Miért hízunk? A kérdést nem nehéz megválaszolni, amikor a boltba is autóval járunk, minden gombnyomásra működik és szabad időnk nyolcvan százalékát a televízió előtt töltjük. Fele annyit sem mozgunk, mint néhány évtizeddel ezelőtt, ellenben kétszer annyit eszünk, mint amennyire a szervezetünknek szüksége volna. Felborult a táplálkozás egészséges egyensúlya, mintha évszázadok koplalását szeretnénk néhány évtized alatt bepótolni. Magyarországon az emberek a kelleténél sokkal több zsírt, lisztet, cukrot és fejenként közel 1 hektoliter sört fogyasztanak évente. Ezekkel az óriási számokkal hamarosan a világ legegészségtelenebb országai közé kerülünk.
Súlyos kór
Az elhízást néhány évvel ezelőtt még csupán esztétikai problémának tekintettük, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azonban 1998-ban betegségnek minősítette. Bebizonyosodott ugyanis, hogy az elhízás más, súlyos következményekkel járó kórokat idéz elő: szív- és érrendszeri, idegrendszeri és mozgásszervi panaszokat okoz. A statisztikák szerint a magas vérnyomásban szenvedők hetvenhét százaléka, az emlőrákban megbetegedetteknek pedig tizenegy százaléka túlsúlyos. Az elhízottak között sok a cukorbeteg, ezenkívül hajlamosabbak az agyvérzésre és az infarktusra. A túlsúlyos emberek között kétszer gyakrabban fordulnak elő különböző szívbetegségek, mint a normál testsúlyúak között, mert a felesleg jelentős terhet ró a szívre. Az elhízás harminc százalékban genetikai okokra vezethető ugyan vissza, de ennél sokkal fontosabb szerepet játszik a túlzott kalória bevitel és a mozgásszegény életmód.
Amerikai kutatások szerint a súlyfelesleg mérsékelt (öt-tíz százalékos) csökkentése és megőrzése önmagában is jelentősen csökkentené a megbetegedések arányát. Kiderült az is, hogy egy átlagosan túlsúlyos cukorbetegnél minden egyes leadott kilogramm három-négy hónappal megnöveli az élettartamot. A világszervezet adatai szerint a dohányzás után a túlsúly és az elhízás az egészséget veszélyeztető második legfontosabb megelőzhető rizikófaktor.
A fogyókúra hizlal?
Mi tévők legyünk hát, ha a mérleg nyelve kileng? Legszívesebben azonnal drasztikus fogyókúrába kezdenénk, erről azonban a szakemberek sürgősen lebeszélnek. Gondoljunk arra, hogy tavaly is elkövettük ugyanezt a hibát! Három hétig kizárólag kefiren meg almán éltünk, és bár a végén olyan karcsúak lettünk, mint fénykorunkban, az arcunk erősen emlékeztetett egy fonnyadt körtére. Legyengült szervezetünket hamarosan megtámadta egy nyári vírus, és a betegség elmúltával farkasétvágyunk kerekedett. Rekordidő alatt visszahíztuk azt a néhány kilót, amelyet vasakarattal letuszkoltunk magunkról, sőt, elképedten állapítottuk meg, hogy még súlyosabbak lettünk. Ki érti ezt?!
Halmy László professzor, a Magyar Elhízás-tudományi Társaság Elnöke szerint a radikális fogyókúra nemhogy nem csökkenti a súlyunkat, hanem végső soron hizlal. Hatszázötven elhízott ember fogyókúráját kísérte figyelemmel tíz éven át. Amikor legalább öt százalékkal csökkent a testsúlyuk, elkezdtek lazítani a diétán. Azzal azonban nem számoltak, hogy a szervezet időközben megtanulta kevesebb ételből is kinyerni a működéséhez szükséges energiát, így látszólag csekély élelmiszermennyiségből is takarékokat halmozott fel. A fogyókúrázók rohamosan hízni kezdtek, és meg sem álltak az eredeti testsúlyukig. Egyötödük pedig még azt is túlszárnyalta.
– Mindenkiben rejlik egy kis mérleg – magyarázza a professzor -, amely azt méri, hogy az energiabevitel és az energialeadás miként viszonyul egymáshoz. A végeredményt megjegyzi, és attól kezdve arra törekszik, hogy mindig ugyanarra a testsúlyra állítsa be a szervezetet. A rövidtávú, drasztikus fogyókúrának tehát nincs semmi értelme. Ilyet legfeljebb orvosi felügyelet mellett, rövid ideig, a testsúlycsökkentő program elején szabad csinálni, mert sok buktatója, káros következménye lehet. A fogyókúrázó elvesztheti az életkedvét, és a fogyókúrával kapcsolatos csalódás következtében megrendülhet az önbizalma.
A hosszú távú, kis testsúlycsökkenéssel járó, mozgással egybekötött fogyókúra több sikerrel kecsegtet, de ezt már nyugodtan nevezhetjük életmódváltásnak. Van néhány jól bevált tanácsom: nem kell feltétlenül számolni a kalóriákat, de soha ne együk degeszre magunkat! Cukrot egyáltalán ne fogyasszunk, használjunk inkább édesítőszert! Napi ötször nassoljunk különböző gyümölcsöket, és napnyugta után soha ne együnk! Lefekvés előtt egy pohár tej, esetleg egy deciliter vörösbor nem terheli meg a gyomrot, és segít az emésztésben. A táplálkozásban is keressük az arany középutat: kicsit szabad bűnözni, de ne váljon szokássá! Végül, de nem utolsósorban: mozogjunk naponta fél órát!
