Az aprócska hírt szerkesztőségünkbe érkező olvasói levélözön és telefondömping követte: hirtelen úgy tűnt, mindenki távmunkával akarja megkeresni a kenyérre valót. Jól jellemzi az érdeklődés méretét, hogy az aprócska híradás utóélete még a megjelenés után két évvel sem enyészett el: néhány betelefonáló olvasónk még ekkor is érdeklődött, lenne-e lehetősége távmunkára.
Munkafeladat: kirándulás
Miniszteri szinten is elkezdődött az ország felzárkóztatása a „távmunkálkodó” Európához. Ugyan felmérés még nem készült róla, hányan választották hazánkban a munkavégzés e formáját, de becslések szerint legföljebb néhány tízezren lehetnek, ami a munkavállalók egy százalékát sem teszi ki. Az Informatikai és a Munkaügyi Minisztérium szándékai szerint ezt az arányt három év alatt öt százalékra kellene feltornázni. Addig azonban még sok minden változhat. Lássuk, mi a helyzet ma!
A távmunkában dolgozónak jól kell tűrnie az egyedüllétet, el kell végeznie önállóan, időre az adott munkát, a főnök folyamatos figyelő tekintete nélkül – erre azonban nem mindenki képes. Az egyik multinacionális cégnél, ahol egy részleget kihelyeztek távmunkába, egy dolgozó inkább mindennap bejárt a kézi számítógépével, majd remegve leült a portán, és ott végezte a munkáját. Azt hitte, a „hazahelyezéssel” akarják lassan kirúgni, ő viszont nem hagyta magát! De kellemesebb esetek is előfordulnak: egy ismerősöm végzett már távmunkát térképkészítő cég megbízásából is. Neki az volt a feladata, hogy végigjárja a turistaútvonalakat, és magnóra mondja a látottakat. Kirándult egy jót…
Távlati lehetőség: a távmunka – II. rész>>