– Akkor beszélünk cukorbetegségről (latinul diabetes mellitus), amikor az éhgyomorra, vagy az étkezés után mért vércukorszint, esetleg mindkettő meghaladja a normál határértéket, s ismételten mérve is ezt találjuk – szögezi le dr. Winkler Gábor egyetemi magántanár, a Szent János Kórház II. számú Belgyógyászatának osztályvezető főorvosa. – A cukorbetegség formáit 1-es és 2-es típusba soroljuk, s ezeken kívül ismerünk terhességi diabéteszt, illetve az “egyéb” kategóriába tartozó cukorbetegséget is.
Kell az inzulin
Az 1-es típusú cukorbetegség leggyakrabban fiatal korban jelentkezik. Ez a probléma az immunfelismerő rendszer zavarán alapul: valamilyen ágens (például vírus vagy táplálkozási tényező) bekerül a szervezetbe, s ez ellen a nem teljesen érett immunrendszer ellenanyagot termel – ám az ellenanyag a hasonló szerkezetű saját fehérje ellen is harcba lép, és elpusztítja a hasnyálmirigy inzulinelőállító sejtjeinek nagy részét vagy egészét. Ez pedig inzulinhiányos állapotot idéz elő.
A 2-es típusú cukorbetegség hátterében állhat az inzulinhatás elégtelensége (inzulin termelődik, de biológiai hatása elmarad a kívánttól), vagy az inzulintermelődés zavara. A 2-es típusú diabéteszt tehát a kórformák sokszínűsége jellemzi, míg az 1-es típusú megbetegedés klinikai megjelenése általában azonos.
Az 1-es típusú kórforma rendszerint heves tünetekkel indul: a beteget szájszárazság kínozza, állandóan szomjas és nagy mennyiségű vizeletet ürít. Fogyás is jelentkezhet, s a lehelet aromás illatú. Kezeletlen állapotban tudatvesztés, esetleg kóma alakulhat ki a magas vércukorszint miatt, valamint az azt kísérő, egyéb anyagcserezavarok következtében.