Két hete járta be a sajtót annak a kétszáz éves, lótuszülésben mumifikálódott szerzetesnek a híre, akit Mongóliában találtak meg, és akiről néhány napja a dalai láma orvosa azt állította, hogy nem halt meg, csak mélyen meditál. Bárhogy is legyen, ez a múmia már belépett a buddhisták által vágyott nirvánába, hasonlóan ahhoz, amelyik Budapesten is látható. “Ha azt vesszük, hogy ez a szerzetes az örökkévalóságba akart eljutni, gondoljunk bele, eljutott. Itt van nálunk egy üvegdobozban úgy, hogy a többi szerzetes társát elégették, és egyedüliként mesél nekünk a korról, amelyben élt 900 éve” – kezdi a beszélgetést Szikossy Ildikó antropológus, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa, miközben a Múmiavilág című kiállítás legkülönlegesebb darabjához, egy légyhessegetőt kezében tartó Buddha-szoborba rejtett múmiához vezet.
Valaki eldugta, ezért maradt meg 900 évig
A kiállítást most leginkább ezért keresik fel. Két évvel ezelőtt egy holland magángyűjtő vásárolta díszes Buddha-szoborként Kínában, majd kölcsönadta egy holland múzeumnak, hogy megvizsgálják és kiállíthassák. A CT-vizsgálatok során kiderült, hogy a szobor egy mumifikálódott szerzetest rejt. A szoborba burkolt múmia ezután került a Magyar Természettudományi Múzeumba.
A szobor mellett a test kivetített három dimenziós CT-képét is láthatjuk a hátgerinc erős görbületével együtt. Ez utal arra, hogy a szerzetes egy szűk fülkében, lótuszülésben, enyhén előre hajolva, meditálás közben halt meg. Napjainkban az egész világon mindössze 20-25 önmagát mumifikált szerzetes teste látható néhány ázsiai templomban, de az egyetlen ilyen, múzeumban látható múmia most épp Budapesten van. Az antropológus szerint a közel 900 éves múmiát is csak a bearanyozott szoborburkolat védhette meg attól, ami elől a többi kínai múmia nem menekülhetett. “A múlt század közepén Mao Ce-tung a kulturális forradalom ideje alatt az összes mumifikálódott szerzetest elégettette. Ez a szoborba rejtett múmia is csak úgy maradhatott meg, hogy azt valaki akkoriban elrejtette. Amikor később megtalálták, egy szép Buddha-szoborként adták el a holland műkereskedőnek.”
Közös vacsora a sírkamrából előhozott halottal
Az egyiptomiak azért mumifikálták halottaikat, hogy lelkük mihamarabb visszataláljon testükbe, és a túlvilágon új életre kelhessen. Ezért törekedtek a minél életszerűbb kinézetet biztosító tartósításra. Balzsamozás előtt eltávolították a belső szerveket, kitömték a testüregeket, majd negyven napig vastagon borították sóval, hogy kiszárítsák a testet. Ezután bitumenbe mártott pólyákba tekerték, ami a testet konzerválta.
Dél-Amerikában pedig azért mumifikálták a testeket, hogy az elhunyt szeretteik haláluk után is velük maradhassanak. Ezért ünnepeiken előhozták halottaikat a sírkamrából, asztalhoz ültették és megterítettek számukra is. Mexikóban még ma is szokás, hogy a halottak napján a család a temetőben terít meg a sírhelynél és együtt vacsoráznak, mert hisznek abban, hogy azon a napon visszatér halottuk szelleme.
Az egyiptomiak azért mumifikálták halottaikat, hogy lelkük mihamarabb visszataláljon testükbe, és a túlvilágon új életre kelhessen. Ezért törekedtek a minél életszerűbb kinézetet biztosító tartósításra. Balzsamozás előtt eltávolították a belső szerveket, kitömték a testüregeket, majd negyven napig vastagon borították sóval, hogy kiszárítsák a testet. Ezután bitumenbe mártott pólyákba tekerték, ami a testet konzerválta.
Dél-Amerikában pedig azért mumifikálták a testeket, hogy az elhunyt szeretteik haláluk után is velük maradhassanak. Ezért ünnepeiken előhozták halottaikat a sírkamrából, asztalhoz ültették és megterítettek számukra is. Mexikóban még ma is szokás, hogy a halottak napján a család a temetőben terít meg a sírhelynél és együtt vacsoráznak, mert hisznek abban, hogy azon a napon visszatér halottuk szelleme.
Az önmumifikálás az élve temetés művészete
De a legkülönlegesebb mégiscsak az az eset, amikor egy ember saját magát mumifikálja. A napjaikat meditálással töltő buddhista szerzetesek ezt tették: a legmagasabb szellemi szint, a nirvána eléréséhez azonban meg kellett ölni testüket. “Ezer napig sóban gazdag, folyadékban szegény magvakat, leveleket ettek, majd újabb ezer napig ezt a diétát egészítették ki egy különleges fa kérgével. Az ebben lévő méreganyag arra szolgált, hogy haláluk után a rovarok és egyéb lebontó szervezetek elpusztuljanak, és ne tudják testüket lebontani. A diéta alatt a szerzetes végig meditált, majd a kétezredik napon lótuszpozícióban beült egy gödörbe, szerzetes társai kövekkel rakták körül, és légmentesen lezárták földdel. Csak a sírhely tetején volt egy kis nyílás, ahol levegőt vehetett. Innentől fogva nem evett, nem ivott, és a társai által a kezébe adott kis csengettyűvel jelezte, hogy életben van. Amikor már nem szólt többet a csengő, befedték a nyílást, és újabb ezer napra érintetlenül hagyták a sírt” – magyarázza Szikossy Ildikó .
A kinyitott sírban így már a test mumifikálódott maradványát találták, az emberek pedig szentként tisztelték az önmumifikációra képes szerzeteseket. A művelet nem volt öncélú: ezek a szerzetesek azért akartak a nirvánába eljutni, hogy különleges képességeket megszerezve az élő embereket segíthessék.
7000 éves csecsemő és lapos, lápi múmiák
De külön helyet kapott a kiállításon a világ legrégebbi és legapróbb múmiája is, amely az egykori, Peru és Chile partjainál élő chinchorro halásznép közösségéből származik. Az alig húszcentis tetem bizonyítja, hogy volt nép, amely már időszámításunk előtt ötezer évvel is mumifikálta halottait, bőven megelőzve ebben az egyiptomiakat. A múzeum legkisebb testű múmiája akár hétezer éves is lehet – ahogy az édesanyja hajából készült paróka is, amelyet az akkori szokások szerint a csecsemő halála után helyeztek fejére. “A chinchorrók még nem tudták megőrizni a lágyrészeket, ezért előbb lefejtették a testről a bőrt, eltávolították a belső szerveket és az izmokat, majd a csontokra agyagból, növényi maradványokból visszaépítették a test formáját, majd arra húzták rá ismét a bőrt. Az arcot pedig maszkkal fedték le.”
Nem kevésbé rejtélyes a történetük az észak-európai lápokból előkerült múmiáknak sem, amelyeknek leginkább papírvékony testük okozza a szokatlan látványt. A szakember szerint ennek a környezet az oka: “A lápokban az oxigéntől elzárt nedves közegben elpusztulnak a lebontó szervezetek, így a test konzerválódik. A savak kioldják a csontokból a kalciumot, ezért azok hajlékonnyá válnak, másrészt nagyon jó állapotban tartósítják a bőrt. A lápokban nagy a nyomás, ezért olyan lapos némelyik.”
A lápi múmiákon gyakran erőszakos halál nyomait láthatjuk. Van, akit háromszoros hurokkal és csúszó csomóval a nyakán akasztottak fel, másnak késsel vágták el a torkát. Ezeket az embereket nem meggyilkolták, hanem – a tudomány mai állása szerint – az isteneknek felajánlott áldozatok voltak.
Olcsó múmiapor teadélutánhoz
Aztán kiderül az is, hogy az egyiptomi múmiákért már a XVI. században lelkesedett az európai arisztokrácia, de a XVIII. századra a múmiatestekkel fűszerezett szombati teadélutánok már teljesen elfogadott eseményei voltak a társas összejöveteleknek. Az Egyiptomból Európába érkező hajórakományok több száz múmiát rejtettek, a lecsomagolt pólyáikból gőzmozdonyokat fűtöttek, a meztelen testeket pedig az európai kikötőkben árverezték el. A múmiákat óriási mozsarakban finom porrá őrölték, majd gyógyszert, festéket készítettek belőlük – ugyanis gyógyító hatást tulajdonítottak a múmiapornak. Erdélyből származó patikai mozsarat, múmiapor feliratú korabeli edényeket éppúgy láthatunk a múzeum vitrinjeiben, mint egy receptkönyvet, amiből kiderül, hány evőkanál múmiaporral gyógyítható például a fejfájás.
A kiállítóterület centrumában lévő interaktív laboratóriumot pedig már a látogatók is birtokba vehetik. Kipróbálhatják, hogyan lehet a múmiákból DNS-t kivonni, CT-zhetnek múmiát – csupa olyan vizsgálatot, amelyeket az antropológusok végeznek.
A világot járt váci múmiáink
Az öt kontinensről származó múmiák mögött még számos rejtély és elképesztő személyes történet húzódik, de azt sosem gondoltam volna, hogy nekünk is vannak híres múmiáink. Még a kilencvenes években tártak fel Vácon a Fehérek templomában egy sírkamrát, amely a megtalált múmiák száma és állapota miatt valódi szenzációnak számított. Ezek nagyobb része ma a Természettudományi Múzeum tetőterében pihen, de néhányuk a jelenlegi kiállításon is üvegkoporsót kapott. Egyszer egy német muzeológus az éppen készülő kiállításukhoz a Magyar Természettudományi Múzeumtól is kölcsönkért egy múmiacsaládot a váci leletegyüttesből. A kiállítás, benne a magyar múmiákkal együtt, olyan népszerűvé vált, hogy három és fél éven keresztül körbe utazták a világ nagyobb múzeumait, május közepéig pedig a Magyar Természettudományi Múzeumban látható.
A kiállítás szeparált vitrinjei között láthatunk apácát, akinek a szívét tépték ki halála után, egy másiknak az ujját vágták le, aztán van egy anya-gyermek múmiapár is, amelynél az anya halála után császármetszéssel vették ki a magzatát a hasából “Napjainkban rutinműtétnek számít, de kétszáz évvel ezelőtt a császármetszést még nem tudták élő nőn elvégezni. Nem ismerték az altatást, a fertőtlenítést, ezért a haldokló anyán, vagy annak halála után vágták fel a hasat. Van olyan hatgyermekes család a múmiák között, ahol mindegyik gyerek meghalt. Az oltások és az antibiotikum feltalálása előtt nagyon magas volt a csecsemőhalandóság. A váci múmiák azt üzenik nekünk, hogy értékeljük a kort, amiben élünk, és az orvostudomány minden vívmányát” – fogalmazott a múzeum antropológusa.
Múmiavilág kiállítás
2015. május 17-ig a Természettudományi Múzeumban
(1083 Budapest, Ludovika tér 2–6.)
Nyitva tartás: 10:00–18:00 óráig, szünnap: kedd
