 |
De megkóstoltuk (mit megkóstoltuk, faltuk) a bio-cukkinit, padlizsánt, paradicsomot és a többi garantáltan vegyszermentes fölséges étket is: birkagulyást, babgulyást, slambucot, vadnyulat vadasan, őzpörköltet, sült malacot az első bio-főzőversenyen a Balmazújvároshoz közeli Vókonya-pusztán. Igaz, akkor még nemcsak azt nem tudtam, hogyan lesz azokból a nyurga kocákból töpörtyű, de arról sem volt tudomásom, hogy az Európai Unió is drukkol a mangalicáknak, helyesli a vadpörkölt fogyasztását és támogatja a vegyszeres permetezés helyett a katicabogárral óvott sütőtök termesztését.
Kérdezhetik persze, hogyan keveredik a töpörtyű a bio-menübe, az Unió a hortobágyi Vókonya-pusztára, s a vaddisznópörkölt mióta számít öko-ételnek? Hát éppen erről van szó…
Küldjetek paprikát! Azt a sárgát…!
Évekkel ezelőtt már szűk családunkban is feltűnt, hogy vannak a hazai földnek olyan termékei, amelyeknek az értékével nem vagyunk tisztában. Nálunk vendégeskedő francia barátaink a tokaji mellett mindig vittek magukkal egy-két kilónyi fehérrépát, itthon főzött baracklekvárt, s ha nagy kocsival jöttek, egy láda jonatánt. Állították, ilyen ízeket sehol másutt nem találnak. Egyszer stockholmi ismerőseinktől hozott üzenetet valaki:
Küldjetek paprikát, tudjátok, azt a sárga, húsosat…!
Mathilde soha nem ment haza, Berlinbe, házi őrlésű pirospaprika és keményre főzött szilvalekvár nélkül… Ezeket vitte ajándékba. Mezőgazdászok társaságában hallottam nemrég, hogy a hollandok háromszoros árat fizetnek a magyar búzáért.
Miért? kérdeztem, azt felelték, mert értékes. Mert arrafelé olyan vegyszeresek már a földek, hogy minden pénzt megadnak az egészséges élelmiszerekért.
Vigyázat! Nagy átverés zajlik…
 |
| Rózsa Péter |
Teljes körű a gazdaság: kertészet, takarmánytermesztés, legeltető, szabad állattartás egészíti ki egymást. A pusztai legelőn tartott állatok, szürkemarha, szarvasmarha, racka juhok, mangalicák csak akkor kerülnek karámba, ha hizlalásra fogják őket. A ,,hizlalóban” a természetes takarmány mellett megeszik a kertészet értékes hulladékait, ami megmarad, megy a komposztba. A kopasznyakú, kendermagos és gyöngytyúkok, a fodrostollú lúd, és társaik szabadon élnek a pusztán, a vadnövények, és az állatok ,,hagyatéka” biztosítja a táplálékukat. Rég elfeledett ízeket kóstol, akit itt tojással, hússal kínálnak. Nemrég kezdett működni a feldolgozó üzem, zakuszka, pritamin, padlizsánkrém, paradicsomlé egyelőre ez a kínálat. Rózsa Péter tapasztalatai alapján az ökogazdálkodás lelkesült apostola, fáradhatatlan szószólója. Mástól hallottam, hogy az Év Biotermékének Nagydíját az ő zöldségkollekciója kapta.
Fölmegy a tornácra, a muskátlijai közé. Jól ismert szalmakalapja alá, kockás inge helyett ma fehér ünnepit húzott. De a mondandóját nem adjusztálja. Sose szokta.
A talaj, a vizek, a levegő szennyezése katasztrofális. S az emberi szervezet se bírja a végtelenségig, hogy az élelmiszeripar szintetikus anyagok seregével, színezékekkel, tartósítókkal, aromákkal, állományjavítókkal terheli a levegőből, a tisztítószerekből, az élelmiszereinkből származó vegyszerektől elgyengített szervezetünket. Allergiával, magas vérnyomással, asztmával, daganatos betegségekkel, stresszel, szorongással reagál a testünk… Mikor kapunk észbe? Mikor véssük eszünkbe az ókori figyelmeztetést: Az ételed az életed! A bevásárlócenterek raklapjain az áruhegyek elhomályosítják a szemet, elhisszük, hogy a sok, a nagy, a cicomás, a konyhakész, az akciós ez mind értünk van. Vigyázat! Világméretű átverés zajlik! Nézzenek körül Virágoskúton és kint Vókonyán, látni fogják, a biogazdálkodás valami egészen másról szól.
A széki csér esete a szürkemarhával – II. rész
