 |
Természetesen a “pszichológus” – ha egyáltalán az volt – nem járt el sem törvényesen, sem szakszerűen.
De még előbbről kell kezdenem.
Ha ön “leszbikus” volna – és ezt egyáltalán nem “bizonyítja”, hogy nem volt még barátja, vagy szívesebben van női társaságban (hiszen akkor a női szerzetesek jelentős részét is sommásan ezzel a váddal illethetnénk) –, ahhoz sem volna senkinek semmi köze, sem munkatársnak, sem főnöknek. Ha ön “zaklatná” – zaklatta volna – női munkatársait, akkor is csak ugyanúgy felelne szexuális zaklatásért, mintha különneműek tennék ezt egymással. (De hát nyilvánvaló, hogy itt erről sincs szó.)
Semmiféle főnöknek nincs joga ahhoz, hogy bármelyik munkatársát – annak beleegyezése nélkül – bárkivel, pszichológussal vagy más szakemberrel megvizsgáltassa. (Más kérdés, hogy bizonyos munkakörök előírják az orvosi vagy pszichológusi vizsgálatot alkalmazás esetén, de ezt nem egy személy rendeli el egy másik személlyel szemben.)
A pszichológus természetesen törvénytelenül járt el.
De, mint erre utaltam, nemcsak törvénytelenül, hanem szakszerűtlenül is. Ismerni vélem a grafológia értékeit és lehetőségeit, de kizártnak tartom, hogy valakinek az aláírásából pszichológiai szakvéleményt lehessen formálni.
A tulajdonos “ügyes” volt, hogy nem a “buzi”-ságra hivatkozva bocsátotta el, hanem arra hivatkozva, hogy nincs elég munka. Így ő nehezebben perelhető, és feltehető, hogy a még ott dolgozók nem fognak ellene vallani, tanúskodni.
Személy szerint nagyon szeretném, ha állampolgári jogainkban való öntudatosságunk odáig fejlődne, hogy ilyen esetben tüstént perbe fognánk a “szakembert” és a tulajdonost, megkapva ehhez a megfelelő jogsegélyt is különböző civil szervezetektől, még akkor is, ha a “pletykákra” nehéz hivatkozni.
Az ön feladata – ha nem akar ilyen megkésetten már pereskedésbe vágni – az, hogy a megszégyenítés és meghurcoltatás után ismét helyre állítsa lelki egyensúlyát, és új, emberi munkahelyet keresve, vagy akár otthon dolgozva, megint teljes életet tudjon élni; és éppen azt a teljes életet, amely a maga személyiségéből – visszavonultságából, életmódjából – következik.
