Paradicsom és méhraj

Vajon ki fogja az érett gyümölcsöt leszedni? Nézem az utcára ültetett ricinusbokrot, amelynek tüskés termése már a magokat rejtegeti. Elmondom a kertben matató úrnak, hogy az a növény, amelyiket a háza elé ültetett és most érleli fekete bogyóit, az alkörmös. És figyelem a gondozatlan árokparton vidáman növekvő parlagfüvet, hogy mikor nyílik ki a virágai, és mikor kezdi el szétszórni az allergiát okozó virágporát.

A mindennapok mellett akadnak azonban szenzációk is: különös jelenség, hogy az egyik fa vastag ágán népes méhraj telepszik meg. De pánikra nincs ok, hiszen a méhek békések, nem támadnak az emberre: a természet törvénye, hogy az öreg méhanya “udvartartásával” felkerekedik, hogy helyet adjon az új “királynőnek”, amely valójában nem uralkodik a kaptárban, hanem gondoskodik a méhtársadalom rövidéletű tagjainak folyamatos utánpótlásáról. Néhány perc (talán két autóbusz ment el közben), aztán máris jön a méhész, kesztyűt húz, védőálarcot ölt magára és befogja kapatárába a rajt. Legálisan gazdagodott az állománya.

A paradicsombokrok gazdagon érlelik gyümölcseiket. Nincs jobb ízű paradicsom, mint az, amelyiket az ember reggel szed le a bokorról és mindjárt el is fogyasztja a család a reggelijéhez. Neked is ajánlom figyelmedbe, kedves Húgom, a terjedőben levő szendvics-paradicsomot, amelynek diónyi bogyói fürtökben érnek. A bokor három méter magasra is megnő, fokozatosan virágzik késő őszig. Nagyobb erkélyládában is sikeresen termelhető.

Mi ilyenkor is ültetünk magról kelt paradicsom-palántákat, amelyek majd késő ősszel látnak el bennünket friss paradicsommal. Némi takarással, védelemmel az első fagyhullámot is átvészelve még december elején is lehet szedni friss termést róluk!

A napokban jártam Jászszentandráson, ahol dr. Kiss Béláné, a nyugdíjas állatorvos neje azzal fogadott, hogy ígéretet tettem arra, miszerint nyáron tájékoztatást adok a Nők Lapjában a szederbokrok metszéséről, és ő ezt azóta is várja. Nos, most pótolom mulasztásomat: a hosszúra nőtt idei szár leveleinek hónaljából előtörő oldalhajtásokat arasznyi hosszúságra kell visszametszeni. Ezeken jelennek meg jövőre a fehér virágbugák, amelyekből a gyümölcsök érnek majd be. A letermett vesszőket viszont minél előbb, tőből ki kell vágni, hogy elegendő helyet teremtsünk a jövőre fejlődő hajtások számára!

Most virágzik egy pompás, évelő kerti növény: a szerelemvirág (Agapanthus africanus), amelyet – fagyérzékeny lévén – edényben kell nevelni. Egy jól gondozott, idősebb tövön hat-nyolc virágszár fejlődik, amelyeknek csúcsán hatalmas, világoskék virágzat nyílik. Elvirágzás után a virágszárat tőből ki kell vágni, mert a termések beérlelése sok tápanyagot venne igénybe.

Az Agapanthust télen hat-nyolc fokos helyiségben kell átteleltetni. Fontos, hogy világos helyet keressünk számára, mert különben tavasszal vontatottan regenerálódik és nem fog virágozni. Az idősebb töveket négy-öt részre lehet szétválasztani, de a szétosztott tövek a következő évben még nem hoznak virágot. A növényt csupán öt-hat évente kell átültetni tápdús, laza, friss virágföldbe, kora tavasszal. Egész évben bőséges öntözést, rendszeres-utánpótlást kíván meg.

Most is érdemes takarni a talaj felszínét lekaszált fűvel, szálas tőzeggel, fűrészporral vagy fenyőkéreggel, mert ezek megakadályozzák a gyomok növekedését, a talaj felmelegedését és kiszáradását, tehát előnyösek a haszon- és dísznövények növekedése és fejlődése szempontjából. A talajtakarással költséges öntözést és fáradságos talajporhanyítást lehet megtakarítani.

Hát, csupán ennyi fért a mai levelembe, kedves Húgom! Örülök, hogy olyan sokan felkeresnek honlapomon (www.balintgazda.hu), remélem, hogy javaslataimat, tanácsaimat jól tudják hasznosítani. A nyár hátralevő részére kellemes kikapcsolódást és sikeres termény-betakarítást kívánok neked és szeretteidnek!

Kelt Kertvárosban, a 2001. esztendő augusztusának közepén