Hahó, itt a hótündér!
Oriskó Mariann és a négyéves Kitti
Míg régen minden fa alatt kis jászol állt, addig ma a Jézuska már nem jár minden otthonban. Egyre több helyen az ajándék “tényleg” a szülőktől van, a karácsony “csak” a szeretet ünnepe.
– Kitti tőlünk, a nagyszülőktől és a rokonoktól kapja már az ajándékot, nem a Jézuska hozza neki – meséli Oriskó Mariann, a négyéves Kitti édesanyja. – A Mikulás természetesen nálunk is jár minden évben, de a karácsonyi ajándékot már apától és anyától kapja a gyerek. A karácsony nálunk arról szól, hogy együtt legyünk. Gyerekkoromban nálunk sem volt különösebb vallási vonzata a karácsonynak. Mivel kicsi a lakásunk, csak apró fánk van, az igazi nagy karácsonyfát a nagymamánál segít díszíteni Kitti. Amikor másnap összegyűlik a család, ő élvezi talán a legjobban az ajándékozást, és nem okoz problémát, hogy miként került hirtelen elő a semmiből az a sok ajándék. Később persze, ha már kicsit idősebb lesz, elmeséljük neki, honnan ered ez a hagyomány, de ennek még nem jött el az ideje.
Van, ahol a karácsonyi ajándékot is a Mikulás, esetleg a hótündér hozza. Halász Etelka, a Magyar Mikulás Alapítvány szolgálatvezetője szerint itthon is kezd megszokottá válni, hogy Mikulást nemcsak december hatodikán, hanem karácsonykor is rendelnek. Orosz szokásokat követve pedig már szilveszteri buliba is hívják Mikulásékat. Baráti összejövetelek, vállalati ünnepségek alkalmával is feltűnhet segítőtársaival a piros ruhás öregúr. Jöhet ilyenkor krampusz, hótündér vagy angyalka is, utóbbi fehér selyem ruhában, hófehér vagy arany színű szárnnyal. Megesett, hogy focisták ünnepségére volt hivatalos a Mikulás, s zöld-fehér vagy piros-kék ruhában jelent meg a sportolók között. A Mikulások tapasztalatai szerint a felnőttek imádják eljátszani, hogy még mindig gyerekek, és nagyon örülnek télapó által átadott ajándékoknak. Egy-egy vállalati vacsora alkalmával a Mikulás vagy az angyalka néha még a deresedő halántékú cégvezetőket is éneklésre, versmondásra bírja. Tény, hogy egy csinos angyalka minden férfi számára kedves meglepetés, de a közelebbi ismerkedés tilos, még akkor is, ha a hótündért vagy az angyalt a feleség hívja házhoz, hogy kellemes meglepetést szerezzen a férjének.
Te leszel a legszebb ajándék!
Az elmúlt egy-két évben nagyot változtak az ajándékozási szokások. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy mindannyian a személyre szóló, ötletes ajándékoknak örülünk legjobban. A fantázia, a kreativitás és a másikra való odafigyelés fontosabb a testre szabott ajándék beszerzésénél, mint a vastag pénztárca. Hogy saját házunk táján maradjak, a tavalyi, szerkesztőségi karácsonyozáson Hulej Emese kolléganőm azzal lepte meg fotósunkat, Falus Krisztát, hogy néhány, emlékezetes címlapmodellje “nevében” írt neki egy-egy tréfás, találó levelet. Kriszta szeme gyanúsan csillogott, és azt hiszem, tavaly ez volt számára a legszebb ajándék.
Előfordulhat, hogy valaki nagyobb örömet szerez a feleségének egy fitneszbérlettel, mint egy szép ékszerrel. Mostanra kezd divatba jönni a wellness-hétvége: azok a férfiak, akik látják, hogy társuk túlhajszolta magát, kényeztetős hétvégével ajándékozzák meg. Néhányuk ennél is különösebb ajándékot választ.
– A múlt héten bejelentkezett hozzám egy úr a barátnője nevében – meséli dr. Sas György plasztikai sebész – A hölgy azt hitte, egy barátjukat fogják meglátogatni az új lakásában. Mivel a rendelőm egy társasházban van, csupán az ajtón belépve derül ki, hova került az ember valójában. Az úr is csak itt vallotta be, hogy ez a karácsonyi ajándéka: a régóta vágyott mellnagyobbítás részleteit jöttek megbeszélni. A hölgy örömében az ajándékozó nyakába ugrott, jól sikerült a meglepetés. Egy másik páciensem – akinél elvégeztük az arcfelvarrást – annyira elégedett volt, hogy karácsonyi meglepetésként a férjét is befizette.
Meghívom a családot – az étterembe
A szenteste többnyire még ma is szűk családi körben telik, a karácsony második vagy harmadik napját azonban manapság sokan inkább étteremben ünneplik. A Béke Hotel Radisson éttermében már évek óta rendeznek családi karácsonyi ebédeket december 25-én, 26-án.
– Jó pár éve már annak, hogy az első karácsonyi brunch-ot lebonyolítottuk – meséli Blaskó Péter a szálloda igazgatóhelyettese. – Kezdetben csak az ünnepek alatt is nálunk tartózkodó külföldiek miatt találtuk ki, aztán szép lassan egyre több magyar vendégünk lett. Idén már biztosan számíthatunk azokra a törzsvendégekre, akik rokonaikkal, barátaikkal minden évben nálunk ünneplik a karácsonyt, nem ritkák a húsz-huszonöt fős társaságok. Egyre népszerűbbek ezek a közös ebédek, hiszen a háziasszonyoknak is kényelmesebb, hogy nem kell a bevásárlással, főzéssel, mosogatással bajlódniuk. A szokványos és a különleges karácsonyi ételekből, édességekből igyekszünk a lehető legnagyobb választékot elővarázsolni a vendégeknek. Az egész hotel ünnepi díszben ragyog ilyenkor. A gyerekek is borzasztóan élvezik a helyzetet, olyan, mintha vendégségbe mennének.
Szenteste kerek almával
A hagyományok szerint a karácsonyt zárt, családi körben ünnepelték. Amikor az Esthajnalcsillag már feljött, elkezdődhetett a vacsora. A gazdasszony minden ételt az asztalra tett, mert a vacsorát felállás nélkül kellett elfogyasztani. Imádkoztak, s a vacsora nyitányaként helyenként mézbe mártott dióbelet, esetleg fokhagymát ettek, hogy elűzzék a gonoszt. Az étkek között szerepelt a hal, a bejgli, valamint dió is. A vacsora befejezésekor a gazdasszony annyi gerezdre vágott egy kerek, piros almát, ahányan az asztalnál ültek, hogy ugyanolyan kerek, összetartó legyen a család a következő évben, mint amilyen kerek az alma. Sok család részt vett az éjféli misén is.
Rövidnadrágos Mikulás a pálmák tövében
Dániel Judit négy évvel ezelőtt az első közös karácsonyát töltötte párjával. Szerették volna megszervezni a nagy, családi karácsonyt, de nem úgy sikerült, ahogyan tervezték, mert rokonaik az ország több részében élnek, és nem tudtak mindannyian összejönni a szépen terített asztal mellett. Azóta Juditék nem is kísérleteznek azzal, hogy itthon töltsék az ünnepeket, hanem elutaznak a forró nyárba.
– Három éve, ősszel a férjem óvatosan megkérdezte, mit szólnék, ha Thaiföldön ünnepelnénk – meséli Judit. – Ő már többször járt ott, megszerette az országot. Igent mondtam. Nem bántam meg, hogy Bangkokban ünnepeltünk, s azóta minden évben így teszünk: december közepén elutazunk, és csak egy hónappal később jövünk haza.
– Milyen a bangkoki karácsony?
– Nagyon hangulatos, gyönyörűen süt a nap, harminc fok van, ám ugyanúgy feldíszítik a műfenyőket és a pálmafákat, mint nálunk. Rövidnadrágos, pirossapkás thai Mikulások osztogatják a gyerekeknek az ajándékokat. Ilyenkor még inkább megtelik a város turistákkal, magyarokkal nemigen találkoztunk, de jókedvű, külföldi baráti társaságok, nagy családok ünnepelnek, buliznak karácsonykor Bangkokban. Sok az egyedülálló ember is, aki talán nem akar otthon ülni és emlékezni, inkább elutazik, megismerkedik másokkal, és vidáman tölti az ünnepeket.
– Hogyan töltitek a Szentestét?
– Megvacsorázunk, nézzük a vidám forgatagot, beszélgetünk egy koktél mellett, és egyszerűen csak jól érezzük magunkat. Nem készülünk ajándékkal, hiszen számunkra az a karácsonyi ajándék, hogy együtt lehetünk ezen a csodálatos, egzotikus helyen.
Letáncolunk néhány bejglit
– Lassan már hagyomány, hogy páran december 23-án éjjel elmegyünk bulizni – kezdi Lami Juli. – Ilyenkor általában a beülős helyeken van tömeg, ott a barátok ajándékoznak. A táncos klubokban nagyon kevesen vannak, de a szokottnál jóval barátságosabb mindenki a másikhoz. Az alternatív kocsmákban is mosolyogva teszi fel a DJ a legnépszerűbb tinislágereket, ha kéred, majd a mikrofonba búgva küldi annak a “csodálatos hölgynek”, aki, legnagyobb meglepetésedre, te vagy! Könnyen lehet ismerkedni is, aminek viszont lehetnek kellemetlen következményei.
Tavaly egy fiú, akinek 24-én hajnalban megadtam a számomat, Szenteste nyolckor felhívott, hogy mit csinálok éppen?? Még jó, hogy csak a hangpostámmal tudott társalogni.
– Ebből látszik, hogy még a legnagyobb bulizók is leállnak 24-én – folytatja Fritz Anikó. – Bár egy pincér barátom szerint ilyenkor is lenne igény a kulturált szórakozásra. Hiszen a szinglik, akik külön laknak, a karácsonyi vacsora után lelépnek a szülői fészekből. Ha nincs kedvük egyedül ülni a lakásukban, akkor felkutatják azt az egy-két helyet, amelyik nyitva van. Én azért mindig otthon töltöm a Szentestét. Huszonharmadikán is csak azután jövök el, ha a Jézus Krisztus Szupersztár zenéjére feldíszítettük a fát. Huszonnegyedikén délelőtt a húgommal elmegyünk moziba, megnézzük az utolsó előadást, rendszerint egy gyerekfilmet, és lelkünkben újra tízévesek vagyunk!
– Huszonötödikén viszont újra beindul a város – teszi hozzá Juli. – Addigra már sokan túlcsordulnak a családi programoktól, és főleg a folyamatos evéstől. Jó egy kicsit mászkálni, letáncolni néhány bejglit.
Van azért, aki Szenteste sem akar a családi vacsora és ajándékozás után otthon tévézni, s házibuliba vagy nyitva tartó szórakozóhelyre megy. A szinglik körében is népszerűek a karácsony éjjeli bulik.
A huszonhat éves Ági, aki egy éve szakított a barátjával keserűen idézi fel tavalyi karácsonyát: – Amikor anyuék lefeküdtek aludni, a lelkem összeszorult, hogy miért nincs, aki megöleljen. Idén ez nem így lesz! Már megszerveztük, hogy törzshelyünk, az egyik budapesti pizzéria kinyisson este tizenegykor, és összegyűlünk ott húszan-harmincan, nemcsak szinglik, hanem párok is, akik nem akarnak a tévé előtt kornyadozni, hanem inkább kiélvezik a karácsony összes pillanatát. Láttam külföldi filmeket, amelyekben karácsonykor a barátok összejöttek, a családok nem zárták magukra az ajtót. Bárcsak Magyarországon is így lenne ez, akkor senki sem érezné magát egyedül ezen az ünnepen…
Zászlók a fán, háromkirályok helikopteren
A régi spanyol énekesek karácsonykor a nemesség és az arisztokrácia szórakoztatására papírcsillagokat vittek magukkal. Ezt a szokást Spanyolországban ma már csak hírből ismerik, viszont innen terjedt át a Fülöp-szigetekre, ahol ma is élő karácsonyi hagyomány.
Dániában díszítették először a karácsonyfát apró, piros-fehér nemzeti színű zászlók sokaságával. Ez a szokás terjedt át a közeli Finnországba, természetesen ők kék-fehér mini lobogókat akasztanak a fára.
Mexikóban nem csak karácsonykor szoktak pinata-t ütni. A pinata eredetileg egy hatalmas, zárt, krepp papírral dekorált kerámiatartály volt. Ma már inkább csak erős kartonból készül. Ezt töltik meg cukorral, gyümölccsel, játékokkal, majd lelógatják a mennyezetről, s bekötött szemmel addig ütik botokkal, amíg el nem törik vagy ki nem szakad, s egész tartalma a földre nem hull. Ekkor kezdődik el a gyerekek közötti nemes versengés, hogy ki tud több ajándékot összegyűjteni.
A híres angol szilvapuding eredetileg marhafaggyúból készült. Enni lassan kellett, mert úgy tartották, hogy ahányszor eszik belőle valaki, annyi boldog napja lesz majd a következő évben. Változtak táplálkozási szokásaink, és marhafaggyút sem árulnak minden sarki üzletben, így a modern szilvapuding sem áll el az idők végezetéig.
A spanyol gyerekeknek nem a Jézuska hozza az ajándékot, hanem a háromkirályok – ráadásul tevén. Az volt a szokás, hogy a családok előző nap hagytak az asztalon friss vizet a megfáradt tevéknek, süteményt és pálinkát a királyoknak. Másnap reggelre mindezek helyett cserébe ott találták az ajándékaikat. A mai háromkirályok már modernebb eszközökön – például helikopteren vagy hajón – közlekednek.
A fenti példákból kitűnik, a karácsonyi hagyományok változnak. De bárhol legyünk is ilyenkor a világban, egy valami remélhetőleg örök és változatlan marad: a szeretet.
