 |
Tudományos tapasztalat, hogy ha mindkét szülő túlsúlyos, nyolcvan százalék a valószínűsége, hogy gyermekük is kövér lesz. Ha csak egyik szülő elhízott, ez az esély ötven százalékra csökken, s ha egyik szülő sem cipel magán túlsúlyt, mindössze tíz százalék annak a valószínűsége, hogy gyermekük elhízik. Ez azonban mégsem csupán a genetikára vezethető vissza, hanem a környezeti tényezőkre: a táplálkozás minőségére és mennyiségére, valamint a rendszeres mozgás hiányára is.
Három szakasz van, amikor a gyermek elhízásával számolhatunk: az első egyéves korig tart, a második hat-hét éves korban jellemző, a harmadik pedig a tizenéveseket veszélyeztetheti, a hormonális változások idején állapítja meg dr. Mucsi Margit, a főváros XVIII. kerületének ifjúsági orvosa. Az anyatejjel táplált csecsemők csak annyit szopnak, amennyire valóban szükségük van. A mesterségesen táplált kicsik kiszolgáltatottabbak, mert nem tudják jelezni, hogy már jóllaktak! Ezért fontos, hogy az anya megbeszélje az orvossal, hogy korához és súlyához képest mennyi tápszert kapjon a baba. Amikor az újszülöttet hazaviszi az édesanyja a kórházból, még nemigen tudja, miért is sír. Arra gondol, hogy biztosan éhes, szomjas és etetés közben persze, foglalkozik vele, simogatja, így a kicsi is érzi, hogy a sírás után valami nagyon jó történik vele. Az evés tehát csak az egyik dolog, ami jó érzést okoz, a másik viszont a simogatás, kényeztetés, ami magával az etetéssel jár. Persze, idővel az anyukák is megtanulják, mikor sír éhségében a baba.
 |
A doktornő tapasztalatai szerint a szülők, nagyszülők ideálja a “hurkás kisgyerek. Az arányosan fejlett babákat esetenként azért viszik aggódva orvoshoz, mert nem fogyasztanak annyi ételt, amennyit a szülők szeretnének.
Aki négy- és tizenegy éves kora között kövér, az nagy valószínűséggel felnőttként is elhízott lesz, főleg, ha mozgásszegény életet él és kalóriadúsan táplálkozik! figyelmeztet szakértőnk. Éppen ezért fontos, hogy már a kisgyerekeket is rászoktassuk a mozgásra, kiránduljunk velük sokat, és jó, ha nem azt látják, hogy az egész család számára az evés jelenti a legnagyobb örömforrást. A duci gyerekek tizenéves korukban szoktak rádöbbenni arra, hogy nem érzik jól magukat a bőrükben, szeretnének lefogyni. Azonban ezt anélkül, hogy a szüleik is partnerek lennének, nehéz végrehajtani. Hiszen hogyan is állíthatna össze magának egy gyerek egészséges étrendet, ha a szülei szinte csak disznótorost és más nehéz, zsíros ételeket esznek?
A doktornő iskolaorvosként azt látja, a túlsúlyos tinédzserek sokszor próbálkoznak valamiféle fogyókúrával, de sajnos, inkább az étkezések számát csökkentik, és nem változtatnak a táplálékuk minőségén. Pedig ilyenkor tanácsos lenne, hogy minél több zöldség és gyümölcs, főzelék és sovány felvágott kerüljön az étrendjükbe, hogy naponta ötször egyenek keveset, és koplalni, éhezni nem szabad hiszen a hirtelen fogyás után általában visszajönnek a kilók, gyakran több is, mint amennyi a diéta során lement! Szakértőnk szerint nagyon fontos lenne a rendszeres mozgás is, de azt látja, hogy a gyerekek egyre több időt töltenek a számítógép, a televízió előtt, és egyre kevesebb időt fordítanak sportolásra.
Mivel a kövér gyerekek általában ügyetlenebbek, mint sovány kortársaik, és szégyellik az alakjukat, gyakran felmentést kérnek a testnevelésóra alól teszi hozzá a doktornő. Nincs sikerélményük, ezért nem okoz nekik örömet a mozgás. Fontos lenne ezért, hogy a testnevelők minél többször részesítsék dicséretben a túlsúlyos gyerekeket, hiszen így megjön a kedvük a mozgáshoz! Gyakran az elhízott gyerekek szülei is keveset mozognak, tehát nem közvetítik a sport, a mozgás fontosságát sőt, megesik, hogy ha rossz jegyet hoznak az iskolából, akkor mozgásmegvonással büntetik, nem engedik például különtornára, hanem otthon kell gubbasztaniuk! Ez olyan büntetés, amely hosszú távra szól, és a gyermek későbbi egészségére is károsan hathat.
