1940. szeptember 12-ét írtak, amikor a négy tizenéves fiú, Marcel Ravidat, Jacques Marsal, Georges Agnel és Simon Coencas kutyájukkal, Robottal sétálni ment. Helyszín a dél-franciaországi Montignac falu külterülete. Amikor a fiúk észrevették, hogy kutyájuk eltűnt, azonnal keresésére indultak.
Kattints, és nézd meg a többi képet!
A kutya egy hasadékba zuhant, melynek létezéséről ez idáig nem tudtak. Sejtésük sem volt arról, hogy a hasadék milyen mély, és az alján milyen veszélyek leselkednek rájuk. Kötéllel és olajlámpával felszerelve tértek vissza a barlanghoz, és leereszkedtek, hogy megtalálják Robotot, szerencsétlenül járt kutyájukat. A mélybe leereszkedve fedezték fel, hogy ez nem egy egyszerű sziklahasadék, hanem egy hatalmas barlang, amiről csak később tudták meg, hogy az ősember egyik legjelentősebb kultikus áldozati helyére bukkantak.
A fiatalok megfogadták, felfedezésüket titokban tartják; egy héten keresztül mindennap visszajártak a hasadékhoz, ám fogadalmuk ellenére mégis felkeresték tanítójukat, Léon Lavalt, és megosztották vele titkukat. A férfi eleinte nem hitt a diákoknak, ám miután saját szemével is megbizonyosodott az elmondottakról, már nem volt visszaút, felfedezésükről tájékoztatták a nagy nyilvánosságot is.
A Lascaux-dombok alatt az eddig feltárt egyik legnagyobb és legjobb állapotban fennmaradt őskori barlang található, melyben a természet erői egy nagy, 20 méter széles, 5 méter magas barlangot, illetve több, kisebb üreget alakítottak ki. A barlang falát festmények borítják, melyekről a későbbi vizsgálatok megállapították; Kr. e. 15 000 és 9000 között készültek. A hatszáz festményen és a körülbelül ezerötszáz véseten különféle állatok – bölények, bikák, lovak, és kevésbé precíz kivitelezésű, pálcikaszerű emberi alakok –, valamint geometriai formák láthatók; az alkotásokhoz barna, piros, sárga és fekete színeket használtak. A rajzokon ábrázolt állatok egy része mára már kihalt.
Kattints, és nézd meg a többi képet is!
A különleges barlang felfedezésének híre hamar bejárta a világot, s miután azt 1948-ban a nyilvánosság előtt is megnyitották, érdeklődődők tömegei indultak el, hogy személyesen is tanúi lehessenek a látványosságnak. Azonban a mesterséges világításnak és az óriási turistaáradatnak – a látogatók által kilélegzett szén-dioxidnak – köszönhetően a rajzok fakulni kezdtek, felületükön gombatelepek jelentek meg. A barlangot 1963-ban lezárták a nyilvánosság elől, és a közelben található, Lascaux II. névre keresztelt barlangban elkészítették az eredeti tökéletes mását.
A kutatások szerint a barlang nem lakhelyül szolgált; itt zajlottak a vadászatokat megelőző istentiszteletek, itt kérték az isteneket, hogy a vadászat sikerrel járjon. A rajzoknak mágikus erőt tulajdonítottak, és az állatok ábrázolásával mintegy varázslatot tettek, hogy a földöntúli erők segítsék őket a gazdag zsákmány elejtésében.
2000-ben a barlang kapcsán egy további érdekes elmélet látott napvilágot: dr. Michael Rappenglueck kutató az állítja, hogy a barlangrajzok egy része az éjszakai égbolt leképezése. Egy térképrajzon például egy bika, egy rúdon ülő madár és egy félig ember, félig madár alak látható, ezek pedig mind egy-egy csillagképet ábrázolnak, melyek a nagy nyári háromszöget alkotják. A német kutató szerint a barlang nem más, mint a kőkorszaki ember csillagok iránti odaadásának bizonyítéka. A barlangot 1979-ben – további 20, a közelben fellelhető barlanggal együtt – a világörökség részévé nyilvánították.
Tégy egy virtuális sétát a barlangban!
Forrás: sacred-destinations.com, John és Anne Spencer: Misztikus és szent helyek – Enciklopédikus gyűjtemény
