Nem kell ahhoz egy tibeti kolostorba ellátogatni, hogy mandalát lássunk. Ehhez hasonló motívumokkal a világ minden táján, számtalan kultúrkörben találkozhatunk. Vegyük például a katedrálisok rózsaablakait, az arab kupoladíszeket, a bonyolult kelta csigavonalakat vagy a részletesen kidolgozott azték öröknaptárat.
A mandala azonban több annál, mint egy szép, a tér harmonizálását elősegítő díszítés. Tulajdonképpen egy sajátos, kör alakú szimbólumról van szó, amely egy középpont köré szerkesztett, geometriai ábrákból körből, négyzetből, sokszögekből és képekből felépített rendszer. A szimmetrikus motívumok alapjai Indiából származnak, de egész Ázsiában, elsősorban Tibetben ismerik és használják. A szanszkrit eredetű szó jelentése kör, mely a teljességet és tökéletességet jelképezi. Tágabb értelemben a központ elérését, azaz a lényeg megragadását fejezi ki.
A képek értelmezése
A mandala összetett szimbólum, több szinten értelmezhető. Legtágabb értelemben az egész univerzum megjelenítésére szolgál, és egy tökéletes világmodellt tükröz. Mások szerint isteni palotát ábrázol, különböző védőkerítésekkel, falakkal, melyek elválasztják a belső, rendezett teret a külső káosztól. Ha a mandalát az ember szintjére vonatkoztatjuk, akkor a bennünk lévő erőket, erényeket jeleníti meg, melyek sokszor rejtve vannak, de teljessé válásunkkal felébreszthetjük őket. A mandalát a tibeti buddhizmusban támasznak is nevezik, mert képi formába önti a tanítást, megjeleníti a láthatatlan ideákat és segíti a vallás követőit.
Készítésük módja szerint különböző típusokba sorolhatjuk a mandalákat. A leggyakoribbak a textilre festett, úgynevezett tekercsképek (tibetiül: thangka). Léteznek falra festett, papírra rajzolt változatok; de vannak rizshalmokból álló, valamint színes kőporból szórt homokmandalák is. Sőt, előfordulnak fára faragott vagy háromdimenziós, fémből készült formák.
Mire jók a szimbólumok?
A mandalát a különböző meditációs gyakorlatok, a szemlélődés és elmélyülés segédeszközeként használják. A gyakorló első feladata, hogy maga mögött hagyja mindennapi gondjait, kavargó érzelmeit és összevissza cikázó gondolatait, vagyis lecsendesítse belső világát. Így immáron megtisztulva léphet be a mandalába, és célja, hogy eljusson egészen a középpontjáig. Nézegetése vagy rajzolgatása koncentrációt, összpontosított figyelmet igényel. El kell mélyülnünk benne, elképzelni, hogy belépünk a mandalapalotába, ahol találkozhatunk az istenséggel. A tibeti tantrikus gyakorlatok szerint meg kell értenünk és beépítenünk magunkba az istenség tanítását, majd visszaküldeni őt a szellemi világba. Amikor befejezzük a gyakorlatot, magasabb szintre kerülünk, felvérteződünk egy hatalmas erővel.
A mandalák világa tán túl távolinak és misztikusnak tűnhet szemünkben, de üzenete a modern kor emberének is szól, ha vágyunk a tökéletesedésre. Hiszen már a nézegetése is harmonizálja az ember működését, pihenteti a szellemet, kiegyensúlyoz, lecsendesít, kikapcsol. Rég elfeledett igazságokra, tiszta gondolatokra döbbenthet rá minket, de a legfontosabb, hogy emlékeztet ideális állapotunkra: a teljességre.