Mindig december 25-e volt a kedvencem gyerekkoromban. Elmúlt a nagy izgalom, már tudtam, milyen ajándékokat kaptam, és melyekre vártam hiába. 25-én mindannyian későn keltünk, együtt megreggeliztünk, aztán újra elcsendesedtünk: visszatértünk az ajándékainkhoz játszani, olvasni, nézelődni. Ha esett a hó, akkor délután építettünk hóembert, este pedig kipróbáltuk az egyik ajándékot: mindig érkezett egy új társasjáték vagy más, amit együtt volt jó átélni. Ez a nap a csendes együttlétről szólt.
Bár a házban mind a négyen (apu, anyu, a húgom meg én) ott voltunk, valahogy a csendben lét esett jól. Olyannyira, hogy ez felnőttkoromban is megmaradt: a karácsony és a szilveszter közötti napokra most is úgy emlékszem vissza, mint a csend, a lelassult elmélkedés időszakára.
Később ez tovább fokozódott: ahogy elindultam a saját önismereti és spirituális utamon, egyre inkább azt éreztem, hogy az év fordulóját nem vigalommal, hanem csendben és a lelkem hangjára fordított figyelemmel szeretném tölteni. Így egyre inkább olyan programokat kerestem, ahol néhányan arról beszélgettünk, mi történt eddig, és mire vágyunk ezután. Volt, hogy meditáltunk, hogy mantrákat énekeltünk, hogy kártyából húztunk, hogy éjszaka, a tél csöndjében szent helyekre kirándultunk.
Mára ez még tovább tágult bennem. Néhány éve arra törekszem, hogy – bár városban élek, mégis – a lehető legmélyebben ráhangolódjam arra, ami a természetben történik, és ami visszatükrözi nekem azt, amire legbelül én is vágyom.
Gondold végig, mi is történt az elmúlt hónapokban!
Szeptember 22-étől, az őszi napéjegyenlőség idejétől egyre rövidülnek a nappalok, és hosszabbodnak az éjszakák. Fokozatosan, de növekszik a sötétség és a hideg. Ez bennünket is arra késztet, hogy egyre inkább behúzódjunk az otthonainkba, és egyre több időt töltsünk a családunk, a barátaink és önmagunk társaságában. A mély, időnként nehéz felismerések, valamint az elengedés ideje ez, ami december 21-éig tart.
A december 21-e és január 31-e közötti hat hét pedig már a csend, és életünk újraálmodásának időszaka. Jó esetben „igazi” tél van, és nagy hó esik. Ha ilyenkor teszel egy sétát az erdőben és megállsz, hogy még a saját lépteid se üssenek zajt, akkor meghallod a csendet. Semmi sem mozdul. A fák pucéran állnak, nem zizegnek a leveleik, a madarakat sem hallod. Csend van, szinte tapintható. Ebben a csendben tudod meghallani lelked kedves, halk hangját, amint megsúgja neked:
- mi az, amire a szíved mélyéről vágysz;
- mi az, ami tényleg a te utad;
- mi az, amire az elkövetkező egy évben odafigyelned érdemes.
Ne siesd el – hat heted van rá! Biztos te is fogadkoztál már december 31. és január 1. fordulóján, aztán semmi sem lett belőle. Persze bármikor, bármilyen céloddal kapcsolatban meggondolhatod magad, mégis, ha nem kapkodva, külső nyomásra, mások elvárásai alapján fogalmazod meg a szándékaidat, akkor nagyobb az esély rá, hogy kitartasz mellettük, és könnyedén megteremted, amire vágysz.
 |
| City of Angels (1993) – Peter Lindbergh |
Érdemes ilyenkor a nem látható világ segítségét is kérned. Az Istennő-mítosz szerint ez a hat hét a Levegő Úrnőjének az időszaka. Időnként fagyos szelek fújnak, amelyek lerángatják rólad mindazt, amit esetleg még nem engedtél el, ám már nincs rá szükséged. A gyakran csontig hatoló hidegben még a lélegzeted is látszik, és nem tehetsz mást, mint meleg otthonodba behúzódva találkozol a lelkeddel, és valódi vágyaiddal. A Levegő Úrnőjének állatai a madarak, akik épp olyan könnyedén szárnyalnak, mint a képzeleted, amikor megengeded magadnak, hogy a csendben új életedet megálmodd. A Levegő Úrnője az, akit megkérhetsz arra, hogy hozza el neked csodás újjáalakulásod látomását.
Teremts új életet!
Ám mindez nem történik meg magától. Neked kell megteremtened kívül is és belül is a teret ahhoz, hogy megszülessen a csend, és megérkezzen a látomás. Ha megteheted, szakítsd ki magad a hétköznapi teendőkből egy teljes napra, vagy akár egy hétvégére. Akár hideg van, akár nincs, akár esik a hó, akár nem, sétálj a természetben annyit, amennyit csak lehet. Teremts csendet magad körül: kapcsold ki a tévét, a rádiót, a zenelejátszót, az internetet, és engedd meg magadnak, hogy látszólag semmit sem csinálva merengj és álmodozz.
Ha erre nincs lehetőséged, akkor csak annyit tegyél meg, hogy minden héten adsz magadnak egy teljes órát. Akár most kiválaszthatod és beírhatod a naptáradba: a hét melyik napján melyik lesz az az egy óra, amivel megajándékozod magad? Aztán döntsd el, milyen sorrendben szeretnél foglalkozni az alábbi életterületekkel:
- anyagi jólét;
- egészség és szépség;
- hivatás és munka;
- kapcsolatok és érzelmek;
- szellemi út, önfejlesztés;
- pihenés, szabadidő, hobbi.
Minden héten, abban az egy órában, foglalkozz a kiválasztott életterülettel. Fogd a naplód, és válaszold meg az alábbi kérdéseket:
- Ezen a területen mi történt az elmúlt egy évben?
- Mi sikerült jól?
- Mi az, amiért hálás vagyok?
- Ennek fényében: mi az, amit folytatok?
- Mi az, amit abbahagyok?
- Mi az, amit elkezdek?
- Hogyan akarom érezni magam most kezdődő, új életemben?
Fontos, hogy ne cenzúrázd, amit írsz! Senki nem fogja elolvasni, csak magadnak írod. Ha panaszkodni van kedved, tedd azt! Önts ki a papírra mindent, ami bánt! Ha örömködni van kedved, tedd azt! Írd le mindazt, ami boldoggá tett vagy tesz! Írj le mindent, ami az eszedbe jut, bármekkora őrültségnek tűnik is!
Az első három kérdés abban támogat, hogy végiggondold és lezárd azt, ami már mögötted van. Csak így tudsz a múlt terheit elengedve, tisztán átlépni az újba. Az utolsó négy kérdés pedig már a jövőre irányítja a figyelmedet, és a vágyaid megfogalmazására késztet. A kérdések megválaszolása azonban csak az első lépés. A célja az, hogy megdolgoztassa az elmédet, és felbukkanjon minden olyan gondolat, ami ezzel az életterülettel kapcsolatban foglalkoztat.
A második lépés pedig az, hogy a gondolataidat lecsendesítve létrehozz magadban egy nyugodt, békés állapotot, amelyben meghallhatod a lelked hangját. Ebben lesz segítségedre az alábbi, Teremtek című meditáció. Amikor először hallgatod meg, érdemes a bevezetőre is időt szánnod. Másodjára már nyugodtan kezdd a felvételt 1:20-nál: innen indul maga a meditáció.
Ha minden héten önmagadra szánod ezt az egy órát, és lehetővé teszed, hogy letisztuljon benned mindaz, amire vágysz, csodás változásokat fogsz tapasztalni! Nyugodtan és magabiztosan vágsz majd neki az előtted álló egy évnek, mert tudod, hogy a saját céljaidat valósítod meg. Mivel a meditációban már összehangolódtál belső bölcsességeddel, egyre többször hallod meg a hangját, és könnyedén követed a tőle érkező, intuitív sugallatokat. Izgalmas, örömteli belső utazást kívánok neked!
 Sarkadi Kriszta – tanító, gyógyító, papnő„Szeretni nem kell megtanulnunk, mert a szeretet ott lakozik mindannyiunkban – ez alapvető, megmásíthatatlan természetünk. Ezért nekem pusztán az a dolgom, hogy utat mutassak abban, hogyan tudod eltakarítani a szeretet áramlásának útjában álló, belső akadályaidat. A részedről pedig ehhez semmi másra nincs szükség, mint egy kis hajlandóságra: annak felismerésére, hogy – ha nem vagy maradéktalanul boldog –, akkor itt az idő, hogy új döntést hozz. Akár csoportban, akár négyszemközt találkozunk, megtartalak, miközben változol, és végigkísérlek az utadon. Örömmel vagyok a bábája újjászületésednek.” |
