden szülőnél jelen volt az, hogy a szakköröket alapvetően a gyerek igényeihez igazítják, mert ahogy egy apuka fogalmazott:
Maradjon gyerek. Talán ez a legfontosabb.
És valóban, ha ez irányítja a döntéseinket szülőként a különórák tekintetében is, akkor nem fogjuk túlterhelni a gyerekeinket. Egy elsős kisfiú anyukája nagyon szépen összefoglalta, hogyan érdemes a különórák kérdéséhez közelíteni szülőként: „Egyelőre nem jár még semmire, mert nagyon kifárad az iskolában, játszóterezünk, szaladgál, fára mászik, ezzel ki tud kapcsolni. Úszásra fogom vinni nyáron, fontos, hogy megtanulja, szereti is a vizet. Meglátjuk aztán. Zenének, sportnak látom a lehetőségét. De szerintem amúgy minden különóra megérheti a pénzt, ha a gyereknek érdekes, jó kikapcsolódás. Mindegy, hogy hímzőkör, atlétika vagy zongora. Jó dolog, ha más közössége is van, mint az iskolai osztály. Viszont nagyon fontosnak tartom, hogy hagyjuk őket néha csak úgy lenni is.”
Kell különóra a gyereknek? (Kép: Getty Images)
A családi költségvetésbe nem minden fér bele
A különórák jelentős mennyiségű pénzt kivehetnek a családi kasszából, ha hagyjuk nagyon elburjánozni őket. Elég, ha csak mondjuk heti egy sport, egy sakk és egy zeneóra van a repertoáron, máris ugorhat havonta 20-30 ezer forint csak különórára. Arra a kérdésre, hogy mire adnak szívesen pénzt a szülők délutáni elfoglaltságok tekintetében, egészen változatos válaszok érkeztek.
„Miért éri meg fizetni? Amit szeret a gyerek. Kötelező nyűglődésből neki elég a suli, ha valami extra kell, az ne legyen neki teher. És mindenképp olyat választanék, aminél marad szabadideje is bőven.”
„Ha semmi mást nem tanul meg ezeken felül gyerekkorában, már akkor is megadtál neki mindent, amit lehet: angol, úszás, jogsi.”
„Nálunk volt egy szabály, amit most én is betartok: bármilyen sportot választhatsz, de legalább egy évig kell csinálni. Illetve a »megéri« konkrét oktatótól függ, nem lehet típus szerint általánosítani. Ami most nekünk van (nem egy gyerekre): kickbox, trambulin, ének, torna, biológia, angol irodalom, japán, meg nemsokára lesz cselló, illetve futás és fogócska klub.”
„Sport, nyelv mindenképpen, de attól függ, mit szeretne a gyerek.”
„Én sajnálom, hogy régebben a szüleim nem próbáltak jobban meggyőzni valamilyen sport rendszeres műveléséről és valamilyen hangszerrel próbálkozásról, szóval ha lenne gyerekem, én ezekkel próbálkoznék nála.”
„A férjem a gyerekeknél a sportolásra egyáltalán nem sajnálja a pénzt. Jövőre szeretnék még hangszeroktatást, illetve később, ha szükséges, nyelvoktatást (ha a sulis nem lenne elegendő).”
„Jelenleg tánc, zenét nagyon szeretett volna, de lebeszéltem róla, mert elég neki a sulikezdés, de ősztől esélyes a zenesuli. Későbbiekben tuti lesz nyelvóra is, ha reálisan gondolkodom, illetve előrehozott felvételi esetén felkészítő órák. Korábban fejlesztésre és logopédiára járt. Ez utóbbi kettőnél most látom, hogy milyen fontos »befektetés« volt.”
A válaszokból egyértelművé vált, hogy a különórákat a szülők az iskola kiegészítésének gondolják, és általában úgy érzik, hogy nem kielégítő az oktatás a suliban, ezért van szükség a délutáni elfoglaltságokra. Az egyik szülő egyenesen megfogalmazta, hogy azért fizet külön a logopédiáért, mert az állami iskolában elérhető logopédia nem jó, ezzel pedig heti ötezer forint máris kiugrik a zsebéből. Ezenkívül különórának számít a sport is, ami nélkülözhetetlen, hogy a „gyerek a sok ülésben ne őrüljön meg” és később valamilyen zenefoglalkozásra is szeretné járatni, mert az alapvető műveltséghez hozzátartozik legalább egy hangszer ismerete. Mások pedig mindezek mellé a nyelvtanulást emelték még ki, hogy az szinte kötelező különóra, mert az állami nyelvoktatás nem sokat ér, és a megkérdezett szülők akkor lennének a legboldogabbak, ha már középiskolába nyelvvizsgával tudna menni a gyerek. A felsoroltak pedig sokba kerülnek, de úgy látják, hogy a gyerek jövője a tét, ezért inkább máshogy csoportosítják a pénzeket, hogy maradjon különórákra, főleg sportra, fejlesztésekre, zenére és idegen nyelvekre pénz.
