Salma Hayek, a mexikói csoda – II. rész

Amerikába jöttem

Salma megelégeli a helyi hírnév szűkös korlátait, és 1991-ben úgy dönt, hogy szerencsét próbál Hollywoodban. Robert Rodriguez hívására érkezik az álomgyárba.
A rendező ekkor már túl van a nevetségesen olcsón, hétezer dollárból elkészített El Mariachi című filmjén és az azt követő tomboló sikeren. (Azért lehetett ilyen olcsón megcsinálni a bosszúálló, gitártokjában fegyvert hordozó népi hős történetét, mert Rodriguez volt a forgatókönyvíró, az operatőr, a rendező, a családtagok meg a szereplők.)

Salma karrierje azonban nehezen indul – főleg azért, mert erős akcentussal beszéli az angolt. “Ha mexikói vagy, és nem beszéled rendesen az amerikai angolt, mindenki szobalánynak néz” – kesereg egy interjújában. Nehéz a kezdet.
Az 1993-as Mi Vida Locaban csak néhány mondatos mellékszerepet kap, aztán újra tévésorozat jön, amelyben ő játssza a vicces szomszédlányt. Egészen 1995-ig kell várni: ekkor hívja el földije, Rodriguez a Desperado egyik főszerepére. A Desperado az El Mariachi folytatása, itt azonban már nem kell spórolni a jó kemény amerikai dollárokkal: a feketébe öltözött zenész macsót a szupersztárrá váló Antonio Banderas alakítja, Hayek pedig egy olyan álmos kisváros könyvesboltjának szemrevaló tulajdonosa, ahol senki az égvilágon nem olvas. Nemcsak szexjelenetük okoz forró pillanatokat Salma számára, de az akcióbetétek is. Nem enged dublőrt használni, így ő röpköd a robbanásokban, láthatatlan drótokra függesztve, és nagyon tetszik a móka. (A szexjelenet viszont nem annyira: gyerekkorában erős katolikus nevelést kapott, még bikinit sem volt szabad viselnie. A Desperado pikáns felvételei után mindig sírógörcsöt kapott; így válhatott Banderas egyetlen olyan női partnerévé, akire nem féltékeny a színész háklis felesége, Melanie Griffith.)

Frida

Kígyótól az Oscar küszöbéig

Sírógörcs ide vagy oda, apró, jelképes szerepet – úgynevezett cameo-t – vállalt jóbarátja, Rodriguez következő mozijában, aki, mint kabalababát, hordozza filmjéről filmjére. Az Alkonyattól pirkadatig című fékeveszett, brutális vámpírkomédiában ő játssza a mulatónak álcázott vérszipoly-fészek sztriptíztáncosnőjét. Isteni combján és lábfején whiskyt csorgat, egyenesen a színész-forgatókönyvíró, Quentin Tarantino szájába, majd hiányos öltözetben, egy méretes anakondával a nyakában járja el a filmtörténet egyik legerotikus táncjelenetét. (Aztán üt az óra, és vámpírrá változik.)

Ha erről a jelenetről kérdezik, Hayek még mindig megborzong:
– Nem egyszerű félelem volt bennem a kígyóktól, hanem betegesen rettegtem tőlük – meséli egy interjúban. – Próbáltam meditálni, aztán összeolvastam mindent a hüllőkről, hátha az segít. Megtanultam, mit jelképeznek az egyiptomi, azték, tolték és maja kultúrákban. Aztán elkezdtem bejárkálni egy állatkereskedésbe, és beszéltem a kis kígyó-barátomhoz: “Hello, Panchito, micsoda szép, hosszú nyelved van!” Aztán a forgatáson a producer megpaskolgatta a talp-csakráimat, mire én elkezdtem bőgni és bőgni. Következő alkalommal pedig – nagy meglepetésemre – felkaptam a kígyót, és eltáncoltam a jelenetet.

Salma a komoly műfajban is kipróbálta magát. Sokan utaztak arra, hogy eljátszhassák Frida Kahlo szerepét. A festőművésznő fiatal korában egy buszbalesetben minden csontját eltörte, és a lábadozás ideje alatt kezdett festeni. A szerepet kinézte magának Madonna és Jennifer Lopez is (akit Salma Hayek egyébként szívből utál). Főhősünk erre beszállt producerként a saját filmjébe, gyorsan elhalászta a forgatókönyvet a többiek elöl, és szépségétől tudatosan megszabadulva, helyre kis bajuszkát növesztve olyat alakított a vásznon, hogy tavaly majdnem Oscar-díjat nyert vele.
A forgatás előtt próbálta elsajátítani a hiteles festő-mozdulatokat, de mivel kézügyessége sosem volt túl jó „Még a pálcikaemberkéimet sem ismerték fel”, mesélte nevetve. Nehezen ment a munka, Aztán egyszer csak a rajtanára azt tanácsolta, fesse le magát Fridát. Megtapasztalta, milyen is az, amikor kialakul a “csatorna-állapot”: Salma tizenkét órán át, szinte önkívületi állapotban alkotott, majd amikor “magához tért”, ott volt előtte Kahlo – nem is akármilyen – képmása.





Legyen tökös vagy sem?

Ennyi munka mellett szinte alig akad ideje magánéletre. Ha pedig néha szünetelteti azt, az azért van, mert elég válogatós. “Olyan férfira vágyom, aki nálam is tökösebb!” – jegyezte meg egy interjúban. Néha azonban megcáfolja magát:
– Nem bírom azokat, akik játsszák a macsót. Főleg azokat, akik így leplezik, hogy mennyire sebezhetők. Sokkal jobban értékelem, ha egy férfi meri vállalni személyisége női, érzékeny részét. Az olyan szexi.
Lássunk még egy megszólalást férfi-témakörben: “Szerintem a legcsodálatosabb, ha egy férfi tehetséges. Az is jó, ha hűséges, de azért kapható egyéb kalandokra. Na és persze a humor is fontos! De ne legyen túl humoros sem, mert ideges leszek, ha egész nap röhögnöm kell.”

Mindebből látható, hogy Salmának tehát nehéz megfelelni. Eddig legjobban a szikrázóan tehetséges Edward Nortonnak (láthattuk a Harcosok Klubjában is) sikerült, de tavaly júliusban, három év után szakítottak. Lapzártánkkor Hayek kisasszony Josh Lucassal, a Hulk című remek képregény-adaptáció sztárjával jár. Akárhogy is:

– Egyszer szeretnék egy férfit magam mellett. Meg egy házat. Meg egy gyermeket… Meg egy bébiszittert! – szól titkos vágyairól.
A gyerekcsőszre valószínűleg azért lesz szükség, mert Salma Hayek nem tud megülni a fenekén, és legszívesebben folyamatosan dolgozna. Legutóbb forgatott filmjében újra találkozhatunk vele, de csak egy rövid szerep erejéig. A Desperado folytatásában – Volt egyszer egy Mexikó – Antonio Banderas őérte áll bosszút a mexikói drogkartell tagjain.