“Gondolok valakire, és pár percen belül felhív”

Különlegesen hétköznapi

„Épp csak arra gondolok, hogy fel kéne hívni a barátomat, már csörög is a mobilom, és ő az.” „Amikor erősen gondolok valamelyik zeneszámra, jó eséllyel pár percen belül meg fog szólalni a rádióban.” „Egyik reggel félálomban voltam, amikor édesanyám mondta, hogy keljek fel, megyünk a piacra. Felkeltem, lementem, és kávé közben kérdeztem, mikor indulunk. Ő meg nézett érdeklődve, honnan tudok a piacra menési szándékáról.” Hétköznapi történetek. Az köti össze őket, hogy mindenkivel történt már hasonló legalább egyszer-kétszer az élete során. Persze a dolgot sokan hajlamosak vagyunk azzal elintézni, hogy csupán a véletlen műve volt, vagy pusztán annak köszönhető, hogy két ember rendkívül jól ismeri egymást, ám az efféle történéseknek lehet más olvasata is: a telepátia.

A beszéd nélküli beszéd

A hivatalos megfogalmazás szerint a telepátia az információátadás olyan formája, ahol a hagyományos érzékszerveinket és a testi érintkezést kizárva közlünk vagy kapunk információt. Ez így szépen hangzik, de minket az érdekelt, létezik-e mindez a valóságban is. A telepátiát már a 19. század vége óta kutatják, a létező legkülönfélébb módszerekkel.

Ezek közül az egyik legismertebb az ún. Ganzfeld-kísérlet – ezt használta Bill Murray is a Szellemirtók című film elején –, ennek során öt különböző kártyát használnak, öt különböző mintával. Az egyik fél kiválaszt egy kártyát, a másiknak pedig el kell találnia, melyiket választotta. Alaphelyzetben az esélye 20 százalék, így az eredmény akkor érdekes, ha egy nagyobb számú mintán ezt sikerül meghaladni. Persze mindezt ellenőrzött keretek között kell végrehajtani, mivel kártyaszámolással vagy más csalási módszerrel könnyen befolyásolható az eredmény.

A kísérletek megbuktak

A fenti kísérlet csak egy volt a sok közül, amivel a tudósok megpróbálkoztak, de kizárólag az köti össze ezeket a próbálkozásokat, hogy egyik sem tudott megnyugtató választ adni. „Tudományosan csak az bizonyított, ami ezer kísérletből ezerszer ugyanazt az eredményt hozza, a telepatikus kísérletek esetében pedig többnyire 30 százalék körüli eredményeket szoktak elérni” – meséli nekünk Zentai Rudolf parapszichológus, aki azt is hozzáteszi, hogy a dolog már csak azért is nehezen mérhető, mivel ha nagyon akarjuk csinálni, az már önmagában egy gátló tényező.

Lehet fizikai magyarázata

„A telepátia a szubjektív és objektív jelenségek közti állapot. Még nem értjük a működését, de attól még nagyon is valós, csak nagyon nehezen megfoghatók a határai. Létezik egy fizikai törvény, miszerint azonos frekvenciájú anyagok erősítik egymás rezgését. Az agy is ilyen részecskéket bocsát ki, ami minden anyagon képes keresztül menni, és meg tud szólalni ott, ahol azonos frekvenciára talál, vagyis hasonló aurájú emberek így meg tudják találni egymást. Ezt persze nem szabad tudományos magyarázatnak tekinteni, de rajtam kívül még rengeteg parapszichológus magyarázza ezzel a jelenséget” – mondta a szakértő.

A gyakorlatban?

Zentai Rudolf egyszerű példát hoz: „Biztosan előfordult már magával is, hogy utazott a metrón, a buszon vagy a villamoson, és egyszer csak azon kapta magát, hogy a maga mögött álló embert nagyon utálja valamiért, de nem tudja, hogy miért. Ugyanúgy létezhet ennek a fordítottja is, vagyis amikor két ember minden különösebb ok nélkül azonnal egymásra hangolódik. Az egyik a jó példa arra, milyen az, amikor két ellentétes frekvenciát kibocsátó ember találkozik, a másik pedig arra, amikor két azonos frekvenciájú ember kerül egymás közelébe.” Ugyanez a magyarázat arra is, hogy miért van az, hogy egyes párok szinte minden gondolatát előre látják a másiknak, annyira egy hullámhosszon élnek, míg mások – bár együtt vannak – olyanok, mintha két külön világban léteznének.

Van, aki fogékonyabb

Ha hiszünk a fenti magyarázatban, akkor a fentiek szellemében azt sem árt tudnunk, hogy vannak, akik fogékonyabbak erre, mások azonban egyáltalán nem, és a telepátia eredményessége nagyban függ attól is, milyen emberek találkoznak. És persze az is igaz, hogy idővel akár két nem teljesen egy frekvencián rezgő ember is ráállhat egymásra, ha nincs köztük valami alapvető ellentét. „Erre mondják azt, hogy összecsiszolódnak” – teszi hozzá parapszichológus szakértőnk.

A telepátia két ember lelki kapcsolata, és mint ilyen, borzasztó sokszínű, és nagyon nehezen definiálható, illetve írható le tudományos alapon. „Egyes esetekben nem zárható ki, hogy pusztán a véletlennek köszönhető, hogy például egy pár egy pillanatban akarta hívni egymást, és minden egyes megérzésünkre se mondhatjuk azt, hogy az már telepátia volna. A határok itt nagyon összemosódnak” – mondja Zentai Rudolf.

A gondolatolvasás csak sci-fi

Természetesen az is érdekelt, hogy a filmekben látott (pl. Star Trek), vagy a szuperhősös képregényekből ismert (pl. Xavier professzor az X-Menből) gondolatolvasók, akik akár mások elméjét is képesek irányítani a saját akaraterejükkel, mennyire lehetnek valóságosak, és szerencsére megnyugtató választ kaptam. Nem kell attól félnünk, hogy egy-egy érzékenyebb embertársunk a bankkártyánk PIN kódját olvassa ki a gondolatainkból, hiszen a telepátia ilyen eltúlzott formája biztosan csak a fantasy és sci-fi műfajú filmekben, könyvekben és képregényekben létezik. A hétköznapi telepátia azonban köztünk van, az életünk része, és bármikor találkozhatunk vele. Feltéve, ha hiszünk benne. Ha pedig nem, fogjuk rá a véletlenre!