– Miért ezek a dalok?
– Azt gondoltam, hogy csinálok egy lemezt, amelyen azok a slágerek vannak, amelyekre én is táncoltam, szerelmes voltam, de soha sem léptem föl velük. Megpróbáltam úgy elénekelni őket, mintha a dalokban megírt szerelmeket, kalandokat mind átéltem volna.
– Volna?
– Lehet, hogy egyet-kettőt át is éltem. Ugye, amikor az ember fiatal volt és megtetszett neki egy táncos lány, akit hívhattak Marinának vagy másnak…. Talán meg is hódítottam. Nyugodtan elmondhatom, mert akkor még nem voltam házas.
– Hány éve nős?
– Huszonkilenc.
– Ez már tartósnak tetszik.
– Ki kell fogni egy olyan nőt, mint amilyet nekem sikerült, és tudomásul kell venni, hogy amikor elkötelezed magad, már nem csak az van, amit te akarsz. Az első házasságomban az volt, amit én akartam. Ezért lett a második.
– Alapjában véve hűséges típus?
– Sehol nem érzem olyan jól magam, mint itthon. Mindig együtt reggelizünk. Sacinak szerencséje van, ugyanis fél hétkor kelek. Kijövök ide a konyhába, ágyba viszem a kávét, megcsinálom a reggelit. Fontos, mert ezen múlik, hogy kezdődik a nap. Amíg a gyerekek kicsik voltak, bármilyen későn jöttünk haza, reggel hatkor mindig fölkeltünk, hogy velük reggelizzünk.
– A lánya, Réka, “szintén zenész”, szép sikerrel játszott külföldön is.
– Németország, Ausztria – három évig tartott, de aztán nem bírta és hazajött. Hiányoztak a szülei, barátai, Budapest, a Balaton. Most a Madách színházban, a Nyomorultakban lép fel.
– A fia nem énekel?
– Gergő televízióknak dolgozik, fogalmam sincs, hogy mit jelent az: háromdimenziós animátor. Hozzá kell tennem, övé a legjobb hang a családban, ő sem ússza meg.
– Fognak még együtt énekelni?
– Semmi sincs kizárva. El kell keserítenem a közönséget, még irtózatosan messze vagyok pályafutásom végétől.
– Ez fenyegetés vagy ígéret?
– Remélem, többen vannak, akiknek ez ígéretnek számít.
– Mire számítsanak?
– Szeretnék egy olyan lemezt, amelyen minden egyes dal most íródik és nekem készül. Régi vágyam, hogy a Dés László írjon nekem egy számot. Szívesen vennék egy Presser-dalt, egy Bródy-szöveget.
A Koós-interjú teljes egészében a Nők Lapjában olvasható.
