Hastánc és lélektan

Valóban: minndannyian, akik erre a személyiségfejlesztő tréninggel ötvözött hastánctanfolyamra jelentkeztünk, már az első foglalkozások után napokig ragyogtunk. Hogy hogyan csinálták? Varázslat? Az. A hastánc már önmagában is mágia. Visszaringat abba az elfeledett, gyermeki létállapotba, amelyben a lélek még nyitott, és az ember mindenre képesnek érzi magát. Ha ennek azóta bármiféle tudatalatti gátja képződött volna benned, két hozzáértő ember, Simon Zsuzsa hastánctanár és férje, Simon György pszichológus megpróbálják feloldani azt. Hastánc és tranzakcióanalízis? Csak első hallásra tetszik meredek párosításnak. Zsuzsa első tánctanfolyamán szinte egyetlen nő sem akadt, akinek ne lett volna valami baja magával. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a felszínre kerülő lelki problémák kezelésére segítségül hívják a pszichológust. “Tréning – hangsúlyozza Gyuri –, nem pszichoterápia!” De ahhoz elég, hogy érzelmeink testi jelzéseit tudatosítsa.

Figyeld a tested!

…Benne rejlik egész eddigi életed lenyomata – sugallja a tánctanárnő, és olyan könnyedén, magától értetődően kezd el hullámzani a feje búbjától a sarkáig, mintha vízben tekergőzne. Csupán harmincévesen kezdte el a táncot! Ez valamennyiünknek nagy biztatás. Megpróbáljuk utánozni. Nehéz mozgás. Európai nők számára, akiknek öv alatti testrésze gyermekkoruk óta passzivitásra van ítélve, különösen szokatlan. De nemcsak az a baj, hogy berozsdásodott a csípőnk. Eleinte az is zavar, hogy pucér a hasunk és a combunk. Pedig egymás között vagyunk, csak nők. Mégse tudom visszaidézni az óvodai öltöző paradicsomi meztelenkedéseit. “Illetlenség, illetlenség…”– vajon kinek a hangja ez a fejemben?

Hastáncolni pedig nem lehet másképp, csakis egy szál kendővel a csípőd körül. Nadrágban úgy érzem magam, mint akit bilincsbe vertek. Lehet, hogy George Sandnak mégsem ezzel a férfias ruhadarabbal kellett volna demonstrálnia a női egyenjogúságot?
A “mellkaskidobások” még nagyobb próbatételt jelentenek. A mi időnkben úgy illett, hogy a lányok már a suliban egyenköpeny alá rejtsék női megkülönböztető jegyeiket. Erzsi ki is fut a teremből pár percre. Mintha könnyeket látnék megcsillanni a szemében. Mire vette rá magát megint ezzel a bolond, öreg fejével! Ha a lányai nem fizetik be születésnapi meglepetésül ide, most nem kellene maga előtt szégyenkeznie… Aztán mégsem áll ki a csoportból. Úgy látszik, meggyőzte magát: neki ez jár! Kicsit foglalkozni szeretett volna a testével, hosszú évek óta először újra nőnek érezni magát, nem csak mindig a mások öröméről gondoskodni.
Miért baj ez?

Zsuzsa mosolyogva biztatja, és közben olyan felszabadultan “működteti” a felsőtestét, hogy lassan mi is megfeledkezünk a gátlásainktól. Egyre simábban körözünk a csípőnkkel, a kezdeti szaggatott mozgások folyamatosakká és könnyedekké válnak.
Ildi leghátul táncol, elbújik a hátunk mögött. Nem is értem, miért. Kifejezetten csinos, darázsderekát, széles, nőies csípőjét az Isten is erre a táncra teremtette. Mégse meri vállalni magát. Folyton görnyedten tartja a hátát, és ha véletlenül ránéz a tánctanár, nyomban elrontja a lépést. Az a gyanúm, hogy ezen kell majd dolgoznia a személyiségfejlesztő tréningen. Különben hogyan merne fellépni a hastánciskola tanfolyamzáró buliján?
Mert ez a cél! Hogy végre felszabadultan, nőies kisugárzásunk tudatában táncolhassuk el Kelet termékenységi táncát a záróünnepségen. Addig még rengeteget kell fejlődnünk. Nem csak a mozgásunknak. Vele párhuzamosan a lelkünk is alakul, tisztul, és újra feltöltődik.

“Lépd ki a tánclépéseket!” – figyelmeztet Zsuzsa, és én rögtön tudom, mire gondol. Már megint siettem! Meg kell élnem teljes egészében a mozgást. Időt kell hagynom a mozdulatokra, és élveznem a bennük rejlő örömet. Végül is, nem szökdécselhetek végig az életemen!

Áginak olyan kötött a csípője, hogy külön lazító gyakorlatokat kell végeznie otthon. Ő az, aki azt írta a jelentkezési lapjára: “Negyvenéves koromban jutott eszembe, hogy nő is vagyok. Addig csak dolgoztam, loholtam, gyereket neveltem. Szeretném, ha végre mások is észrevennék.”

Gyanítom hogy Juli, ez a bájos, sovány diáklány sem vágyik jelen pillanatban semmi másra. Legelöl táncol, mintaszerűen dolgozik, a fejemet rá, hogy kitűnő tanuló. Lehet, hogy épp ez a gondja?

Képeink illusztrációk