Kitalált múlt – égi jövõ

Mivel fogalmam sincs, mihez is kezdhetnék néhány potya évszázaddal, a német szerző tézisei nem ezért ütöttek szöget a fejembe. Azt viszont érdekesnek találom, vajon tényleg ilyen egyszerűen lehetett, és lehet ma is meghamisítani a történelmet.

Hová tűntek az avarok, hol vannak az Európát dúló vikingek nyomai, miként veszett nyoma néhány száz évre több tucat virágzó városnak, hogy aztán ismét előkerüljenek? Heribert Illig Kitalált középkor című könyve szerint egyszerűen ezért, mert háromszáz évet beleírtak a történelembe. A hatszáz negyven és kilencszáztizenkettő közötti korszak puszta fikció, Nagy Károly kitalált személy volt, csatáival, a róla szóló krónikákkal, mondákkal, és hőskölteményekkel valamint az egész általunk ismert frank birodalommal egyetemben.





A német úr lapunknak elmondta, hogy alapvetően germanisztikából doktorált, de az alkalmazott matematika sem áll távol tőle, hiszen tizenhárom éven át bankok számára készített rendszeranalíziseket. Történészként tehát autodidaktának számít, bár hangsúlyozza, hogy könyve megírásához épp a tényekhez való ragaszkodása vezette el. Nem hajlandó ugyanis tudomásul venni, ha a konkrét, kézzelfogható tudományos bizonyítékok alapján levont következtetések ellentmondanak a logika szabályainak. A hivatalos történészek által elfogadott múltba elmélyedő rendszeranalitikus túl sok a homályos foltot, erőszakoltnak tűnő, szokásjog alapján elfogadott következtetést fedezett föl.





Ekkora svindli…

Nem célom, még kevésbé feladatom részletesen ismertetni azokat a régészeti, építészeti, kulturális-, had- és gazdaságtörténeti érveket, amiket a szerző felsorol állításai igazolására. Nem vagyok gyakorló történész, a lap olvasóinak zöme ezt szintén nem mondhatja el magáról, azok közül pedig, akik a történelemmel behatóbban foglalkoznak, és válaszoltak a kérdésemre még Párdányi Miklós tanár úr véleménye tekinthető a legszalonképesebbnek. A történelem tudományok vaskalaposnak nem mondható doktora, (aki annak idején többször elkövette azt a hibát, hogy engem is átengedett a vizsgáin) – először is leszögezte: nem olvasta az említett művet.

Bár nem ígéri, hogy hamarosan pótolni fogja ezt a hiányosságát, azt viszont így is nyugodt szívvel kijelenheti, hogy egy ekkora svindlihez annyi dokumentumot kellett volna egymással keresztbe-kasul egyeztetni, olyan átfogó és tökéletesen szervezett egész Európát behálózó hibátlan akcióra lett volna szükség, ami gyakorlatilag nem kivitelezhető. Tény, hogy a középkor korai szakasza a hamisítók virágkorának számít, ám ilyen összefüggő rendszert nem hozhattak létre az egymással gyakran homlokegyenest ellentétes érdekű európai hatalmasságok írnokai.


Középkori manipuláció





Hasonlóképp indult a beszélgetésem Kövér Tamással is, aki megkérte, hogy ne tituláljam történésznek, se politológusnak, se kommunikáció elmélettel foglalkozó szakembernek, írjam róla egyszerűen, hogy újságíró.

Őt már eleve arra kértem, hogy csak röviden fejtse ki, miért valószínűtlen a betoldott háromszáz év elmélete, inkább arról beszéljünk, vajon nagyobb biztonsággal jelenthetjük-e ki ma, hogy tudjuk, mi történik a világban.

Tamás szerint tény, hogy abban az időszakban, amikor az írás tudománya gyakorlatilag egyházi privilégium, az írásbeliség pedig egészen a középkor virágzó szakaszáig kizárólag a latin nyelvet értők kiváltsága volt, a mainál sokkal erőteljesebben lehetett befolyásolni az írásos dokumentumok tartalmát. Viszont még ekkor sem füllenthette egy hadvezér, hogy győzött a csatában, ahol a valóságban elverték, mint a kétfenekű dobot, mert az ilyesmi azért akkoriban is kiderült.
A dokumentumokat másoló szerzetesek feladatot hajtottak végre, nagy pontossággal kellett kézzel sokszorosítaniuk az előttük fekvő kódexet, világi, vagy vallásos tárgyú irományt. A nyilvánvaló túlzásokat többnyire transzcendens események kapcsán vetették papírra – tette hozzá Tamás. Például Szent László legendáját, aki rácsapott a sziklára, és ezzel létrehozta a Tordai hasadékot.