és miként próbálják megúszni, hogy kellemetlen élményekkel érkezzenek haza. Így, a jövőben talán felhasználhatunk néhány tippet a tapasztalataikból.
 |
Alvómaci és kispárna
Utasi Andrea három kisgyermek édesanyja, Márk és Bálint most három és fél évesek, Maya, a nővérük öt. Nemrég tértek haza leányfalui nyaralásukról. Nem ez az első vakációjuk, amit ott töltöttek; kipróbáltak már néhány helyet, de idáig ez jött be a leginkább.
– Az első nyaralásunkról nem őrzök kellemes élményeket. Még csak féléves volt a kislányunk, amikor elutaztunk a Balaton mellé – meséli Andrea. – A tervezett két hétből csak egy lett, mert a szállásunk nagyon messze volt a strandtól. Mayát akkor még szoptattam, és ez is sok gonddal járt. Nem vagyok eléggé nyitott ahhoz, hogy a strandon megetessem, így állandóan jönni-menni kellett. Nagy könnyebbség lenne a kisgyermekes szülőknek, ha a strandokon is kialakítanának erre a célra egy külön helyiséget.
– A fotókat elnézve idén azért már jobban sikerült a nyaralásotok…
– Azért szeretünk ide járni, mert közel a vízpart, jókat lehet kirándulni a környéken, de most sem ment minden olyan simán. A férjemmel június elejére terveztük a vakációt, ám ez több héttel eltolódott, mivel a gyerekek sorra bárányhimlősek lettek. Szerencsére ez a leányfalui ház egy rokonunké, így tudtunk módosítani. Egy utazási irodánál nem biztos, hogy ez megoldható lett volna.
– Mennyi időre van szükséged, hogy megfelelően felkészülj a nyaralásra?
– Ma már ezt is rutinosabban megy: elég fél nap. Egyévesek voltak a fiúk, amikor először elmentünk velük vakációzni. A barátnőmék is elkísértek minket; az ő kisteherautójukba befért az etetőszékektől kezdve a babakocsikig minden. De az is előfordult már, hogy valamit itthon felejtettünk: például a lázmérőt, vagy elfogyott a pelenka. Kisebb településeken órákat kell bolyongani, amíg végre megveheti ezeket a dolgokat az ember.
– Mi a teendő, ha rossz az idő?
– Akkor is menni kell, velük nem ülhetünk a négy fal között. Hamar elunják magukat, ezért nem vállalkozunk még hosszabb útra. A magunkkal vitt játékok, kispárnák, alvómacik is nagy segítséget jelentenek. Azt hiszem a gyerekek igazán még nem igénylik a nyaralást, inkább mi ragaszkodunk hozzá. Ők itthon érzik magukat a legjobban, a saját kis dolgaik között. A számukra az a legideálisabb, ha egy-egy napra elutazunk valahová.
– És ti mennyire tudtok kikapcsolódni a vakáció alatt?
– Tulajdonképpen semennyire. Nem akarok pesszimistának tűnni, de így van. Nyaralás alkalmával is ugyanúgy kell végezni a napi munkát, mintha itthon volnánk. Rengeteg csomaggal indulunk el, ám képtelenség annyi ruhát vinni, hogy ne kelljen mosni. Étteremben enni elég sokba kerül és a gyerekek sem képesek még nyugton ülni, így főzni is muszáj. Talán annyi a könnyebbség, hogy nem kell vásárolni, mert próbálunk mindent megvenni előre. Ezzel nem keveset lehet spórolni is.
– Gyerek nélkül nem vághattok neki egy rövidebb pihenésnek?
Idén először sikerült elmennünk kettesben a férjemmel pár napra külföldre. Számomra ez volt az igazi kikapcsolódás. Persze ehhez is óriási szervezőmunkára volt szükség. A gyerekeket nem akartuk a nagyszülőkhöz vinni. A környezetváltozás és az, hogy mi sem vagyunk velük, túl sok lett volna nekik. Ezért a nagyszülők költöztek be hozzánk, ami megint nem volt egyszerű, de megérte. Úgy utaztunk el, hogy tudtuk, a legjobb kezekben vannak a gyerekek. Másként biztosan nem élveztük volna a vakációnkat, és félóránként telefonáltunk volna haza.
