Hat éve történt, fogta magát a szívem és egyszerűen becsukódott. Persze jó oka volt rá, egy nagyon csúnya szakítást kellett volna kibírnia, de nem tudta feldolgozni, helyette elnémult, nem válaszolt többé. Közel egy év telt el, amikor észrevettem: konkrétan érzelmi bénaságban telnek a napjaim. Semmi nem érintett meg, semmi olyasmi, amitől régen könnybe lábadt volna a szemem, még a legérzelmesebb szerelmes film is érintetlenül hagyott.
Eleinte úgy gondoltam, átmeneti az egész, fáradt vagyok, depressziós is egy picit, az egyetem meg a munka szívott le – de az érzelmek csak nem jöttek. Kérgesnek éreztem magam, szürkének, fénytelennek és lelkileg aszottnak. Amikor már a második év telt el így, elkezdtem aggódni. A dolog azonban csak akkor tudatosult bennem, amikor Feldmár András elmesélte annak a nőnek a történetét, akinek kislány korában az édesapja miatt csukódott be a szíve – mert soha egy perc figyelmet nem tudott szentelni rá. Pici szíve bezárult, és csak egy terápián, 70 éves korában nyílt meg újra. Rá két évre azonban meghalt.
Tudtam, hogy baj van. Elkezdtem hát kutatni a témában. Voltam hipnózisban, jártam pszichológushoz, életmódot váltottam (méregtelenítettem, böjtöltem, napi rendszerességgel sportoltam és diétáztam), akupunktúrás tűkkel gyógyítottak, kezelt energetikus, és akkor még nem meséltem arról a rengeteg könyvről, ami a szív gyógyításáról, a szívcsakra megnyitásáról szólt. Hiába minden. Feladtam a dolgot, és elkönyveltem, hogy ez már végleg így marad, érzelmek nélkül fogom leélni az életem. Belenyugodtam. Legyártottam jó pár elfogadható magyarázatot, megbeszéltem magammal, tulajdonképpen ez jó így, így semmi és senki nem bánthat többé.
Még egy utolsó próbálkozás: angyalterápia
Az NLCafé asztrológusának, R. Kövér Balázsnak köszönhetően azonban újra előjött a téma, mesélt nekem valamiről, ami megérintett: az angyali gyógyításról. Korábban nem hallottam erről, bár rengeteg spirituális könyvön átrágtam magam, az égi segítőkről, az angyalterápiáról azonban nem olvastam. Ő mesélt nekem először arról, hogy testi és lelki bajok esetén kérhetjük az angyalokat, hogy gyógyítsanak, tisztítsanak meg.
Nem esett nehezemre elhinni, hogy ez működhet, gyermekkorom óta ugyanis hiszek az angyalokban. Ha vallásról, hitről kérdeznek, egyszerűen csak angyalhívőnek nevezem magam, semmi másban nem hiszek; hitem pedig mélyről jön. Kislányként csak úgy tudtam megbékélni nagymamám halálával, hogy édesanyám esténként angyali mesékkel ringatott álomba. Hittem, hogy léteznek, és hiszem ma is – ennek ellenkezőjéről senki nem tud meggyőzni. Tehát a legfontosabb, a hitem megvolt ahhoz, hogy belevágjak az angyali gyógyításba.
Balázs egy gyertyákkal megvilágított, békés, kellemes illatú helyiségben várt rám. Elmondtam, miben kérem az ő és az angyalok segítségét: szeretném, ha újra megnyílna a szívem. Eztán egy székre ültem, szememet becsuktam, kezét a fejemre tette, és arra kért, figyeljem a képi, gondolati üzeneteket, amiket az angyalok küldenek nekem.
Körülbelül az első egy-két percben idegesítő gondolatok szállták meg az agyamat, eszembe jutott a munka, néhány határidő, az édesapámmal folytatott telefonbeszélgetés, de még az is, hogy elfelejtettem elhozni a biciklimet a szervizből. Legszívesebben elsírtam volna magam, teljesen elkeseredtem, hogy egy ilyen fontos találkozás előtt sem vagyok képes odafigyelni, koncentrálni.
Aztán hirtelen aprócska fénybombák szaladtak be a látómezőmbe, akár egy videojátékban, felrobbantak és kivilágosodott a belső horizont; közben éreztem, hogy egy nagyon mély, relaxációhoz hasonló állapotba süllyedek, az agyam meg csak lazul, olvad. Olyan volt, mintha egy agysebész dolgozott volna a fejemben – puhán, finoman.
Időérzékemet teljesen elveszítettem. Balázs billentett ki a mélyből, leült mellém, jelezte, hogy az angyalok elvégezték munkájukat. Közvetítésével Mihály arkangyal elvégezte a szívem gyógyítását, elvágta a negatív energiakötelékeket, amik folyamatosan vissza-visszarántottak a nyomasztó élethelyzetekbe, eltávolította belőlem a negatív energiákat, utána pedig Rafael arkangyal egy csakragyógyítást végzett el, és leszedte rólam a negatív energiaszálacskákat.
Elképzelésem sincs, pontosan hogyan és mit tettek, de nem is akartam tudni, rendületlenül hittem a gyógyításban. Bambán néztem ki a fejemből, mámorosan és teljes meghatottsággal indultam haza. A trolira elfelejtettem felszállni, gyalogoltam, lebegtem, nem találtam az egyenest, és csak bazsalyogtam. Éreztem, valami történt. Valami jó.
Az angyali találkozás óta két hét telt el, a gyógyulás érezhetően elindult. Fekete ruháimat színesre cseréltem, a mosolygással töltött percek száma megnégyszereződött, és valahogy elkezdtem más szemmel nézni az életem. Nem érzem, hogy a szívem husss!, csak úgy egyszerűen kitárult, de folyamatban van. Csupa jó érzés költözött belém. És ez csak a kezdet. Hiszek benne.
Ha van angyali történeted, amit megosztanál az NLC olvasóival, küldd el nekünk a balazs.rkover@sanomamedia.hu e-mail címre!
Exkluzív interjú Doreen Virtue angyallátóval
Te miben kérnéd az angyalok segítségét?
