 |
Nem leszek mártír!
Mikor megkérdezem Szívós Mónikát, milyen viszonyban van a háztartással, rávágja: túlélem. Mónika újságíró, jelenleg otthon van legkisebb gyermekével, Pankával. Kislánya egyéves, és állandó törődést igényel. De a nagyobbak, a hatéves ikrek, Attila és Márton, és a legnagyobb, a tízéves Mónika is mindig ad elég tennivalót a számára. Előfordul, hogy egy nap ötször-hatszor is el kell mosogatni, és többször is rendet kell rakni. Nem beszélve a mosásról, a takarításról, a mindennapi bevásárlásról, és még hosszan sorolhatnánk a feladatokat.
– Tudatosan teszem a dolgaimat. Ha szükséges valami, akkor azt el kell végezni. Ám amikor megismerkedtem a feng shuival, teljesen megváltozott például a takarításhoz való viszonyom – meséli. – A feng shui szerint ugyanis, a takarítás nem pusztán a tisztaság miatt fontos, hanem azért is, mert az ember ilyenkor a bensőjében is rendet tesz. Korábban, amikor már hatodszorra mosogattam el, azt éreztem, hogy ennek soha nem lesz vége. Ma már nem az a célom, hogy mielőbb készen legyek. Egy szekrényt például aprólékosan takarítok ki, lépésről lépésre haladva, mert tudom, fontos tárgy, egyáltalán nem mindegy, hogyan néz ki. Az idők során arra is rájöttem, nem szabad állandóan tökéletességre törekedni. Nem kell azon görcsölni, hogy mindig minden a helyén legyen.
Számomra sokkal fontosabb, hogy játsszak a gyerekeimmel, ha ez nekik és nekem is jólesik. Szerintem fontos, hogy az ember a pillanat érzése szerint éljen, mert a „van”-ban van a boldogság. Soha nem lehet kockázni a gyerekekkel, ha most azonnal fel kell mosni a konyhakövet! Nem kell mártírnak lenni! A gyerekeket is bevontam a munkába. Korábban kértem, könyörögtem és kiabáltam. Ma inkább jutalmazom őket. A segítésért csillag jár, tíz csillagért pedig valamilyen jutalom, kirándulás, állatkert. Marci felmos, Attila gyakran elmosogat, és virágot öntöz, de a fő feladatuk az, hogy pakolják össze a játékaikat. Versengve segítenek. Mióta az ikrek megszülettek, a férjem is segít, vasal, alkalomadtán elmosogat és kitereget. Alapvetően mégis hagyományos munkamegosztás van közöttünk. Ottó ügyvéd, és óriási a felelőssége, gyakran fáradt, amikor hazajön. Ha megkérem valamire, megcsinálja. De valahogy úgy érzem, neki más a dolga, ő a családfenntartó, és ez négy gyerek mellett már nem is olyan egyszerű feladat.
 |
A család mesterszakácsa
Pálmai Tamás számára – bár mindennap ő ad ebédet – a főzés ünnep. A nap csúcspontja és öröme, ha hazamehet, és konyhai birodalmában nekiláthat valami különlegesnek. Lehet szidni a munkáját, a tetteit, kritizálni a feleségét meg a gyerekeit, de a főztjét… azt soha.
Ennek ellenére, pontosan érzi, ha valami nem sikerült tökéletesen. Mert ez is előfordul, hiszen állandóan kísérletezik. A családja nem is igen tudja megjegyezni egy-egy étel nevét, hiszen mindig más kerül az asztalra. A kreativitásban hisz, meg abban, hogy az ételnek nem kényszerű, görcsös robotból, hanem örömből kell születnie. Pontosan tudja, hogy mikor van olyan hangulatban, amikor be sem szabad tennie a lábát a konyhába, mert valami szörnyűség kerülne ki a keze közül. Ilyenkor egyszerűen hideget esznek.
– Bár enni mindennap kell, de nem lehet egy életen át valamit kényszerű kötelességből, gályázva végezni – mondja. – Ebben én nem hiszek. A háztartásban is mindenkinek azt kell végeznie, ami nem esik nehezére. Nálunk a feleségem nem szeret, és nem is tud főzni. Ha viszont elromlik a fürdőszobában a csaptelep, akkor ő szerzi be a megfelelőt, és ő csavarja be a villanykörtét is, ha úgy adódik. Vegyészmérnök, és ehhez is ért. A szereposztás egy családban, bizonyos pontig nem lehet férfiasság és nőiesség kérdése. Nekünk három gyerekünk van, és így alakult az életünk. Nem hiszem, hogy attól lennék férfi, hogy én szerzem be a csaptelepet, hajlandó vagyok viszont küzdeni azért, hogy a lehető legmegfelelőbb legyen a bab minősége. A főzéshez szükséges alapanyagok beszerzése is az én feladatom. Magyarán, én vásárolok. Ismerős kofáim vannak a piacon, akik, ha egy ideig nem jelentkezem, reklamálják: hol vagyok? Jó ételt ugyanis csak kiváló alapanyagokból lehet készíteni. Kofának lenni pedig szerintem, hasonlóan a fogorvoshoz és a nőgyógyászhoz, bizalmi állás.
A kreativitásomra vagyok a legbüszkébb, úgy gondolom ugyanis, hogy ha van a hűtőszekrényben valami, akkor mindig lehet főzni valami különlegeset. A múltkor például félbevágtam a kelbimbókat, kicsit megpároltam, felvert tojást öntöttem hozzá, megszórtam sóval meg egy leheletnyi szerecsendióval, a végén pedig sajttal – óriási sikere volt. A mosogatás ma már a gyerekek dolga, de korábban én mosogattam. Ez nem annyira felemelő munka, de mivel ennyire szeretek főzni, tudom, hogy ez is hozzátartozik az alkotáshoz.
