A férfi átszellemülten tolja a babakocsit. Néha gyorsít, aztán hirtelen megáll, őszes haját kócolja a szél. A kisfiú a kocsiban sikoltozik a gyönyörűségtől, a fiatal nő nevetve próbál lépést tartani velük. Boldogok.
A férfi volt felesége nem az. Inkább keserű.
– Velünk nem sétált soha. Nem volt ideje a gyerekekre, én csináltam mindent egyedül. Aztán elment, de én nem mehetek sehová. Megöregszem, és nézhetem, ahogy ő újjászületik. Biztosan együtt rontottuk el, de miért csak neki adatik meg, hogy újrakezdheti, hogy kijavíthatja? Miért?!
Eltérő lehetőségek
Mert az élet igazságtalanul a férfiaknak kedvez, válaszolhatnánk, de ez nem volna jó válasz. Nem igaz. A férfiaknak valóban több idejük és lehetőségük van, hogy apává legyenek, vagy új családot alapítsanak, de ne feledjük, hogy biológiailag mennyivel esendőbbek! Több genetikai károsodásra, nagyobb csecsemőhalandóságra, és szinte a világ minden országában rövidebb életre számíthatnak. (Igaz, a házasságban élő férfiak életkilátásai, már ami az élettartamot illeti, sokkal jobbak…)
Mintha a Teremtő a nőket nagyobb biztonsággal engedte volna a világra, rájuk bízva a létező feladatok legfontosabbikát: a gondoskodást az utódokról. Ha előnyökről és hátrányokról esik szó – beszéljünk inkább eltérő lehetőségekről –, erről se feledkezzünk meg! Meg arról se, hogy a hajléktalanok jelentős része éppen a nemhogy újrakezdésre, de normális élet folytatására is képtelenné tett, elvált férfiak köréből kerül ki. Beszélhetnénk a potenciazavarokról, amelyek kiszolgáltatottságról, elbizonytalanodásról árulkodnak. Beszélhetünk még sok mindenről. Hát beszéljünk!
A gyümölcs beérik
– Azt tapasztalom, hogy a férfiak legfájdalmasabban a gyerekeikkel való napi kapcsolat elvesztését élik át egy válásnál – mondja dr. Kapusi Gyula pszichológus. – Sokszor el sem tudják képzelni, milyen lesz, ha nem a gyerekekkel reggeliznek, vagy nem látják őket esténként. Bármilyen furcsa, nekik erre a napi kapcsolatra éppúgy szükségük van, mint a nőknek. Aki egyszer megtapasztalta, hogy milyen családban, gyerekekkel élni, az általában ragaszkodik ehhez az élményhez. És bár előfordul, hogy egy második házasságban újratermelődik ugyanaz a probléma, az emberek többsége inkább tanul, és megérik ilyen válsághelyzetben. Egy válás képes felnőtté avatni, érzelmileg megérlelni valakit, és e folyamat gyümölcsét a második kapcsolat aratja le. Ráadásul, az életkor előrehaladtával általában értékváltás is történik, fontosabbá válik az otthon, a család.
– Nemrég egy filmet láttam – folytatja Kapusi Gyula –, ahol a Bueno Vista Social Club gitárosa, egy kilencvenéves férfi beszélt. Azt mondta, hogy neki mindig az volt az elképzelése az életéről, hogy hat gyereke lesz. Most van neki öt, és megkérdezte a menyasszonyát, aki nála sokkal-sokkal fiatalabb, hogy vajon teljesülhet-e az ő álma. És a lány azt felelte: miért ne? Hát, ez ugye, csak egy férfinak adatik meg.
A rév esete a vámmal
Bányai Boróka Petra (Bori, Borcsi, Manó) tizenkilenc hónapos. Sugaras tekintete, szőke haja, párnás kis tenyere és jókora adag humora van. Mindezt (ennél azért többet) az édesapjától tudtam meg, Bányai Gábortól, a Tv2 producerétől.
– Nem hiszem, hogy az életünkben előbb-utóbb érvényesül valami igazság, és hogy amit elveszítünk a vámon, azt feltétlenül visszanyernénk a réven. Emlékszem, tizennyolc évesen az osztályban majdnem minden fiú ugyanabba a lányba volt szerelmes. Ő persze, ránk se nézett, egy két évvel idősebb fiúba szeretett bele, az is őbelé. Mi felháborodtunk, és minden rosszat elmondtunk róla irigységünkben.
Az ön kapcsolataiban számított a korkülönbség?
– A nőkkel, azt hiszem, szerencsém volt. Megtanultam őket, na nem érteni, azt nem lehet, de érezni. Mély és tartalmas kapcsolatot mindig vagy a társammal, vagy a női barátaimmal tudtam kialakítani. A társaim fiatalabbak, vagy mentalitásban fiatalosak voltak, értékes, jó emberek. Amikor a feleségemmel megismerkedtem, negyvenöt éves voltam, két válással a hátam mögött, és egy kapcsolat vége felé, amikor elvileg házasságnak kellett volna következnie, csakhogy ezt nem akartam. Jól tudok egyedül élni, és úgy gondoltam, hogy nem nősülök többet. Aztán egy reggel bementem egy új munkahelyre, leparkoltam, és láttam, hogy velem szemben egy lány szerencsétlenkedik az autójában. Mire kiszállt, beleszerettem, és három hónap múlva megkértem a kezét. Ő huszonhét éves, én ötvenegy. És így jó.
Miért is?
– Friss, fiatal lény mellett élek, aki jön-megy, aki frissen tart, aki mellett nincs sem akaratom, sem időm megöregedni. Elképesztően karbantart ez a kapcsolat, ahol egy személyben több minden lehetek. Az, hogy többet éltem és tapasztaltam, azt jelenti, hogy jobban tudok modellezni helyzeteket, amire a feleségem gyakran rácsodálkozik. Ez is számít. És igenis számít még a hiúság is, amit persze, nem szoktak bevallani az emberek, még maguknak sem.
És az apaság?
– Ma reggel fényképeket nézegettünk együtt, és én nem azt a képet vettem ki az albumból, amelyiket ő szerette volna. Borcsi elszomorodott, én meg mondtam, gyere, panaszkodj nekem. Átölelt a két kis puha kezével, belefúrta a fejét a nyakamba. És ennél jobb érzés a világon nincsen. Néha autóval megyek érte a nagyszülőkhöz, akik közel laknak, és hazagurulunk óvatosan. Ölébe! Vezetni! – ezt mondja, és belém kapaszkodik. Látja, ha már igazsággal, igazságtalansággal kezdtük, akkor van valami, ami nagyon igazságtalan! Az, hogy a szüleim nem ismerik őt, pedig milyen boldogok lettek volna, ha látják.
Gyógyító hétköznapok
Nincs előny és nincs hátrány, magyarázza dr. Simoncsics Péter, integráló orvos, aki keleti és nyugati gyógymódokat egyaránt használ munkája során. Vannak nők és vannak férfiak, mondja, eltérő lehetőségekkel, de azonos feladattal: törekedni a harmóniára és minél többet használni másoknak.
– A férfi yang természetű, tehát kifelé terjeszkedik, megy és teremt, míg a nő, a yin, inkább valamiféle kovász. Ellát, gondoskodik, harmonizál. De mindkét nemben van a másik természetéből is. A nők jobban használják férfias tulajdonságaikat, míg a férfiak leggyakrabban éppen azért betegednek meg, mert nem engedik meg maguknak, hogy néha gyengék legyenek. Márpedig minden kényszer betegít. Ha egy férfi eljut odáig, hogy vállalja az érzelmeit, akkor az megújulás. Ha nem jön rá magától, a természet kényszeríti erre. Egy apás szülés életre szóló élmény lehet, és az is fontos, hogy az apa vegyen át bizonyos hagyományosan női feladatokat, öltöztessen, pelenkázzon. Ha ugyanis csak hajt, hogy minél többet előteremtsen a családnak, nem szerez megújító élményeket, amelyeket aztán újra és újra szeretne átélni. Ezek gyakran a korral jönnek meg, ezért én is azt tapasztalom, hogy egy második, esetlegesen később kötött házasságban, ahol a férfi már befogadóbb és nyitottabb, testileg és lelkileg újul meg egyszerre.
Találkozás félúton
Marcsi húszéves volt, amikor a harmincnyolc éves Feles Pált megismerte. Pali akkor már egyre jobban vágyott biztonságra, állandóságra, szerető partnerre. A lehető legjobbkor keresztezték egymás útját Marcsival, és megismerkedésük után fél évvel – barátaik véleményével mit sem törődve – össze is házasodtak. “Két év múlva kiforgat mindenedből, és elhagy!” – mondták Palinak, Marcsit pedig azzal “ijesztgették”, hogy egy harmincnyolc éves férfinak már megrögzött szokásai vannak, amelyek az őrületbe kergetik majd. Az esküvő óta több mint tizenhat év telt el, Felesék kisfia, Dani pedig éppen betöltötte a tizenegyedik életévét.
– Marcsi mindig érettebb volt a koránál, én pedig kicsit éretlenebb… – tűnődik Pali. – A legfontosabb, hogy a korkülönbség a gondolkodásunkban nem tükröződik.
– Olyan partnert kerestem, aki okos, akire felnézhetek – teszi hozzá Marcsi. – Pali harmincnyolc évesen is fiatalos volt, és most is jól tartja magát. Ha egy férfinak fiatal felesége és kicsi gyereke van, általában van annyi tartása, hogy ne hagyja el magát, és gondolkodásban meg fizikailag is megőrizze a fiatalosságát. Nem mondom, hogy mindenkinek ezt kell követnie, de nekünk így jó.
– Nem bánom, hogy későn lettem apa – gondolkodik tovább a férj –, mert azt láttam a barátaimnál, hogy huszonévesen még nem tudták úgy megélni az apaszerepet, mint negyven fölött. Engem Dani is fiatalon tart, még akkor is, ha előfordul, hogy esténként túl fáradt vagyok már ahhoz, hogy együtt tanuljak vele, vagy hogy elmenjünk biciklizni. De szerintem ez nem a korom miatt van, hanem azért, mert egész nap hajtok, dolgozom a munkahelyemen.
