 |
James Murray professzor tíz évig tanulmányozott hétszáz párt a Washingtoni Egyetemen. A kísérlet elején negyedórás interjún figyelték meg a friss házasokat. Mindeközben megmérték, hogy a pár milyen hatékonyan tudja megbeszélni a szexszel, a pénzzel és a gyerekkel kapcsolatos gondokat. Az eljárás során pluszpontokat lehetett kapni a kifejező gesztusokra és a mosolyra, és mínuszokat a ridegségre, a szemforgatásra meg a félrevezetésre.
Például: mínusz három pont járt a gúnyolódásért, plusz kettő a humorért. A pontokat végül egyenletbe foglalták, és az eredményeket kétévente ellenőrizték. A megjósolt válások szinte mindig bekövetkeztek, mint ahogy a felhőtlen házasságokban is folytatódott a vége-hossza nincs turbékolás.
Mármost két eset lehetséges. Kezdjük a könnyebbikkel: augusztus elején óriási kánikula tombolt, vele együtt pedig hatalmasra duzzadt az uborkaszezon is. Nem lehetetlen, hogy ettől szökkent szárba egy effajta, tipikus hőguta-hír. Másrészt viszont elképzelhető, hogy James Murray professzor tényleg kidolgozta a boldog házasság képletét, ami aztán vagy működik, vagy nem. Ha nem, akkor a prof. és felfedezése először bevonul az anti-Nobel-díjasok oszlopcsarnokába ahol már eleve olyan kutatók foglalnak helyet, akik a sörhab tartósságáról, a banán görbületéről vagy a rigófütty társadalomra gyakorolt hatásáról értekeztek , majd pedig eltűnik a jól megérdemelt feledés ködében. Ha azonban a képlet mégis működik… Bele sem merek gondolni.
Tönkremegy az összes házassági tanácsadó és válóperes ügyvéd. Megszűnik Jerry Springer tévéműsora, ahol a párok minden adásban egymásnak esnek (nem szexuálisan!). Többé nem készülnek hollywoodi filmek bántalmazott nőkről, akik végül bosszút állnak férjükön. A “házasságtörés szót mindörökre töröljük a szótárakból. Nem lehet majd leülni a városi parkok padjaira, mert mindegyiken boldog párok csőröznek. És mindehhez elég lesz helyet foglalni párosan egy számítógép-képernyő előtt, vagy megköpdösni a tintaceruzát, és egy darab papíron kiszámítani, működik-e majd a házasságunk.
Egyelőre a képletet nem hozták nyilvánosságra, de azért lehet sejteni, milyen paramétereket tartalmaz.
Mi, férfiak, pluszpontokat adhatunk magunknak a “lovagregény-állandó minél erőteljesebb jelenlétéért, úgymint: “tudja-e ötpercenként elmondani partnerének: szeretlek? (Figyelem! A “Hát persze, hogy én is szeretlek… csak fél pontot ér!) “Rózsavásárlási hajlandóság paramétereink sokat nyomhatnak a latba, főleg, ha hetente egyszer hazaállítunk egy kisebb kazallal.
A “házimunka-szorzó” csodát tehet a végeredménnyel, de sajnos, ilyenkor be kell vállalnunk a tesztben, hogy hajlandóak vagyunk belenyúlni az elátkozott, barna színű mosogatóvízbe is, a parkettához cementálódott zoknikat pedig nem a porszívóval szedjük fel a földről. A “gyereknevelési együttható vizsgálata során akkor sem szabad büntetéssel fenyegetni szemünk fényét, ha letörölte a merevlemezről az összes pornóképünket, a “konyhapénz-tétel-nél pedig akkor érünk el minél jobb eredményt, ha vállaljuk, hogy teljes fizetésünket hazaadjuk, sörözni pedig csak minden szökőévben megyünk el, és még abban az évben haza is találunk.
Figyelni kell a “bunkóság-reciprokra is, így sohase mondjuk párunknak, hogy “azanyádúristenit, akkortörtvónaelakezem, amikó gyűrűt vettünk, mert rengeteg pontot veszthetünk, miképpen akkor is, ha túl nagy értéket vesz fel a “látványosan stírölni a strandon a monokinis csajokat asszonyunk mellől-mutató. Ha pedig mindezt betartjuk továbbá odafigyelünk vagy ötezer egyéb paraméterre, szorzóra, állandóra és együtthatóra , akkor nagyon könnyen előfordulhat, hogy nem is nagyon lesz szükségünk házasság-egyenletre. És akkor Murray professzor állás után nézhet, mi meg boldogan élünk, amíg… Amíg fel nem fedeznek egy újabb képletet.
