Mûvészet és pletyka

Grecsó Krisztián

– Finoman szólva, az életből merítettem – meséli Grecsó Krisztián, a Bárka irodalmi folyóirat szerkesztője és a Pletykaanyu című, 2001-ben megjelent, viharos utóéletű novellafüzér szerzője. – Akárki akármit mond, a pletyka az emberi kapcsolatok hajtómotorja. Ha nem a legközelebbi barátoddal vagy az édesanyáddal beszélgetsz, a kommunikáció javarészt egy közös ismerősről szóló információhalmaz – ami már maga a pletyka. Sokáig figyeltem a pletyka világát: miként beszélik ki az emberek a másikat a háta mögött. Az is érdekes, ahogy mindent továbbszíneznek. Egy faluban a pletyka erősebb, mint a törvény, elhelyez a kapcsolati hálóban.
A pletyka nemegyszer önmagát beteljesítő jóslattá is válhat. Addig mondogatják, hogy megcsalod a feleséged, amíg tényleg tönkremegy a házasságod.


– Milyen módszerrel dolgoztál?

– Összegyűjtöttem a pletykákat, és egy olyan elbeszélő szájába adtam, aki … hm… nem volt a szellemi képességei csúcsán, ami azért kellett, hogy rácsodálkozhasson mindenre. A munka a következőképpen zajlott: beültem egy kocsmába Szegváron, ahol felnőttem. Fizettem egy sört ennek-annak – volt osztálytársnak, akárkinek –, és hajlandó voltam meghallgatni, amit mondanak. Képesek voltak azonnal elmesélni életük legmélyebb titkait, mert végre, valaki figyelt. Összegyűjtöttem az érdekes történeteket, aztán megfűszereztem a dolgot.


– Miért háborodtak fel, ha amúgy is tud mindenki mindenről?

– A valódi riportokhoz, dokumentumfilmekhez hosszú ideig el kell vegyülni az adott csoportban, hogy befogadjon és megnyíljon. Na most, én ott nőttem fel. Így nehezen dolgozták fel: „bennszülöttből” lettem „árulóvá”. Kiadtam a pletykákat és azt a módszert is, ahogy terjednek. Az emberek magukra ismertek, a megközelítés is bántotta őket. Így indult el a lavina. Édesanyámat nagyon kikezdték – ő része e közösségnek –, megkeresték a munkahelyén, és összefogtak, hogy rúgják ki. Nem akarták kiszolgálni a boltban… Mára elcsitultak az indulatok, én is merek már mutatkozni. De volt olyan, hogy kirontottak a vásárlók a boltból, és, szégyenszemre, sprinteltem hazáig.

– És csak terjedt, terjedt a pletyka a könyvedről…

– A balhék médiavisszhangja jót tett az eladásnak, el is terjedt az írók között, hogy a hajcihő csak médiafogás, hogy jobban fogyjon a könyv. Néhány érintett ügyvédet fogadott, aki megkereste a kiadót, és fenyegetőzött. Mivel a könyv fikció, nem lehetett pert indítani. Az ügyvéd erre még jobban fenyegetőzött, majd elterjedt a faluban, hogy elvesztettem azt a pert – amelyik még el sem kezdődött. Azt is tudni vélték, hogy rengeteg pénzt kellett fizetnem kárpótlásul a kiadónak, sőt, emiatt már eladó a házunk! Ezzel aztán a falubeliek elégtételt vettek rajtam, ez hozta el a nyugalmat. Mivel a pletyka képezi le a valóságot, és a pletyka szerint elvesztettem a pert, akkor tulajdonképpen tényleg el is vesztettem…